Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Ti hogyan tudtátok feldolgozni kedvencetek elvesztését? fórum

Ti hogyan tudtátok feldolgozni kedvencetek elvesztését? (beszélgetős fórum)


1 2
2014. aug. 12. 13:28
Nagyon nehezen, elvesztése ugyanolyan mint egy családtag elvesztése..Viszont másik kedvencet ha beszerzel betölti és begyógyítja a szomorú lelkedet
40. lilibe
2014. aug. 12. 13:24

Nagyon nehezen. De ilyenkor arra kell gondolni, hogy milyen sok örömet és boldogságot adtunk egymásnak. És hogy boldog élete volt.

A legjobb gyógyír egy másik kedvenc.

39. ina87
2014. aug. 12. 12:20
jo házörzö volt már 1utcányira kiszalgolta h megyünk haza és a kapuba várt minket mindég körülörünk forgot öröké csoválta a farkát és a fürdetést nagyon szerete,hiányzik még néha nap de szerintem jo hejen van soha többé nem lesz enyire remek kutyánk,tudom h el kellet mennie hisz egyszer minden eltávozik és talán neki ez már megváltásvolt!
38. vikiba
2014. aug. 8. 00:48
Sok állatot vesztettem mar el,de úgy ahogy a mostani kutyám halála egyik sem viselt meg.nem tudom mas is érzett e mar igy de úgy érzem egyedül maradtam ,hogy nincs értelme a honlapnak nincs értelme küzdeni es dolgozni.nekem o volt a gyerek.minden körülötte fogott .munkat ,nyaralást lemondtam miatta mert nem vihettem magammal.atrendeztem az egész életem csak ,hogy vele lehessek.nem tudom hogyan tovább de kutyát nem veszek az biztos.kicsi kora óta mindig volt valami baja hiába vettük "jo" helyen és drágán.díjnyertes szülők drága kaja stb en úgy gondolom mégiscsak tultenyesztik őket.anyuka ha 2x szül egy évben az is sok a kis testüknek.
37. grizus
2013. ápr. 18. 05:24

Nagyon nehezen. Könnyebb volt a cicusnál, mert kivittük őt a telekre, és láttam ahogy ott mászkált, azt sugározta a mozgása, a tekintete: ez az, amitől megfosztottatok engem? Tény, hogy nagyon bezárva tartottuk őt a lakásban, mert gyönyörű volt, ő meg folyton szökni akart. Szóval láttam őt ekkor, vele voltam, meg többször találkoztunk ezek után és menekült előlem, tehát könnyebb volt így elengedni.

De a kutyánál nagyon rossz volt. Telefonon mondta anyám, hogy örökre elaludt a karjában. Dührohamot kaptam, hogy nem vagyok ott, a telken, miért nem mentem ki. Aztán persze gyászoltam, egy közeli dombon ahol sokat sétáltunk, gyertyát égettem és órákig bőgtem... és ma is fáj. Nem könnyű dolgok ezek.

2013. ápr. 8. 22:42
nagyon nehéz volt elfogadnom mikor elaludt a 14 éves öreg kutyuskám. egyszerűen családtag volt már. sokszor mikor kiléptem az ajtón ahogy megfordultam ajtózárás után a takarójára mindig azt hittem hogy még ott fekszik. nehéz sokat gondolok rá, az együtt töltött időre. mindig makk egészséges volt, leszámítva a sok bunyóból való sérüléseket.SOHASEM FOGOM ELFELEJTENI. ízig vérig jó kutyus volt, egy társ, egy barát!
2011. ápr. 12. 20:45

Kicsit ki vagyok borulva.

Úgy néz ki holnap elaltassák a kutyámat.Már öreg és nem tud enni.Én fogom vinni az állatorvoshoz.A szíven szakad meg.

34. GoodGirl (válaszként erre: 32. - Csutora13)
2011. márc. 25. 12:47
Meg tudlak érteni. Én körülbelül 3 éve vagyok kutya fanatikus, de szó szerint, imádom őket, a mindeneim. Akkortájt vettünk egy mini yorkit, aki sajnos beteg lett és két együtt töltött hét után elpusztult, a karjaimban. Szegénykém csak 8 hetet élt. Nagyon nehezen dolgoztam fel, még ma is fáj. Pedig csak két hetet voltunk együtt, de így is nagyon megszerettem. Annyira csöpp volt és aranyos és kedves. Nagyon hiányzik! A tenyésztőnek, aki miatt beteg lett pedig csak gratulálni tudok, igazán jól végzi a munkáját!
2010. szept. 8. 13:57

Nekem is volt egy fantasztikus kutyám,hatalmas szíve volt. Bcicus talált rá annó rettenetes körülmények között. Sajnos én idén februárban elpusztult, a kezeim közt halt meg. Egy nap leforgása alatt elvitte valami kórság, az állatorvos nem tudott segíteni.:(

Azóta sincs új kutyus. Ha lenne, biztos menhelyről hoznék.

