Anyukák, hogy tudtátok feldolgozni lelkileg, hogy megcsászároznak, pedig te nagyon nem arra készültél? (beszélgetős fórum)

Sajnálom, hogy nem úgy lesz, ahogy szeretnéd, de ebben az esetben, hogy a baba keresztben van, mindkettőtök érdekében jobb lesz így. Létezik egy manőver, ami elég fájdalmas, kézzel fordítják meg a babát, de nem minden doki ért hozzá és főleg nem mindenkinél lehet megcsinálni, amúgy még ebben az esetben is vajúdás alatt elmozdulhat és akklr vissza az egész. Akit ismerek és csinálták neki, azt mondta, hogy szerencsére neki nagyon magas a fájdalomküszöbe, ezért kérte, hogy ha van rá lehetőség, ez legyen, személy szerint azt gondolom, hogy ha valami nagyon fájdalmas dolog, nem tudom, kell-e ez neked.

Sajnálom, hogy a párod is így lemarad a szülésről pedig bent szeretett volna lenni, de ő is megérti, gondolom.

A jógával nem próbálkoznék, mert tényleg vannak jógapózok amik elősegítik a baba helyezkedését de több dolog szól ez ellen most:

-nem vagy gyakorlott jógázó, így nem szabad most nekiállni (fejenállás, kézenállás vagy könnyített híd, az első kettő neked veszélyes, az utolsó meg nem olyan hatásos)

-30-32. hétig működik ez a "trükk", amikor működik, utána már nem

-veszélyeztetett terhes vagy, és ha ehhez jön valami más is, magasvérnyomás vagy szemben nagy nyomás (glaukóma??), akkor tilosak is ezek a pózok, még terhességen kívül is.

Próbálj megnyugodni és magatokra koncentrálni

Csak nagy vonalakban olvastam a hozzászólásokat, így nem írnék konkrétan célszemélynek inkább mindenkinek. Most lehet majd vagdalkozni..

2 évig sikertelenül próbálkoztunk pco + ir miatt, aztán az utolsó pillanatban gyógyszeres rásegítés előtt sikerült spontán teherbe esnem.

Terhességem végig borzalmasan nehéz tele szövődménnyel komplikációval rettegéssel ( 10 vérzés, 3 bélgyulladás toxémia) vége felé 3 hét kórház.

Bár próbáltam végig készíteni magam a császárra annak ellenére hogy az orvosom a természetes szülés híve, de ha kell akkor kell. Amúgy rengeteget köszönhetek az orvosomnak, nélküle nem lenne a kislányom életben és lehet én sem. Tisztában voltunk vele, hogy kislányom a toxémia miatt kis súllyal fog születni, így bár tudatban készültem arra hogy elfogják szállítani másik városba másik kórház intenzív osztályára, lelkileg erre nem lehet készülni.

Indítottak 7 óra vajúdás után sürgősségi császár lett, mert bár pikk pakk tágultam kislányom nagyon ki volt már merülve nyakán volt a zsinór és elkezdett leesni a szívhangja, én pedig egyre rosszabbul voltam, majd 5 percet láttam fogtam mikor letoltak a műtőből. Senkinek nem kívánom az érzést amit akkor éreztem, és bár 13 hónapos a kislányom most tudom azt mondani hogy lassan elengedem ezeket a dolgokat.

Ott voltam teljesen egyedül össze zárva egy másik anyukával akinek reggeltől estig hozták be a babóját, míg én azt sem tudtam mi van a sajátommal. A toxémia miatt császár után is sok volt a komplikációm, sok vért vesztettem, a vérnyomásom még mindig az egekben volt, este császároztak másnak késő délután mertek csak lábra állítani. De nem adtam fel, azonnal körbe jártam a szobát és csak is az motivált hogy a gyerekemmel lehessek. Gyermekágy sem volt zökkenő mentes, pihenni semmit nem tudtam, kislányomhoz ingáztunk az intenzívre, ahogy letelt a 6 hét begyulladt mindenem ( húgyhólyag, méh bél)és azóta is nem egy gyulladásom volt. Az első együttlétkor újra éltem a fájdalmat, a rémképeket ahogy a dokim próbál kézzel segíteni lejönni a kislányomnak és könyökig járt bennem..

