Anyukák, hogy tudtátok feldolgozni lelkileg, hogy megcsászároznak, pedig te nagyon nem arra készültél? (beszélgetés)

Az oxigén hiányos gyerekem 11 éves lesz a nyáron. Akkor még internetünk se volt, nem hogy Hoxa.

Ráadásul akkor nagyon sok segítséget kaptam, orvostól, családtól, barátoktól, gyógytornásztól, babaúszás oktatótól, konduktortól, fejlődés neurológián dolgozóktól, és attól a hölgytől akitől a babamasszást tanultuk.

Azért ennyien most nem vesznek körbe.

Az hogy én emiatt "depizek" mint írtad, szerinted hülyeség, szerintem meg nem.

Mint írtam, nem kérek megértést azoktól akik nem tudnak megérteni. Csak egyet: Tiszteletet!

Én is tiszteletben tudom tartani mások érzéseit anélkül hogy megérteném, (mert van ilyen is) akkor elvárom, hogy mások is tartsák tiszteletben az én érzéseimet. Ha nem megy, nem kell ide írogatni.

Hihetetlen egyébként, hogy sokan mennyire nem értik a lényeget.

Azt gondolom, mint minden embernek, úgy nekem is ha rossz hírt kap jogomban áll kiborulni. A rossz hírt pedig valahogy fel kell dolgozni. Ehhez kértem segítséget (és szerencsére volt akiktől kaptam is).

De sokan nagyon, nagyon nem értették a dolgokat és sajnálom, hogy sok veszekedést és rossz indulatú megjegyzést provokált ki a kérdésem.

Minden esetre meglepő módon tökre lepereg rólam! Szóval aki be akart szólni, bántani akart jelentem az nem érte el a célját. :D

Akik pedig megértettek és segítettek azoknak nagyon KÖSZÖNÖM a segítséget. Ha valakit érdekel, akkor jelentem bár még sok érzelem kavarog bennem, de már sokkal jobban vagyok.

És bizakodom minden percben, hogy még befordul a baba és van esély a természetes szülésre. Ha nem, hát az ember kénytelen lesz bele törődni a sorsába.

És még utoljára, annyira azért ne nézzetek már hülyének, hogy nem tartom fontosabbnak a baba és én egészségemet és életemet, mint azt, hogy milyen szülést szeretnék.

Végezetül, a párom azt mondta, ha így kell megszületnie a babának, hát így kell, neki az a fontos, hogy én boldog legyek.

Köszi még egyszer mindenkinek. Sziasztok!

Miért nem azzal foglalkozol, hogy ha már császár, az minél jobb körülmények között legyen? Mármint a számodra legjobb. Meg tudod beszélni az orvossal, hogy a gyerek apja bent lehet-e, mikor adják oda a picit stb. Nem hiszem, hogy azon az élményen múlik bármi, hogy kinyomod vagy kiveszik. :)

Azért tisztában vagy azzal, hogy nem minden szülés egyforma, sőt?! Lehet, hogy az előző neked egy mennyei érzés volt, de lehet, ha természetesen szülnéd most, az nem lenne jó élmény. Vannak, akiknek hasonlóan zajlik le több szülésük, de szerintem többen vannak, akiknek a terhesség és a szülés is teljesen eltérő volt mindegyik gyereknél.

Ezt most komolyan válaszra kellene méltatnom??

SENKINEK NEM KELL BIZONYÍTANOM SEMMIT!

Most is képes lennék megszülni a babát, ha befordulna a drága. Inkább olvasd el újra az írásomat.

Szia!

Nem lehet, hogy ennek más tudatalatti oka van? Pl nem az exfeleségnek akartad megmutatni, hogy te képes vagy rá?

Mindig azt hittem, minden anyának az a legfontosabb, hogy egészséges gyereke szülessen, és mindent megtesz ezért, maga elé helyezi a gyerek érdekeit is akár.

De láttunk már bagós, piás, narkós anyákat, de hogy valaki ilyen indokkal csinálja a fesztivált, olyat én még nem hallottam.

Ez a lényege az egésznek, teljesen egyetértek. Azt meg nem hiszem el, hogy egy apa azért siránkozna, hogy a felesége nem természetes úton szül, ezt csak kitalálta.

A császárnál is bemehet az apa, és odaadják a gyereket is, csak dráma az egész, és szégyellhetné magát, nemhogy mások tartsák a zsepit neki, hogy jaj szegényke, milyen borzasztó, hogy nem traktálhatja a teljes rokonságot, a gyerekeit is beleértve a természetes szülés élményével még egyszer.

Sziasztok!

A téma indítóját meg tudom érteni és attól függetlenül, hogy tényleg az a legfontosabb, hogy a baba és a mama is egészséges legyen, azért még nem kell földbe döngölni.

(Az első szülésemnél a kitolási szakasznál jött a hidegzuhany, hogy a kisfiam feje nincs rendesen beilleszkedve a szülőcsatornába, ezért megcsászároztak. Utána borzasztó hiányérzetem volt, hogy a célegyenesben voltam és nem élhettem át a természetes szülést. Páromnak van már három gyereke, mind császárral jöttek világra, így kimaradt neki ez az élmény és ő is csalódott volt, hogy több, mint 7 óra vajúdás után császározni kell engem. Második kisfiam hamar kopogtatott, az orvos nem akarta megkockáztatni a hegszétválást, ezért programozott császárra került sor, ami rosszabb volt, mert még a vajúdást sem élhettem át. Persze én is annak örülök a legjobban, hogy mindkét fiam egészséges, de a hiányérzet ott maradt bennem. Ha lenne még egy babánk, ugyanúgy császárra készülhetnék.)

Sziasztok!

Nem is értem, hogy mi ezen olyan nagy dolog.

Én fél éve szültem(csàszàrral) egy csodàlatos kisfiút. Spontan szülésnek indult, de túl nagy volt a pici, így közel 4 óra vajúdàs utàn úgy döntött a dokim hogy csàszàr lesz. Nekem ez a mondat megvàltàs, volt. Az szàmított, hogy a pindurral ne keguen gond. . . Sokan mondják, hogy aki csàszàros az nem is szült igazàból. Sztem minden anyukànak elismerés jàr aki vagy így, vagy úgy világra hoz egy csodàlatos kis emberkét.

Én csak egyet nem értek. _minden_ fájdalomnál, problémánál van nagyobb. Mindennél. Akármilyen katasztrófa történik a világban, annál is volt már valószínűleg nagyobb.

Akkor miért épp ez a téma az, amikor egy nektek pitiánernek tűnő probléma felvetése ilyen indulatokat tud előhozni?