Anyukák, hogy tudtátok feldolgozni lelkileg, hogy megcsászároznak, pedig te nagyon nem arra készültél? (beszélgetős fórum)

engem nem a szülés mikéntje miatt bánt, hanem a felesleges beavatkozás zavar, ami felesleges terhet ró az amúgy is rosszul álló büdzsére.

nem tudom, mi lenne, ha a "választott császár" minden költségét ki kellene fizetnie az embernek. mert hogy a tb nem finanszirozná. mint ahogy a plasztikánál sem teszi. ha már ehhez lett korábban hasonlítva.

Én császáros voltam. konkrétan üvöltöttem az orvossal, hogy vigyen már és vágjon fel... és láttam a másik orvos szemét, amikor rámnézett, és kijelentette, hogy AZONNAL műtő... én békében vagyok a császárommal, még ha van is némi hiányérzetem. de bennem egy percig nem kérdőjeleződik meg a műtét jogossága.

viszont tudom, hogy legközelebb szeretnék azon lenni, hogy elkerüljem. nem a szülés milyensége miatt, hanem a felesleges műtét miatt. nem mert hüvelyi szülést akarok, hanem mert nem akarok műtétet.

nem gondolnám, hogy kisebb értékű a császáros anyuka, de attól még lehet anyukában rossz érzés azért, mert ő császáros... mint ahogy lehet azért is csalódott, hogy nem tud szoptatni. Ez általában az anyuka érzése önmagával szemben.

"mi nők kezeljük le a másikat, ahelyett, hogy támogatnánk" és igen, pont ez történt ennek a fórumnak a kapcsán is. a többség simán lekezete, mert ugyanmár, mit fáj neki, hogy nem szülhetett, örüljön, hogy egészségesek.

ez is lekezelés.

Egyetértek.

Azt nem tudom, aki hüvelyi úton akar szülni, aut miért bántja, ha valaki a császárt választja, Azt hiszi, ezzel őt kritizálja?

Végigolvastam amiket érveltetek.

Azt gondolom ezek után a védőnő feledata lehetne, hangsúlyoznám lehetne egy vagy akár több beszélgetés.

Arról hogy hogyan szertne ( szeretnél ) szülni??

Mi van ha mégis császározni kell...

És ha Ő úgy gondolja még szülés előtt tanácsolja a kismamának : Ne keressünk egy pszhihológust, vagy pszhihiátert??

Mert anno az én védőnőm jött ha kellett ha nem...

Amikor lett volna olyan kérdésem mégse volt sehol.. :((

Valójában a kérdést sem értem.

Az a baj, hogy azt sugallják mindenhol, hogy kisebb értékű az az anya, aki császárral szült.. Szintte megkérdőjelezik a császáros anyukák kompetenciáját.

Máskülönben hogy vetődne fel ez a kérdés egyáltalán bárkiben is???????

Gondolkozzunk már egy kicsit!

Nem inkább annak kéne örülni, hogy szerencsére létezik a császármetszés? Hiszen sok esetben (gondolom, itt is) életmentő beavatkozás . A baba egészsége és az anya egészsége miatt kellett elvégezni.

Örülni kell, hogy rendben végződött a dolog.

Jó egészséget!

minek nyitott fórumot, ha nem tudja elviselni mások véleményét?

nem bántotta senki, érvekkel próbálják megvígasztalni.

Szerintem meg nem bolondultál volna bele, hanem az lett volna az elsődleges szempont, hogy a babáddal minden rendben legyen. Az, hogy ez milyen módon jön össze, szerintem adott pillanatban századrangú lett volna. Én legalábbis nem tudok elképzelni olyan szülő nőt, aki ellenkezne a császár ellen, ha a baba, vagy a saját élete lenne a tét.

Én az első terhességem utolsó hónapját toxémia miatt kórházban töltöttem. 8-szor indítottak oxytocinnal (minden alkalommal 4-6 óráig folyt az infúzió) és kétszer kaptam zselét. Olyan idegállapotban voltam már az első pár indítás és sikertelenség után, hogy bármikor szívesen bevállaltam volna a császárt. A 41. héten repesztettek burkot és 11 órás vajúdás után mondta a doki, hogy ha nem akarom, hogy félárva legyen a gyerek, vállaljam a császárt. Nem is volt kérdés. Ahogy az sem, amikor a dokim azt mondta, hogy a 2. és a 3. terhességemet is császárral fejezi be. A szakértelmére és rá bíztam magamat/magunkat.

Nem vitatom, hogy ezt valaki traumaként éli meg, de egy józan gondolkodású, felelősségteljes felnőtt nőnek fel kell tudni dolgoznia, ha a gyerek vagy az anya érdekében indokolt volt a császár.

és biztos vagyok benne, hogy 20ból 19x erre nem kerül sor.

mondjuk én nem ismerek itt olyan orvost, aki kérésre császároz (legalábbis az elsőnél). szerencsére. de ha ismernék, tudnám, hogy őt kerülni kell.

a félelmet nem tiszted megítélni, itt mégis a legtöbb hozzászóló által megítéltettek a fórumindító érzései. (na meg az enyém is itt-ott)

azt lehet?

de akkor az ilyen jellegű félelem miatt nem először pszichológus/pszichiáter kellene? nem pedig rábólintani, hogy OKÉ, félbevágunk.

persze utóbbi a kényelmesebb, ráadásul többet is lehet kérni érte :/

Én ebben a szabad választás híve vagyok, én el tudok képzelni oylan szintű félelmet, vagy irtózást, amikor valaki kéri a császárt, aminek egyébként ugyanúgy magas a kockázata, mint a hüvelyi szülésnek, hiszen egy nagyműtét.

Én azt gondolom, hogy mindenkinek legyen joga eldönteni, nyilván kompetenciahatárain belül, hogy hogyan szüljön.

Az én rossz szülésélméynemhez az is hozzátartozott, hogy úgy éreztem, helyettem a fejem felett döntöttek, és úgy kezeltek, mint a futószalagon egy darab húst.