Számomra amit nehéz volt még megemészteni, annak ellenére hogy vallom életet ment a császár,hogy úgy éreztem elkezdtem valamit de félbe hagytam, hiányérzet,nem éreztem egésznek magam ( ez azért elég hülyén jön ki ) hisz nem érzem magam kevesebbnek mert császárral szültem, de az hogy csak 5 percet láttam, nem volt aranyóra, az első 1 hetet egy tök steril helyen töltötte,ahol nem bántak vele szépen, 4 napig inkubátorban..ez azért sok mindent megváltoztatott. Az első szoptatásom is borzalmas volt a Picben.. Szóval ezek nehéz és kemény dolgok elengedni megemészteni sem egyszerű még ha onnan is nézem hogy igen van egy gyönyörű csodás egészséges kislányom akiért bármikor újra végig csinálnám ezt, és csak remélni tudom hogy a kistesó ha kopogtat másképp alakul majd.

Nekem nem volt idealizált képem a terhességről sem a szülésről mint ami most megy mindenhol. Nem rózsaszín vattacukor illatú csillámpóni az egész mint ahogy olyan sokan hiszik köszönhetően az internetnek. Sokat rányom az egészre az a felfogás ami még mindig jelen van sokaknál, akik császárosak nem is szültek igazán. Na ez az igazi baromság. Nem az a lényeg honnan bújt ki a gyerek, hanem hogy egészséges. Mellesleg szeretem a hegemet.

Én csak azt nem szeretem mikor olyasvalaki vádaskodik és nézi le a másikat, akinek fogalma sincs ezekről.

Köszönjük hogy leírtad.

Sok császáros tudott szoptatni, igaz nem azonnal.

Ne ezen edd magad!. Doki úgy látja császár, Ne Ellenkezz! Életetek múlik ezen.

Csövek meg pár napot lógnak. Kár ezen is parázni.

Kicsi lelkének árthatsz, mert megéreznek mindent.

Ne akard hogy egy nyugtalan, sokat síró baba legyen.

Érzelmeket ne rontsd el ezzel a " pánikolással "

Felnőtt embernek tudnia kellene, mi a fontosabb

Az egészségesen megszülető gyerek, vagy a szép, apával közös szülésélmény.

Egyébként tervezett császárnál pár kórházban bent lehet az apa is.

Persze, nem vagyunk egyformák, mindenkit meg lehet érteni. Biztosan bennem van a hiba.

A fórumindítónak oxigénhiányos állapotban született legidősebb gyermeke, ahol császározni kellett volna (a tények ismeretében). De ő a második, eufórikus élményt adó szülése miatt azért sír, mert a harmadik babát harántfekvés miatt kénytelen lesz császárral világra hozni.

Én megértem, hogy olyan szép volt a második szülés, hogy újra át szeretné élni, de harántfekvéses babát senki sem lenne képes természetes úton megszülni. És nagyjából ezzel el is lett mondva minden. Mert SZERINTEM a leglényegesebb az, hogy a vágyott kisbaba egészségesen megszülessen. Engem rohadtul nem érdekelne, hogy felvágnak engem, hogy a férjem nem lehet benn, sőt, a 8 éves lányomat sem terhelném a félelmeimmel. Csak egészség legyen.

Hadas Kriszta Jön a baba című műsora egyik epizódjában egy szegedi orvos-anyuka második gyermekét várta. Tornázott, egészségesen élt. Ő olyannyira vágyott az újbóli természetes szülésre (vagy félte a császárt, már nem emlékszem), hogy lazán mondta, hogy jó pár órán át próbálta irányba fordítani a babát. Végül sürgősségi császár lett a vége. Az orvos mondta is, hogy esély sem volt a természetes szülésre, mert manuális vizsgálatkor rossz lábtartása volt a babának. Ha anyuka nem erősködik, hogy megfordítsa a babát, lehet, hogy sikerült volna farosan megszülnie, de valószínűleg a fordítgatás miatt beakadhatott a baba.

