Hogyan tudtátok feldolgozni, hogy elhunyt a kisbabátok? (beszélgetős fórum)

megértelek,én kettőt veszitettem el,

csak az idő az ami gyógyit,

meg ha majd ,,,küldi a kistesót,,,

Szia !!

Nagyon nehéz, az én első babám majdnem 50 éve született, de nem felejtettem el és nem si kell.MIvel ő mindig veletek marad , akárhány gyerekesd fog születni később, mert fog higgy benne, Nekem három felnőtt gyerekem és nyolc upokám van azóta. De egyre többet gondolok rá, mióta öregszem.

Az okokat hiába keresed és ne is keresd, mert attól nem könnyebb.Csak azt tudd és mondogasd magadnek nem miattam történt. Én nem ezt akartam.

Most próbáld elfoglalni magad akármivel, és próbálj nem gondolkozni, de ha úgy érzed beszélni kell róla hát beszélj, szerencsére van egy párod őt ugyanúgy érint , m int téged.

És csak akkor próbálkozzatok újra, ha ekég erősnek érzed magad hozzá.

Részvétem!Az idő és egy másik gyermek. .ahogy Andi írta...

Borzalmas lehetett ezt átélni 😭

Őszinte részvétem!

Rettenetes sajnálom. Fogalmam sincs hogy lehet ezt feldolgozni.

Gondolom az idő, és egy másik gyermek lehet a segítség.

Elfogadni, nem felejteni. Nyilván azt sosem fogsz.

Sziasztok!

A történetem úgy kezdődik,hogy volt egy sima rutin műtétem még tavaly és csak utána lehetett próbálkozni,na de eljött a próbálkozás ideje, első próbálkozásnál teherbe estem nagyon nagy volt az öröm mint nekem mint a férjem részéről hisz erre vágytunk. Minden rendben ment a terhességem 24 hétig aztán 25+5 naposan mennem kellet sima ultrahangra amit ott kaptam a dokitól soha nem felejtem el. Azt mondta hogy nagyon nagy baj van,a baba nem hízik le maradt a súlya 22 hétre az az 400 grammara,de maga a baba megfelelt 25+6 napnak sajnos a köldök zsinór el volt záródva nem tudtam úgy táplálni a kicsikémet.Aztán rohantunk ctg-re ott fájások nem voltak hisz az én kis drágám ki se akart jönni,jött a magán dokim ő mondta hogy meg fognak császározni na akkor rám tört a síró görcs hisz nekem ő az első babám és nem akartam el veszíteni.Át vittek roham mentővel egy másik kórházba ott egy csomó gyors vizsgálat ctg,ultrahang már nem volt mert a doki megnézte a ctg-ét és lassult a kis babám szíve és mondta hogy azonnal császár.Körbe vett egy csomó doktor,én csak sírtam ott az ágyon és csak azon gondolkoztam hogy a babámmal minden rendben legyen,jött a nő doki mondta hogy nagyon pici a babám akkor ki tört belőlem jobban a sírás jött a gyerek orvos hogy mindent meg tesznek a kis babámért,jött az altató orvos is mondta hogy nem altatnak mert gyorsan ki kell venni a babát.Aztán be toltak a műtétbe és meg történt az ami meg kellet történnie szerencsére a babám jól van mondták is csak picike,párom megnézhette sírt mondta hogy gyönyörű a mi kicsikénk. Másnap mondták hogy jön a gyerek doki,hogy el mondja,hogy van a a kicsikém vártam rá fél napot mire csak a védőnő jött be indítani a tejemet és ő kérdezte hogy láttam e már a babámat mondtam hogy nem végül ő vitt le engem,és amikor meg láttam a kis csodámat a kicsi parányi testét annyira összeszorult a szívem érte de egyben boldog voltam hogy jól van.Napról napra jobban lett 1 hét alatt 550 grammot hízott míg egy szerdai napon hajnalba feljött a doktor nő az anyaszálásra és közölte hogy a kicsikémnek csak 1-2 órája maradt hátra. Ott úgy éreztem hogy bűntett minket az élet hogy ezt történik a kicsinkkel akit annyira vártunk.Felhívtam párom hogy azonnal jöjjön baj van neki is el mondta a doktor nő,hogy baj van sírtunk ki voltunk akadva,meg vártuk a kezelő orvosát mondta,hogy el kapott egy fertőzést és azt próbálják sok sok antibiotikummal gyógyítani de ő már nem fogata be ... Aztán végül délután elsőnek és utoljára meg foghattam és utána el is ment,ordítottunk a fájdalomtól hogy miért ment el a mi kicsikénk,hogy kaphatott fertőzést.Azok a hónapok a legrosszabb volt a világon utána a temetés amit intézni kellet,sokáig fulladva keltem fel,aztán meg rosszakat álmodtam nem tudom hogy miről csak éreztem hogy a mi kicsinkről. Mai napig nem tudjuk hogy mitől kaphatott fertőzést semmi papírt nem kaptunk kézhez. Elnézést hogy hosszúra sikeredett de nagyon nem bírom fel fogni hogy nincs többé a kicsikém csak az van hogy minden egyes nap megyünk a temetőbe és beszélünk hozzá hisz tudom hogy velünk van és majd egyszer le küldi hozzánk a kis tesóját hamár mi is fel készültünk rá .. De egyenlőre még nem mert ez a fájdalom amit érzek borzalmas.Ezt a fájdalmat csak azt tudja igazán átérezni aki eltemette a saját gyermekét.Szeretném,hogy olyan anyukák írjanak akik hasonló esetük volt,hogy végül hogyan tudták ezt a fájdalmat feldolgozni.El fogadni soha se fogom egyszerűen úgy érzem mintha ki téptek volna egy darabot a szívemből.