Anyukák, hogy tudtátok feldolgozni lelkileg, hogy megcsászároznak, pedig te nagyon nem arra készültél? (beszélgetős fórum)

én azért megbírkóznék vele, azt gondolom.

Nem is a szülésélmény hiányzik, de az után örökké űr fog bennem maradni, hogy nem hallhattam a kisfiamat felsírni.

Erre talán a fórumindító tudna válaszolni.

Nekem a kérdése megfogalmazásából úgy jött le, hogy neki pl hiányzik.

De majd talán jön és elmondja. :)

A kislányom születése nagyon szép élmény volt. Az összes fájdalommal együtt. Ha születik még egy babánk akkor pl semmi pénzért nem adnám át senkinek a születésével járó munkát. :)

Ilyen is van.

Ettől bármi megváltozik? Kedves fórum inditó, örülj a kisbabádnak neveld egészségben boldogságban nagyra.Ha császár császár, kérdezd meg a dokit miért volt rá szükség. Ha nem érzed jogosnak indokoltnak a császárt, menj a betegjogok biztosához.Nem tudja megoldani a hüvelyi szülést utólag, de a dokit bemószerolhatod ha attól könnyebb....Bár nem.Vagy megkérdezheted a kisbabád miért lettek komplikációk a kutya fáját, miért nem született meg könnyebben.Bár ez sem jó.Vagy gyúrhatod magad, hogy a te hibád, rosszul szültél...Á ez sem igaz.

Vagy, ez már megtörtént nem változik elfogadod.

Örülsz az élő egészséges babának, és megbarátkozol a vágással a hasfaladon.Egészséges babáért nem nagy ár.

Számomra az a megdöbbentő, hogy sokan még elképzelni sem tudják azt, a másik esetleg mást gondol, érez, tapasztal, mint ők.

A megértés, beleérzés szikrája sem lobban...

Ki az, akinek hiányzik a természetes szülésélmény? :) Mert ha a férfiak szülhetnének, én simán átengedném.

Persze az is lehet nagy feldolgozási trauma, ha valaki lányt várt és fiú jött, de minek lelki problémákat gyártani abból, amiből nem kell?

Azoknak, akiknek végül császárt mondanak, azok sem attól borulnak ki abban a pillanatban, hogy császáros szülés lesz, hanem attól, hogy valami gond van.

?????????????????????

Most komolyan! Mi a fenét kell azon feldolgozni????? Attól ki ér kevesebbet? Te vagy a gyerek?????

Nekem volt császárom is, szültem is...és???? Hol a probléma???

Személyes tapasztalattal nem tudok segíteni, mert nem volt császármetszésem, de én például nem furcsállom, hogy hiányzik neked az a szülésélmény, amit elképzeltél, amit szerettél volna...vagy legalább vm ahhoz hasonló.

Ha a helyedben lennék, próbálnék olyan csoportokat keresni, amik segíthetnek feldolgozni a történteket. Ahol hasonló dolgokat átéltekkel beszélgethetsz.

Akár facebookon is van ilyesmi csoport.

Akinek pedig annyi az érdemi hozzászólása a témához, hogy miért kell ezzel egyáltalán foglalkozni, az gondoljon arra, hogy nem mindenki úgy gondolkodik és érez, mint ő.

Vannak ám olyan dolgok is a világon, mint szülés utáni depresszió, az sem úri huncutság ám. ;)

Mókuska, neked kívánom, hogy idővel sikerüljön továbblépned, s feldolgoznod!

Miért ne rugózhatna ezen, ha neki ez okoz fájdalmat, bánatot, stb.? Facca csaj vagy, gratulálok. Ettől ő még érezhet másképpen?

Tényleg kiveszett az emberekből az empátia :/

Én teljes mértékben megbíztam az orvosban, és elfogadtam, hogy abban a helyzetben ez volt az egyetlen megoldás.

és nem rágódok rajta, mert biztos van orvos, akinél nem így lett volna, aki erőlteti tovább.

Tényleg mit? Első babám 3800g 21 órás vajúdás után született száraz szülés volt. Megfogadtam nem kell több szülés.Lett 4000g os. Ha egészséges a baba mama miért kell ezen rugózni.Elsőnél könyörögtem a császárért olyan fájdalmaim voltak.Utólag mindegy mit akart a kismama, a doki dönt, legtöbb esetben mert muszáj.

Már bocs, de nem jobb így mintha a baba valami maradandó károsodást szenved vagy ne adja ég meghal?

Olvasni itt eleget olyanról is.Szóval mindent a maga helyén kéne kezelni...

Egyetértek, a gyerek ezt soha nem fogja a fejéhez vágni, no meg mindkettő anya és kész. Engem sokkal jobban zavar, hogy a kellemetlen vagy rossz élmények szinte mindig abból adódnak, ahogy mindig mondom, hogy férfi orvosok döntenek erről és nem nők. Azt gondolom, hogy egy csomó munkát végezhet mindkét nem, meg éljen az egyenjogúság, de ebben nem. A férfiak, amíg nem szülnek, márpedig sose fognak, ne pofázhassanak ebbe bele és ne ítélkezhessenek mások feje felett, élete felett, a szülés módja felett. Vagy ha igen, legyen ez büntetendő, ha megszegik a szabályokat, bár őszintén azt gondolom, hogy akár hüvelyi, akár császár, csak nők érthetik meg vagy érezhetik át ezt az egészet, vagy hogy mit érez, mitől félhet egy másik nő, hogyan lehet bátorítani, mi alapján lehet segíteni rajta, hogy jobb legyen.

Mivel nincs ennek otthon jogi vonatkozása, vagy sok országban nincs, a pasi nőgyógyászok gyakorlatilag azt csinálnak amit akarnak, felelősségrevonás nélkül.

Felelősségrevonni, eltávolítani a szemét dokikat, megtartani a jókat, de ehhez a nők kellenek. Csakhogy ők inkább marják egymást... Tudnám, miért nem lehet mondjuk feljelenteni, ha valaki úgy érzi, hogy őt megsértették női mivoltában?