Itt most nem erről van szó, csak mutatni akartam, hogy a "természetes" utáni vágy miatt került veszélybe anyuka és baba is.

Á, nyugodtan rám lehet biggyeszteni az "érzéketlen" jelzőt, de nekem akkor is az egészség a legfontosabb.

Ebben igazad van. Volt a főnökömet nem műtötték meg időben. Neki nqgy volt a babája 19 évesen honnan tudta volna, hogy ragaszkodnia kéne a császárhoz. Sajnos itt tragédia lett a vége.

Egy másik kutyás barátnőmmel nem rég sikerült újra felvenni a kapcsolatot. Egy éve született egy kislánya neki az 5. gyereke. 4 természetes úton jött a világra ez a pici császárral. Ráfeküdt a veséjére ezért műtötötték. Állítólag olyan gyenge volt, bepisilni nem volt ereje, nem tudta volna megszülni . Plusz a kölsökzsínor kétszer rá volt tekeredve a kislány nyakára. Ő nem élte volna túl , de nagy eséllyel az anyukasem. Ott maradt volna 4 gyerek anya nélkül ebből 3 pici. Igen , ez az orvos felelőssége. El kéne tudnia dönteni, hogy mikor muszáj . Pl a kérdező első babájánáp is x. idő múlva bizony fel kellett volna mérni a hwlyzetet . Szépen el kéne magyarázni, türelmesem, hogy miért szükséges. Nyilván a kérdező sem jó kedvében van ki tőle ennyire, nem szándékos, hogy így érez. Feltételezem, higy ezzel együtt nem kockáztatná a baba egészségér.

Az oxigén hiányos gyerekedre figyelj oda nagyon. A bátyám is így született. 2 évesen tanult meg jàrni. Nagy eséllyel van neurológiai probléma . Le is van százalékolva emiatt. Vidd orvoshoz hátha tudnak javìtani rajta.

Nem kötözködök félre ne értsd, de már ekkor meg kellett volna császározzanak , akkor egészséges lenne. Ez egy orvosi műhiba volt. Volt főnökömet sem császározták , ő nem úszta meg ennyivel... Gondolj a picire, arra, hogy az ő érdeke , hogy egészséges lehessen. Ezzel vigasztalódj.

Szegyellje magat az osszes no itt akibe annyi jo erzes nem szorult h egyutterez vele.

Gonoszak vagytok, es megkeseredettek

Fel nem tudom fogni h ennyire nem tudjatok tisztelni az anyat akinek most ez a problemaja.l

Én nem kértem, hogy bárki legyen tekintettel az én érzéseimre, szerencsére ilyen hülyeségekből nem csinálok világvégét.

A csaj egy válás után talál egy pasit, akit szeret, gyereket vállalnak, el kell vetetni a babát, utána összejön újra a terhesség, és a baba fekvése miatt nagy valószínűséggel császárral kell szülnie. Erre csinálja a fesztivált, hogy jaj milyen borzasztó, mert nem élheti át harmadjára a természetes szülés minden szépségét és a 8 éves gyerekének sem tud beszámolni róla. Bőg és drámázik. Biztos jót tesz az állapotának.

Ha még azon aggódna, nehogy komplikációk lépjenek fel. Most mit lehet erre mondani? Ha ezeket komolyan gondolja, bőgjön, mert nincs megoldás, az orvosok valószínűleg nem fogják hagyni, hogy ő természetes úton próbálkozzon és meghaljon a baba meg veszélyben legyen ő is.

Nekem úgy jött le az egész, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő álmaiban elképzelte, és e miatt összeomlott lelkileg.

Szeretném megérteni a fórumindítót, de NEKEM nehéz lesz. Több okból. És szerintem még néhány válaszolónak is.

Remélem, bunkó nem voltam, az nem állt szándékomban, tényleg a legjobbakat kívánom babának-mamának!

Befordulhat, igen. Vannak jógapózok, amikkel lehet segíteni. Keress rá!

A babát pedig kérd azonnal a melledre, amikor kitolnak az őrzőbe (vagy mi a neve) , ne engedd, hogy elvigyék és másnap adják csak oda.

