"Apró" hazugságok a nevelés szolgálatában? (beszélgetős fórum)

És teljesen biztos vagy benne, hogy a te generációd a fenyegetésektől normális, a mostani meg a fenyegetések hiányától nem az?

Egyébként a kérdésedre válaszolva: amikor az én 3 évesem megkérdezte, hogy hogyan lesz a kisbaba, azt mondtam neki, hogy amikor egy néni és egy bácsi nagyon szeretik egymást, összeölelkeznek, összebújnak, abból lesz a kisbaba. 5 évesen már tisztában van a további részletekkel is, nem kellett soha hazudnom, és igen, számára érthető és emészthető formában elmeséltem a romantikus estét is. Nyilván nem kezdtem hazudozni a gólyáról és hasonlókról. Ettől függetlenül - és ezzel párhuzamosan - van egy közös mesénk, amiben ő születése előtt egy felhőn csücsült és onnét nézegette, hogy melyik anyuka és apuka tetszik neki, kihez pottyanjon... A két dolog kiválóan megfér egymással, a gyerek pontosan tisztában van az élettani történésekkel (jelenleg már ivarsejtek szintjén is, mivel elolvassa a könyvekből ill. kérdez is) de ezzel kiválóan megfér a mese is..

Hát drágáim akkor most vegyük elő Szent Miklóst, ő nem volt hazugság.

Ja és Finnországban meg ott van Joulupukki :)

Tényleg amúgy olyan baromságot nem kell mondani hogy a nyuszi tojta a tojást, mert ez nonszensz.

De hogy ekkora patáliát csapni azért, hogy eljátszunk egy olyat, hogy jön a Mikulás és mi készülünk, csizmát pucolunk és várunk izgalommal.

Persze lehet vegytisztán is nevelni gyereket, csak az igazat, a színtiszta igazat.

Mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy akarja.

Ezt most nem értem... szerinted kinek nem maradt meg az agya???

Én valahogy elég komoly különbséget érzek aközött, hogy várjuk a Mikulást, és eljátsszuk együtt, hogy hozott ajándékot (ami nyilvánvalóan "hazugság") és aközött, hogy megfenyegetem a gyereket valami valótlan dologgal, amitől fél - nyilván, mert az is a cél hogy olyasmivel fenyegesse amitől félni lehet, hiszen ha nem fél, akkor nincs visszatartó erő.

Így-így:)

Egyetértek!

Nem mondtam, hogy el kell venni az örömüket, csak annyit mondtam, hogy ez is hazugság és színezhetjük akárhogy a varázslattal, stb., akkor is csak hazugság marad. Persze a gyerek erre nem úgy fog visszaemlékezni, mint egy csúnya hazugságra a szülők részéről és ezért aztán nekem ne dumáljanak, de akkor is csak hazugság, nem?

És nem hiszem, hogy valakinek ezekből messzemenő következtetéseket kellene levonni a télapós példa miatt, mert ettől függetlenül én lehet többet foglalkoztam a gyerekemmel, sőt én elég sokat foglalkoztam vele és nem csak mesét olvastam neki, hanem egyéb kreatív tevékenységeket is megtanítottam neki, de ettől még nem vesztem el az eszemet és tudom, hogy télapó is hazugság.

Tehát attól, hogy anya vagyok, attól, hogy szeretem ha a gyerekem jól érzi magát és felhőtlenül gondol vissza gyerek korára, attól még az agyam megmaradt....

Tehát akkor hazudhat a szülő, ha a mikulásról és társairól van szó, de ha az orr növekedéséről akkor nem. Ez álszentség és nem következetes.

Egyik sem jobb a másiknál, csak a télapót megidealizáltuk...

Nem ajánlatos soha hazudni!

Egy idő után a gyerek elveszti a szülőbe vetett hitét, bizalmát..

Sosem csináltam. Na jó egyszer mondtam, hogy ha sokat lőtyöl, béka nő a hasába.

