Anyaság és karrier kizárja egymást? (beszélgetés)

A kényszer nagy úr valamit valamiért!

A nagy fiam mellől nappalira mentem, hogy szakmám legyen, mert csak egy érettségim volt és nem akartam, hogy csak az Apukája dolgozzon később. 7 hónapos volt mikor kezdtem, a Nagyi vigyázott rá.

És nem akartam segélyből élni vagy hasonló...

Igen most jöhet a kérdés, miért nem előbb tanultam és utána gyerek. Így alakult és egy percét sem bánom, de nem lógattam otthon a lábam és vártam, hogy a galamb a számba repüljön!

Most Egyetemre járok, két gyerek mellett és hogy miért, magamért is, de értük is, a szakmám nem gyermek barát időbeosztású, és nem is épp kifizetődő. Levelezőn vagyok, arra az egy-két napra az Apuka van velük és este rohanok haza, és kizárólag éjszaka tanulok, soha nem úgy, hogy Ők ébren vannak.

Tagadhatatlanul szeretnék egy jobb állást, nem fizetésileg (persze szuper lenne), hanem számomra fontos, hogy 4-kor én hozzám el őket és ne 12 órázzak 3 műszakban.

Most itthon vagyok, nem tart semmiből éjszaka tanulni és ettől én még ugyanúgy ellátom a gyerekeimet!

En nem tervezek es nem os fogok fel evnek tobbet a gyerekkel otthon tolteni. Nem a penz, nem a karrier, hanem a bezartsag fog visszahajtani a tobbi ember, a munkatarsak koze.

Nem tartom normalisnak, hogy egyesek 3 eves koraig babusgatjak otthon a gyereket...de vannak, akik 3 gyereket vallalva otthon vannak, es utana persze csodalkoznak, hogy nem varjak oket tart karokkal a munkaero-piacon.

Bocsánat, de nem értek veled egyet!

Nem kell a két dolgot egyszerre megvalósítani!

A gyereknek pedig igenis fontos, hogy az élete 1-2-3 évét az édesanyja, vagy egy idegen mellett éli meg!

Anyuka pedig vagy a szülés elött, vagy a gyermeke születése után valósítsa meg önmagát és építse ki karrierjét!

Én pénzt keresek és ezzel együtt épitem a karrieremet. A kettő együtt jár. Van diplomám, olyan amilyet szerettem volna, ebben is dolgozok, szeretem is, tehát épitem a karrierem.

Persze, ha egy gyárban nyomnám minimálbérért és a hátam közepébe sem kivánnám.....

Elnézést azoktól, akik ebből élnek!

Szerintem azért a karrierista és a "vissza kell menni dolgozni pénz miatt" között van némi különbség, legalábbis az én értelmezésemben.

Aki karrierista az sokszor éppen megtehetné, hogy otthon marad a gyerekkel 2 évet (legalább).

A mai világban, ha tetszik, ha nem egyszerre kell a kettőt megvalósitani. Nagyon kevés ember keres annyit, hogy pótólja a társa fizetését. Nincs főállás sem, nemhogy mellék állás, igy az apának nehéz helytállnia, főleg úgy, hogy a mai anyukák eldobható pelenkát használnak, és ugyan nem mondom, hogy nagyzolásból, de el nem tudják képzelni, hogy a gyerekük ne ufónak kinéző 100 eFt-os babakocsiba és társaiba töltse idejét. Bár karriert sokan nem akarnak épiteni, de azt elvárják sokan, hogy a társuk, gyermekük apja belerokkanjon fiatalon a munkába.

Én azt mondom, hogy a gyereknek semmi baja nem lesz attól, ha bölcsibe jár, vagy bébiszitter vigyáz rá, ha a szülő megteheti. Nem is olyan régen minden gyerek bölcsibe járt már 6 hónaposan, hiszen nem volt gyed, gyes és társai.

Dorkát pedig nem azért küldték haza a nézők, mert pici gyereke van, hanem azért mert több adáson át hamisan énekelt.