Ne sírj előre!!!!

A legnagyobb csacsiság, hogy előre elsiratod magad!

Engem meg tudod mi zavar? Ő legyen tekintettel azok érzéseire, akiknek gond a teherbeesés, de mások simán lehetnek tekintet nélkül az ő érzéseire.

Komolyan nem értem, miért nem érthető, hogy neki most ez a legnagyobb problémája.

Ennyi erővel beszüntethetjük az összes autóhirdetést, mert akinek egy Trabantra sincs pénze, az rosszul érzi magát attól, hogy lehet Mercedest kapni 70 millióért, vagy aki életében a Balatont sem látta, az attól, hogy más Dominicán nyaral.

Nem láttam, hogy valaki megkérdezte volna tőle, hogy és egyébként hogy van? Ő és a bébi? Van valaki, aki segít neki a gyerekek körül, hogy egy kicsit magával tudjon lenni. Csak az oktatás, hogy örüljön, hogy a gyerek jól van, hogy tuti oka volt - ami mellesleg egyáltalán nem biztos, legalábbis info nincs róla.

Nem neked címzem mindezeket, csak nem akarok új hozzászólást kezdeni.

Sziasztok!

Nem tűntem el, de tegnap délután óta most vagyok először olyan állapotban, hogy végre nem sírok. Eddig nem bírtam abba hagyni. Azon tűnődtem, hogy volt-e valaha ilyen, de azon gondolkodtam talán akkor volt ilyen először és utoljára mikor apukám meghalt. Borzasztó, ahogy kifújom az orrom már jön is a következő sírógörcs. És nem bírom abba hagyni.

Persze a fejem is fáj ezerrel. És a sok érzelmi hullámtól amin most keresztül mentem/megyek fizikálisan totál kimerültem.

Nagyon szépen köszönöm, a hozzászólásokat, pozitívat és negatívat egyaránt. A pozitív jól esett, hogy van aki megért, ill. igyekszik együtt érezni, a negatívra meg talán úgy volt szükségem mint egy jól irányzott pofonra.

Igen a probléma az én fejembe van. Valóban volt már két szülésem természetes úton. Nekem a két szülés mindenféle fájdalomcsillapítók nélkül zajlottak egyik 16 órán át, 37. hétre oxigén hiánnyal született. 20 hónapos volt mire lábra tudtuk állítani a gyereket. Sokat küzdöttünk és küzdünk azóta is, mert szerintem idegrendszerileg sem egy stabil emberke. A másik 39. hétre 5óra alatt sokkkkkkkkkal intenzívebb fájásokkal. De még is maga volt a lelki mennyország. Olyan érzéseket éltem át testileg és lelkileg amit se előtte se utána. Második szülésem után azért sírtam mert azt gondoltam, többet ezt már nem fogom átélni. És baromira sajnáltam, hogy vége. Miközben persze nagyon örültem a babának.

És igen! VÁGYOM RÁ, hogy újra átéljem!! Évek óta bennem van ez az érzés!

Aztán sok sok év után úgy alakult, hogy elváltam, és új párom lett. Páromnak is van két gyereke ő is elvált, ők császárral születtek, mert állítólag anyuka nem tágult.

Most hogy sok év töprengés után úgy döntöttünk, hogy megkoronázzuk szerelmünket egy gyermekkel, hiszen hiába élünk együtt jó ideje, és hiába házasodtunk össze, valahogy úgy éreztük, hogy mégse vagyunk úgy igazán összekötve-egybefonódva, ahogy azt mi érezzük, hogy még szorosabban összetartozzunk.

Tavaly jött is egy baba, de ahogy jött el is ment. A gyerekeim előtt is volt kis terhességgel két vetélésem, de akkor méh összehúzó gyógyszert kaptam (másik városba éltem) és figyeltek, hogy szépen tisztul-e a méh, mert ott úgy gondolták, hogy ha nem muszáj nem kaparnak meg. Most is kértem, hogy ezt az eljárást alkalmazzák, hülyének néztek és hogy úgy mondjam köteleztek a kaparásra. Totál kiborultam. És akkor is csak sírtam. Akkor még nem tudtam, hogy nem a baba elvesztése viselt meg ennyire, mert tőle elbúcsúztam, de az hogy altattak, hogy idegenek turkáltak bennem mindenféle rideg fém eszközökkel, hogy hozzám értek úgy ahogy én nem akarom teljesen megviselt.