Feldolgozni talán sikerült, de feledni soha nem tudnám.

2010. aug. 15. 21:26
Én egy hónapja veszítettem el a kiscicámat,de sajnos sok kedves kis barátomat veszítettem már el,van,akit túl korán,van,akit idős korában.Én sokat sírok ilyenkor,nem szégyellem.Hatalmas hiányérzet marad az emberben.Az ilyesmit nehéz feldolgozni számomra,mert nagyon meg tudom szeretni őket rövid idő alatt is.Sok fotó van róluk,persze a régebbiekről még nem,akkoriban még ugye kevesebbet fotóztunk,csak alkalmakra vettünk filmet.Jó is visszanézni,meg fájdalmas is.Kicsit közelebb érzem magamhoz az elvesztett kis lelkeket,ha nézem a képüket.Igazán csak az idő ami egy kicsit könnyít,de soha nem felejtem őket.:(
2010. aug. 8. 15:46
Hát mi egy éven belűl két kutyát vesztettünk el borzalmas volt az biztos.Az első kutyánk már hét éve volt nálunk egy németh juhász nagyon okos volt sajnos beteg lett és két hétig szenvedett szegény és elment. A párom nagyon megszenvedte nagyon szerette a kutya is őt.Ráadásul pont én találtam meg otthon mikor hazaértem na az nem volt semmi.Utánna nem akatunk még kutyát de olyan két hónap után párom vett egy Mudi fajtájú nagyon aranyos kiskutyust ő meg három hónap után véletlenűl kiszökött a kapun mikor kaput kinyitottuk.Nem értük utól pedig egész este kerestük adtunk el hirdetést is a helyi rádióba is bemondattuk a városba kiplakátoltuk de azóta se semmi ez már áprilisba történt.Nagyon hiányzk minkettő
2010. aug. 7. 23:02
Hú hát már most könny szökött a szemembe.két és fél évesen kaptam egy gyönyörű dalmatát .És 18évesen kellett elaltatni .Egy világ dőlt össze bennem amit nagyon nem mutathattam mert a másfél éves kisfiam nem láthatott sírni.De mai napig látom hogy itt van az udvarba és szaladgál játszik vigyáz az unoka húgomra ahogy alszik a babakocsijába és a sok apróság.Olyan volt mintha a barátom vagy a testvérem lett volna.Imádtam és mai napig szeretem sokat gondolok rá.Az idő begyógyítja a sebeket de így egy év után is képes vagyok sírni ahogy ezeket a sorokat írom.De tudom hogy neki jobb.És az emlékek szépek.
2010. aug. 7. 22:41
A leanyom eskuvjere kapot egy dog kolykot,sajnos mar beteg es elkell altatni,nem tudjuk hogyan fogjuk megymagyarazni a 10 eves unokanak mi lett a kutya sorsa.
2009. okt. 29. 19:03
Néróka 11 éves volt. Én neveltem pici kora óta. Ő volt az én első kisfiam. Velem volt jóban, rosszban. Sok mindenen átmentünk együtt. A legszebb rottweiler volt a világon. A kezeim között halt meg. Sosem felejtem el a tekintetét. Nagyon hiányzik, pedig már két éve, hogy elment.
2009. okt. 27. 18:27
10 éve 5 héten belül mind a két kutyámat el kellett altatni,mert betegek voltak.Tudom a mai napig,hogy jól döntöttem,de még mindig lelkiismeret furdalásom van miatta.
26. Zizisicc (válaszként erre: 25. - 0f4abafe57)
2009. okt. 26. 13:46

Csak az "Utálom a macskákat." miatt írtam ..... :o)))))


Igen, egyet értek veled ..... anno gyerekkoromban nekem is volt kutyám, tacsi - a barátom volt, nem a kedvencem ....

25. 0f4abafe57 (válaszként erre: 24. - Zizisicc)
2009. okt. 25. 00:48

Itt kedvencekről volt szó, nem macskarajongókról:)


Bár, ha jobban meggondolom, akkor egy igazi kutyás sose illetné az ebét "kedvenc" jelzővel.

24. Zizisicc (válaszként erre: 23. - 0f4abafe57)
2009. okt. 24. 23:51
Akkor csak óvatosan ..... itt sok macskabarát van .... :oDDD
2009. okt. 24. 23:50

Utálom a macskákat.

Több mint 10 éve pusztult el a tacsim, de azóta sem kell más kutya.

Még mindig hiányzik.