Én is ezzel :-)

A fiam 3 lesz és ugyan Ő a második, de furcsa mód tőle sokkal nehezebb elválnom - most szokik be oviba. Ő egész könnyen veszi, én meg szenvedek. Szóval nagy a szerelem és már látom hogy rémes anyósa leszek a fiam párjának :-DDDD

A példaként említett hölgyet nem ismerem (sőt az X-faktort sem) de szerintem a két dolog nem összeegyeztethető.

Legalábbis az első pár évben nem.

Vagy a gyermeket, vagy a hivatását hanyagolja el az anya.

Nálunk nem működik úgy, mint akár Afrikában, hogy a hátamra kötöm a gyermekem és mellette teszem a dolgomat.

Ha egy nő úgy dönt, hogy gyermeket szeretne, akkor nem szabad úgy éreznie, hogy "feláldozta magát".

Meg kell találni az arany középutat!

Egy Anya, maradjon Nő is, Feleség-Pár is, ne csak Anya!

Mi azon kivételezett helyzetben vagyunk, hogy akár 2-3 évig otthon lehetünk a gyermekünkkel, csak sajnos anyagi vonzata is van a dolognak, negatív értelemben.

Nem szabad elfelejteni, hogy a kényszer Nagy Úr, nem feltétlenül karrierista valaki, mert 6 hónap után vissza megy dolgozni!

Igen Álmok, tudni kell Őket sorba rakni, fontossági sorrendbe, úgy, hogy más ne szenvedje kárát és tudni kell választani!

Nem ítélem el,csak nem értem miért szül az aki a két hónapos gyerekét bölcsibe adja (tudok ilyenről) minimum egy évet szerintem otthon kellene lennie minden anyának.

Dorkát nézve sokszor eszembe jutott,hogy hogyan bírja a pici lánya nélkül,mikor szinte még csak akkor született????

Szerintem a karrierépítés nem jön össze egy pici babával, és egy anyának mindenképpen a gyerek mellett a helye min. 1 éves koráig.

A játszin volt egy műugrató csaj, mindkét gyereke 2 hetes kortól babysitterrel volt (aki náluk is lakott, ő kelt fel hozzá, ment velük nyáron nyaralni, télen sielni, sőt, a külföldi családlátogatáskor ő vitte ki a gyereket a nagyszülőkhöz) Szerintem aki nem tud 1-2 évet odaszánni az életéből ebben az időszakban az ne szüljön, várja meg amíg tud.

A gyerekidő elszáll és soha nem tudja pótolni amit az első 1-2-3 évben kihagyott.

Nem itélem el, csak úgy gondolom (én személy szerint) hogy egyrészt egy egészséges, boldog lelkületű baba felnevelése is karrier a maga módján, másrészt mindkettő annyi energiát vesz el, hogy valamelyik kárát látja szerintem. Vagy van a karrierista anyukának állandó segitsége, bébiszitter, akkor persze könnyen mondja, hogy ő össze tudta egyeztetni.

A barátnőm tipikus karrierista, a gyereket ugyan imádja, de lépten-nyomon elfelejt valamit pl. suliba bevinni, hol ez, hol az nincs a gyereknek, vagy amit kérnek, az marad el...szóval én ennek a rovására irom, mert nem tud kellően odafigyelni a gyerekre. És a gyerek is érzi mindig (sokszor) hogy útban van és előtte keresnek neki folyton valakit, akire rá lehet sózni....

hát nem tudom, én biztosan nem szeretnék ilyen áron karrierista lenni!

Az X-faktor legutóbbi kiesője Shodeinde Dorottya volt, aki terhesen vágott bele a küzdelembe, jelenleg három hónapos babája van. Sokak véleménye szerint azért (is) kapott kevés voksot,mert a közvéleménynek nem szimpatikus az,hogy nem újszülött babája köti le minden gondolatát, és talán nem most kellene karriert építenie.

Nem szeretném, ha Dorkáról szólna a topik,ő csak egy példa. Mit gondoltok? Helyesen cselekszik az,aki mindenáron megpróbálja megvalósítani az álmait, és össze lehet-e mindezt egyeztetni az anyasággal?

Esetleg elítélitek az ilyen nőket? Úgy gondoljátok, hogy a gyermek születése pillanatától csakis ő lehet mindenben az első,és az anyának fel kell áldoznia magát?

Várom a véleményeket :)