Na aztán jött az újabb terhesség a mostani, most a 36. héten tartunk, tehát közlöm még nem született meg a baba. December óta nyílik folyamatosan méhszáj, most már nyitva is van. De eddig fejvégű volt a baba. Múlt héten szerdán nagyon sokat ficergett majd 3-3 és fél órát. Tegnap voltunk 36. hetes UH-on és ott mondták, hogy harántfekvésű. Még csak nem is farfekvésű, hogy farral meg tudna születni, hogy ne kelljen császározni, de ha most elfolyna a magzatvíz azonnal császároznának. Ami ugye épp akkor életmentő műtét lenne. De ha fejvégű lenne, akkor meg tudnám szülni.

Nem tehetem rá a picit a mellkasomra, nem szoptathatom meg, nem bújhat oda hozzánk apuka, minden amire évek óta vágyunk és nap mint nap az ember készül rá, és lélekben ezerszer átéltem, hirtelen átveszik mások az irányítást, pár perc alatt lezavarnak azzal hogy kiveszik belőled a gyereket, aztán utána meg boldogulj. Órákig meg se mozdulhatsz, nem láthatod a gyerekedet, nem kellhetsz fel, csak amikor mondják akkor viszont muszáj ha akarod ha nem. Csövek lógnak innen-onnan, mindened fáj, rosszul vagy és gyenge, sok-sok hét mire felépülsz. És még sokáig sorolhatnám, hogy az általam átélt és újra elképzelt hüvelyi szülés után számomra mennyi és mennyi negatív dolog van a császárral való szülés után.

És még akkor nem is beszéltem a gyerekeimről, főleg a lányomról aki 8 és fél évesen extra komolyan! Készül arra, hogy egyszer ő is anya lesz és milyen a terhesség és a szülés, hányszor megkérdezte, tőlem, anya milyen érzés a szoptatás? :) És hasonló dolgokat. Naná, hogy az ember nem akar negatív dolgokat sugározni felé, nem akarom, hogy félelmei legyenek, rosszat lásson, egy túl kicsi, kettő, úgy nem lehet gyereket vállalni, hogy félelmeim vannak, mert anyát is anno hogy megviselte.

És akkor még apukáról nem is beszéltem, hogy miután az ő két gyereke császárral született, ő még soha nem volt bent szülésen. És persze most ő is úgy van vele, hogy úgy szeretne ott lenni velem, és békés meghitt vajúdásban, szülésben kivenné a részét. Mert igen, a férfiak is kiveszik a részük, hiszen az ő közelsége, simogatása, bátorítása, nyugtató hatással van rám, és tudom, hogy jobban el tudok lazulni, és át tudom adni magam, a testem a szülésnek. Én ilyen szülésre vagyok felkészülve (beállítva) és megbolondulok a gondolatától is, hogy életem (most már tényleg) utolsó szülésénél, meg akar fosztani az élet ettől a csodálatos élménytől, és helyette testileg és lelkileg megkínozzon.

És milyen gáz lehet a babának, egy teljes napig elszakítva tőlem, miközben 9 hónapja együtt vagyunk. És mikor indul be a tejtermelés? És mennyi idő ebből a felépülés? És még sorolhatnám.

Annyi érzelem fut rajtam végig, csalódás, elkeseredés, düh, félelem, aggódás stb. Mindez a boldogság helyett.

Befordul-e még a baba? Lesz-e még esélyem természetes úton szülni?

Köszönöm, hogy elolvastátok, és kérlek ne veszekedjetek nem éri meg. Nem kérek én megértést, csak tiszteletet. Ahogy én tiszteletben tudom tartani, hogy ki így éli meg ki úgy éli meg a szülést, úgy kérem, hogy ti is tartsátok tiszteletben az érzéseimet. Köszönöm!

