Avoidant személyiségzavarral élők (beszélgetős fórum)

Nem kell diagnózist felállítani, az az orvosok dolga.

Sehogy sem tudom a linket bemásolni, pedig hozni akartam neked egy pdf formátumú könyvet. Louise L. Hay Az erő benned van címűt. Fenn van a neten, ha nem találod szólj, s megoldjuk másképp.

A pszichiáter és a pszichológus között ég és föld a különbség.

Mindkettô más technikával dolgozik.

Illetve úgy mondanám, hogy a pszichiáter -aki lényegében orvos -, tudja azt, amit a pszichológus nem.

Ezért mondtam, hogy többrétű a dolog.

TB-re is lehet pszichológushoz járni.

Tudok könyveket ajánlani, de az nem lesz elég.

Zavar, félénk vagyok,félős,fiúkkal nem merek ismerkedni, félek a vizsgahelyzetektől, régebben volt iskola,amit azért hagytam félbe, mert úgy hittem, nem tudom elvégezni, pedig, ha megnézem, nálam sokkal rosszabbak is elvégezték.

Egyetemen alakult ki pár haverság, de idők múltán, eltávolodtunk,

Igazából azt sem hiszem el, hogy szeretni lehet engem.

Vagy pl középfokúra nagy nehezen "elrángattam" magam, mert az kellett, de felsőfokúra sosem mernék elmenni, akármennyit tanulok.

Gyarkan vagyok levert, van, hogy csak rám tör a szomorúság.

Az én anyám is nagyon autoriter volt, apám meg kb nem törődött velem semmit. Egyedüli lánygyerek vagyok, bár nem mondom, hogy hu de öreg szüleim vannak,azért bőven a harmincas éveikben vállaltak.

Anyával azért karcolva a témát beszélgettünk róla, azt mondta, igazán pici koromban kifejezetten vidám gyerek voltam, aztán következett egy elég hosszú periódus az életemben, ami betegségről-kórházról szólt, ekkor az adott gyerekközösségből is kimaradtam.

Aztán jött az általános, nyugalmi időszak, majd a gimi, az maga a pokol a köbön.

A hétköznapjaidban ez miben nyilvánul meg?

Mármint a napi teendőidben hogyan zavar?

Van néhány ismerősöm, aki öngyógyítás céljából végezték el a pszichológiát. Nem látom rajtuk, hogy segített volna. Nem helyettesíti a konkrét munkát saját magukon.

Ezért van az, amit alább mondtak, hogy a pszichológust is pszichológushoz kellene küldeni.

A jó hír az, hogy nincs személyiségzavarod. Az önbizalmadat fel kell építeni, az valószínű vagy nem alakult ki megfelelően, vagy gyermekkorodban leépült.

Ha akarsz könyveket javasolhatunk.

No,erre én is gondoltam, hogy beiratkozom másoddiplomás pszichológiára.

Azt én sem akarom, hogy évtizedekig pszichoakárkihez járni, nemcsak a pénz miatt, de szeretném már végre tényleg élvezni is is életet és nem mindig szorongani.

Amíg ilyen vagyok, addig gyereket sem mernék vállalni.

Külön lakom, de közel a szüleimhez. 28 éves vagyok.

Kapcsolódtam. Időnként összevonok két gondolatot. Egyrészt jelezni akartam, hogy azt látom, hogy sokan olvasnak ezt-azt, de mégsem haladnak. Erről épp most beszélgettem privátban valakivel, aki azért panaszkodott, hogy mindent elolvasott a témában és mégsem haladt előre. Friss volt az élmény, ezért reagáltam így ahogyan. Másrészt meg azért írogatom minden fórumon, hogy " a psichológus nem orvos", mert általános a tévesztés, mint ahogy az is, hogy "jaj istenem csak pszichológushoz ne kelljen menjek, mert oda csak a zakkantak járnak", meg a "pszichológusok elbolondítanak".