Meggyőződésem, hogy az előző életében egy igazi úriember lehetett és hiába minden, ilyen kutya még egy nem születik:)

2009. okt. 24. 21:55
Én a cicámat vesztettem el,megsirattam.Azóta is szeretettel gondolok rá.
21. 99279bb06f (válaszként erre: 18. - Bugi83)
2009. okt. 24. 19:59

Amíg a szomszéd kutyájával nem tudsz szót érteni, és "megbeszélni" vele, hogy ne bántsa a cicádat, addig ne is legyen cicád. Mert a cica át fog menni, mert nem érez félelmet, mert picike. A kutyával kell kezdened. Szeretgesd a kutyát, simogasd, adj neki finom falatokat...fogadtasd el magad vele.

Ha téged elfogad, akkor nem fogja azt sem bántani, ami a tied (a cicádat). Persze szoktatni kell majd őket egymáshoz, de első a kutya bizalma...

20. Marott
2009. okt. 24. 19:58
Nekünk volt már több kutyánk,de Kelme volt a társ. Ő megérezte, hogy szomorú vagyok, a szeméből sugárzott az értelem. Csibét vágtam egy este, előzőleg kibékült a férjemmel a kutya, mert pár nappal előtte megette a kis gyöngycsibéket, a páromra ugrott, szent volt a béke..... Bevittem a ládába a vágott csibéket, jön a párom, hogy meghalt a Kelme. 4 éves németjuhász kislány. Egyszerűen nem akartuk felfogni, de sajnos egyet kiáltott, és élettenül összeesett. Megsirattam, iszonyatosan hiányzott. Sosem gondoltam volna,míg élt, hogy ennyire fog hiányozni. Másnap irány a vásár, menhely.... Itt találtunk egy németjuhász kislányt, ráakartam zúdítani az összes szeretetemet az új kutyára, szegény azt sem tudta,mit akartok. Megszerettük őt is, de az én Kelmémet már nem tudja pótolni egyik kutya sem. Azt hiszem már többé nem is akarok ennyire kötődni egy állathoz sem.
2009. okt. 24. 19:30
Minden cica , kutya külön egyéniség. Nekem is a meghalt egy cicám, egy meg elveszett. Van egy másik nagyon szeretjük, de nem pótolja az elveszitett cicákat.
18. bugi83
2009. okt. 24. 19:03
Ráadásul ugy volt, hogy jön még 1 haver neki 2hét mulva, mert mi sajna nem sokat vagyunk itthon napközben, és hogy ne unatkozzon egyedül. Hát mostmár nem kell. Szerintem ide jó ideig nem kell másik állat.
2009. okt. 24. 18:54
szegény picurka :(
16. a74de3d08a (válaszként erre: 10. - Bugi83)
2009. okt. 24. 18:50

jaaaaj, szegényke. :-( részvétem. :-(

én sehogy. majd az idő talán megoldja...

15. bugi83 (válaszként erre: 13. - Chipmunk1985)
2009. okt. 24. 18:30
:-(
2009. okt. 24. 18:29

Nem lehet elfelejteni!!!

A mi Edu kutyánk 17 éves volt, mikor meghalt. Sírva néztem a szenvedését,nemtudta koordinálni a lépteit,ment mindennek neki ami az útjába került. Az állatorvost is kihívtuk, vitaminokat kapott.. Törtem neki össze fájdalom csillapítót és abban reménykedtem hátha másnapra jobban lesz..

Aznap éjjel megnéztem egy párszor, nemvolt jobban, összeszorult gyomorral és fájó szívvel mentem "aludni".

Reggel mikor kimentem megnézni, már nem élt..:((

Nagy szenvedéssel elment tőlünk..

Utólag sajnálom, hogy nem altattuk el, de a remény..,

hogy hátha...!

Azóta van másik kutyánk, de Edut nemlehet pótolni!

2009. okt. 24. 18:25

SZIASZTOK

hónap végén lesz 1 éve, hogy elment a nyuszim:((

1 nap alatt......

szombat este még ugrándozott a ketrecben, mikor elmentem a barátomhoz.

vasárnap korán reggel telefonált anyu, hogy menjek, mert gond van a nyuszival.

rohantam haza, útközben hívtam az orvost, aki azonnal fogadott.

kapott szurit, vitamint de sajnos nem segített.

bevittem a szobámba..... melegítettem, takargattam, simogattam......olyan hideg volt már a kis teste

éjjel egy ideig hallottam a mozgolódását, aztán elnémult:((((((

nem mertem felkelni megnézni

vigasztalhatalan voltam sokáig.....

annyira szerettem.....mindent megvettem neki, mindenből a legjobbat.....miért pont neki kellett elmenni???????

még mindig bőgni tudnák ha rágondolok:(((((

2009. okt. 24. 18:12

Sehogy:(

Még mindig fájó emlék Hami halála.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook