"Apró" hazugságok a nevelés szolgálatában? (beszélgetős fórum)

És mit gondoltok arról amikor azt mondjáka gyereknek pl. hogy ha rossz lesz, nem hoz a Mikulás ajándékot?

(Én sosem mondom egyébként, mert szerintem egyrészt nem működik, másrészt az ajándék azért van mert szeretjük és örömet akarunk okozni és nem azért mert ő megfelel valamilyen elvárásnak...)

Dettó :)

Úgy szoktattam rá őket, hogy pakolják el a játékaikat, hogy azt mondtam, egy hét türelmi idő van, hogy legyen idejük hozzászokni. És minden nap elmondtam, hogy már csak 5-4-3, stb. nap, utána életbe lép a határozat :)) Utána az összes játékot, amit szanaszét hagynak, kidobom. Persze nem kidobtam, hanem elajándékoztam. De tény, hogy elvesztették.

Azóta nincs szanaszét hagyott játék ;)

"a pszhihológiában is benne van a játékos "büntetés",ami nem teszi tönkre a gyermek leki világát" - amikor elmondtam, hogy szerintem ez nagyon nem helyes módszer, ezt a választ kaptam...

Engem ez megdöbbent... főleg ha az illető valóban tanult pszichológiát (?)

A kérdésre persze nem válaszoltam: nem, egyáltalán nem jó félelmet nevelni bele.

Sőt, igyekszem arra nevelni, hogy ne féljen. Soha nem kiabálok rá, hogy ne mássz fel, mert leesel, hanem azt mondom, nyugodt hangon, figyelj, hova lépsz, erősen kapaszkodj, ügyes vagy. Körültekintésre és óvatosságra nevelem őket.

Őszintén szólva, nagyon kihoz a sodromból a "jobb félni mint megijedni" mondás. Miért kellene félni valamitől, ami valószínűleg be sem következik?

Az én elvem: a gyerek nem hülye, csak kicsi. Ráadásul szerencsére kíváncsi is. Ki fogja próbálni és rájön, hogy nem nő meg az orra. Eztán lőttek a szülő hitelességének.

Persze én is meg szoktam nyomkodni az orrát, hogy lássam, igazat beszél-e és szigorú arcot vágva grimaszolok, szerintem eléggé puha. De ezen mindketten röhögünk, mert jó móka. És persze ő is nyomkodja az enyémet. Azért egyes számban beszélek, mert csak a fiammal csinálom.

Szerintem nem jó.

Mindenképpen az ő értelmi szintjén kellene elmagyarázni, hogy miért nem helyes ez, vagy az. Persze, ez sokszor nem könnyű, egyszerűbbnek tűnik a lelki terror. De az hosszú távon úgysem fog működni; sőt, a gyerek idő előtt rájön, hogy jé: hazugság is van a világon, s ő is alkalmazni fogja.

Nemrégiben találkoztam a következő jelenséggel: kb. óvodás korú gyerekekről van szó, a szülő ha szeretne elérni valamit a gyerekénél (pl. jól viselkedjen) akkor a nem megfelelő viselkedés esetére valami kitalált, nem létező következményt helyez kilátásba. A konkrét esetben pl. ha árulkodik, meg fog nőni az orra.

Nekem ez nagyon furcsa volt, de ami még furcsább, hogy a "módszer" rögtön támogatókra talált, sőt, pszichológiai tanulmányokkal támasztották alá, hogy ez így helyes és működik.

Kíváncsi vagyok, tényleg ennyire elfogadott "módszer" ez a gyerekek nevelésében? Vajon mit okoznak az ilyen fenyegetések egy gyerekben? Tényleg jó az, ha a gyerek azért tesz meg valamit, mert fél valamitől, ami nem is létezik?