Az én helyzetem kicsit más, mivel én magam is tanultam pszichológiát, meg a munkám során is érintett vagyok. Nyilván hiszek benne, másképp nem alkalmaznám. De a válaszom igen, volt olyan problémám, amellyel pszichológushoz fordultam. Megerősített abban, hogy tényleg nincs abban a helyzetben jó megoldás, csak az van, amit magam is jól láttam. Ha hamarabb mentem volna, akkor megspórolhattam volna egy csomó rágódással töltött időt.

Persze, ezelőtt a pap volt a lelkitámasz, akár most is lehet, ahogy a legtöbbször egy jó barátnő is elég. Ha rosszmájú akarok lenni, akkor a pszichológust is hívhatom fizetett barátnőnek, de akkor is ő tanulja az ok-okozatokat és ha becsületes, akkor nyert ügye van az egyénnek.

Abban teljes mértékben igazad van, hogy az egyén nyitottsága, munkája az elsődleges. Anélkül az Isten sem tud segíteni rajta.

Akkor jó. :)

A szorongás elfajulhat, lehet belőle többek között depresszió vagy pánikbetegség. Persze attól is függ, hogy milyen gyakorisággal, milyen erős tünetekkel jár.

Azért kérdeztem rá a korodra és arra, hogy együtt élsze a szüleiddel, mert ezek is befolyásoló tényezők.

És, hogy saját tapasztalatot is írjak: a középiskolában nem mertem megszólalni nemhogy a tanárok előtt, hanem bizonyos osztálytársak előtt sem, addig mentem szembe a szorongásommal, a félelmeimmel, hogy 12 éve előadásokat tartok, s egy csepett sem izgulok. De vannak helyzetek, amikor ma is szorongással töltenek el. Ha egy emberről eldöntöm, hogy hasonlít apám autoriter személyiségére már gyengébben teljesítek. Pedig pontosan ismerem az okát.

Nyilván, tenni akarok magamért.

Én nagyon jól tudom, hogy a pszichológus BTK-t végez (bár utána még nagyon sokat tanulnak), a pszichiáter meg szakorvos( mint a belgyógyász kb)

Komolyabb gond?

Akkor olvasd el a 38. hozzászólását is. Ő keverte össze a kettőt.

Szerintem meg nem árt, ha komolyan veszi és nem sötétben tapogatózik, míg aztán komolyabb lesz a gond.

De felőlem olvasgathat is, nem egy itt fórumozó küzd 20-30 éve hasonló problémákkal. Attól függ, hogy tenni akar magáért, vagy csak időnként panaszkodni.

A pszichológus nem orvos!

Ezekkel a tünetekkel meg jobb, ha pszichológushoz megy, mert ha rágörcsöl egy életre megnyomorítja magát. Simán fajulhat pánikbetegséggé...

Szaksegítséggel viszont ki lehet lábalni belőle.

Olvasni attól lehet bármit, de befektetett munka nélkül nincs eredmény. A fórumindítónak súlyos önértékelési problémái vannak, amelyek tudatos irányítás nélkül nem oldódnak meg.

Vizsgahelyzetek pedig mindig is lesznek, vagy így vagy úgy. S bárki mondhat hülyeséget, egy egy hülyeség alapján nem lehet elítélni a másikat, ha így lenne mindenki elítélne mindenkit. Nevetni kell a dolgon és új lendületet venni.

Nem felelhetsz meg mindig mindenkinek. Olyan társaságot keress, akik elfogadnak olyannak amilyen vagy, cserébe pedig te is elfogadod őket a hibáikkal.

Kedves Fórumindító!

Elfogadsz egy jószándékú tanácsot tőlem?

Ha már érdekel a pszichológia, inkább olvass-nézz Bagdy Emőkét, Popper Pétert...!

A gombhoz keresel kabátot?

Inkább az apró jó dolgokat keresd az életben arra koncentrálj, ne a negatívumokhoz alkalmazkodj, nekem ez is van, meg az is, mert tényleg bevonzod, mert arra vagy hajlamos.

Ha te ezt felismerted, már jó úton jársz.

Igazuk van azoknak, akik a mélyvizet javasolják, minél többször állsz szembe a félelmeiddel, annál könnyebb lesz.

Hány éves vagy? A szüleiddel élsz?

jaj, de régen volt már latinóra:))))

hogyan szembesüljek?