Ha már "fenyegetés", akkor valami valóssal, pl. nem mehet valahová, vagy nem kap meg valamit. Én be is szoktam tartani ezeket.

A mesét sem magyarázzuk meg. Eleve szomorúnak tartom hogy mostanában azok a mesék a divatosak amiben nincs semmi borzongás, rém, vagy boszorkány. Csupa bugyuta, semmitmondó történetek. Holott a mesének az a lényege, h általa a gyerek a feszültségeit átélje és feloldja.

Ehelyett szirupos szart kap. No miért akarunk bugyuta, keserű, álmodozásra képtelen embereket nevelni?

A Mikulás szerintem nem hülyítés. Miért kell elvenni a gyerektől annak az örömét, hogy várják a Mikulást vagy Télapót? Ez egy varázslat.

Hetedhétország és Operenciás tenger sincs, mégis mikor mesélünk akkor ebbe a világba varázsoljuk a gyerekeket. És a gyerek pontosan tudja, hogy mi van és mi nincs, és 7-8-9 évesen már fogja sejteni hogy Mikulás sincs, mégsem fogja ellene szövő összeesküvésnek felfogni.

Én segíteni szoktam neki, illetve megvigasztalni a sikertelenség miatt....

[URL= [link] ]musicas[/URL]

Ez az egész egy nagy hazugság. Nincs mikulás és éveken át hülyítjük a gyerekünket. Ez miért nem rossz, mint azt mondani, hogy meg fog nőni az orrod?

Egyébként a szülő nem hazudott az orral kapcsolatban, hiszen az egész életünk során nő. Az oka persze nem a hazugság, de ez lehet nem is lényeges.

A télapó, Jézuska, nyuszi miért jobb?

Mondjuk én a gyerekemnek sosem mondtam ilyeneket és csúnya dolognak tartom, ha azt mondják a gyereknek, hogy ha rossz jegyet kapsz haza se gyere és társai...

Ajánlom elolvasni Vekerdy Érzelmi biztonság című könyvét.

Na ő ír benne egy olyan saját történetről, hogy a gyereke szorongva gubbasztott este az íróasztalánál, fogalmazást kellett volna írnia. De nem ment és csak idegesítette magát. Már vacsorázni kellett volna. Apuka fogta magát és tollbamondta a fogalmazást, és ezt még 1-2x megtette. Persze mindig hármast kapott a gyerek érte. Aztán egyszer a suliban kellett fogalmazást írni, azért jelest kapott a gyerek.

Hát amíg apuka tollbamondta a gyereknek, addig a gyerek eltanulta hogyan is kell fogalmazást írni, kitalálni mondatokat, és utána magától is ment.

Sok mindennel így vagyunk mi felnőttek is. Ha muszáj, megy az egyedül is.

Ha együtt csináltok valamit akkor is fejlődhet, pl. ha nemcsak nézi hogy te felépíted, hanem tényleg együtt csináljátok. Mondjuk te adogatod az elemeket hogy mit rakjon oda, vagy megfogod a többi elemet amíg ő beilleszti a következőt... ilyenektől fejlődhet.

Ugyanakkor szerintem ha nagycsoportos és még ilyen gondok vannak, esetleg érdemes valamilyen mozgásos fejlesztés után nézni még az iskola előtt, csodákat tud művelni a gyerekek figyelmével...

Ne aggódj emiatt. Az hogy segítessz neki, azzal szerintem nem ártassz. Majd ha muszáj lesz egyedül megcsinálnia, akkor a tőled tanultakat fogja alapul venni. Amit megfigyelt.

Eszembe jut, hogy ovis koromban (most is) elég rendetlen voltam otthon, anyum pakolt el, stb. Aztán oviban meg jött anyu értem és megdícsértek engem neki hogy milyen kis rendszerető vagyok :) Azt hitte hogy más gyerekéről van szó.

Ez kicsit olyan mint Carlo Collodi Pinokkiója :)

A gyerekek amúgy is kitalálnak mindenféle mumust, kár még ezt növelni. Sok szülő hülye módon ezekkel rémiszt.