Engem tudod, miért zavar ez a kérdés?

A statisztikák szerint Magyarországon minden ötödik házaspár meddő, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet gyermekük, ha örökbe akarnak fogadni, akkor is éveket kell várniuk, mire szülők lehetnek.

A spontán teherbe esésekből is nagyon sok beteg gyerek születik, erre a kérdező meg jön azzal, hogy hogy lehet feldolgozni a császárral szülést. Akit érint, annak biztos k.va nehezen, de aki meg egy császárért is odaadná a fele királyságát, azt borzasztóan irritálhatja ez a kérdés.

Hülye hasonlat, de ha teszem azt a kacsalábon forgó palotámhoz túl kicsi az úszómedence, és azon nyafogok, akkor aki panel albiban lakik a tizediken, lehet, hogy visszadugna anyámba legszívesebben....

Nem kell egymásra tekintettel lennünk, de látható itt a Hoxán is, mennyi nő kínlódik a teherbeeséssel, lombikozással... szóval mi a fenének néztem én bele ebbe a topikba?

:)

A fórumindítónak azt kívánom, hogy legyen egészséges gyermeke, és hogy a császár legyen a legnagyobb problémája életében.

Megtekintettem az adatlapját.

Szerintem a mostani babája lenne császáros. " Szülés várható ideje 2016.06.06. ".

Uh kép is van....

Én nem hiszem, hogy bárki, aki nem orvos, el tudná dönteni saját magának, hogy neki mi lenne az ideális szülés. Az lenne jó, ha csupa megbízható orvos lenne, aki a gyerek és az anya állapotát figyelembevéve tenne javaslatot.

Bár nálam és a környezetemben ezzel nem volt probléma, sőt sok komplikációs terhességnél, szülésnél éppen az orvosoknak köszönhette anya vagy gyereke, vagy mindkettő az életét.

Amiket írtál, azokat mind sokkal nagyobb és érthetőbb problémának tartok. :)

Megérteném, ha az lenne a problémája, hogy rossz volt a császár, mert nehezen épült fel, vagy rosszul viselte, de ha veszélyeztetett terhes volt, biztos komoly oka volt a császárnak, gondolom pont azért, hogy a baba minél gyorsabban és kisebb traumával szülessen vagy ne sérüljön. Ezek után azok drámázni, hogy nem tudom feldolgozni, hogy nem császárra készültem, szerintem nem egy valós probléma, hanem valamilyen lelki bekattanás következménye. Ami lehetne más is, mindegy, hogy miben jön ki, ha probléma, figyelnie kéne rá a környezetének, a férjének, rokonainak, orvosának.

Nem lehet. Mert ha neked az első olyan nehéz volt, lehet, hogy az is császár kellett volna, hogy legyen, mert te ilyen alkat vagy és ezért jobban érezted magad egy sürgősségi után is mint a másiknál. Részemről én nem kértem epidurált pedig akkor már mindenkinek rutinból adták, mikor az első gyerekem született és én 2-3 órával a születése előtt szaladtam be. Ahogy a többieknél is nagyon rövid vajúdásaim voltak, rövid szülések. Azt hiszem, amiket itt írt valaki: 60 órás vajúdás(?), na azokat embertelenségnek tartom a doki részéről. Én meg epidurált nem azért nem kértem mert ősanya lennék, hanem mert én jobban félek attól, hogy bökdösik a hátam, vagy hogy elaltatnak, stb. Plusz az én esetemben nem volt erre szükség, annyira sima ügy volt. Másik, a száraz szülések megint olyan dolog, hogy nem hagynám azt sem. Bár annál is az a praxis, hogy ugye szülje meg.

Egyszerűen szeretném, ha mire a lányaim anyák lesznek, addigra minél több anyuka elégedett lenne azzal, amiben része volt. Marakodás nélkül. Nincsenek meghallgatva a nők, nem áll ki értük senki, maguk között meg csak marják egymást. Ebből semmi jó nem sül ki. Mintha valami verseny lenne.