Anyaság és karrier kizárja egymást? (beszélgetős fórum)

Folytatni? Elég necces lenne egy olyan apa mellett, aki még munkamániásabb, mint én. Igen. Roszz érzésem van. Ez van. Sőt, rossz érzésem van az miatt is, hogy mi lesz a külsőmmel. De nem hiszem, hogy ettől személyiségi, önértékelési problémái lennének.

Talán már most ráérez, és hozzászokik, hogy ha törik, ha szakad, ha fúj, nő maradok utána is, nő, aki képes elszakadni a gyerekétől.

En kenyszer nelkul elek jol. Es fogok meg jobban, mert nekem ez jar, mert megdolgozom erte.

:D

Es mosolygok is kozben.

És azt utána nem lehet folytatni? Na meg akár baba mellett kisebb megbízások, ilyesmi?

Rossz érzésed van emiatt?

Ezt most csak azért kérdezem, mert a babának átmegy, ha hibáztatjuk a várandóságot a karrierünk megakasztása miatt. Lehet, hogy hihetetlen, de már ez is kihat a személyiség fejlődésére, mert már magzati korban is beépülnek az anyai gondolatok a tudattalanjába, ha úgy érezzük, hogy miatta fel kell adnunk valamit, amit sajnálunk.

Ilyen alapon a gyerekeinknek magántanulónak kellene lenniük. A család összetartása nem munka, hanem az együttélés szabályainak megtartása/megtartatása. Azaz nevelés, amihez nem kell napi 24 órát együtt tölteni, sokszor elég pusztán a megfelelő viselkedési forma használata, amely óhatatlanul ragad a környezetünkre.

Én munka mellett is főzők a családomnak, tehát nem pizzán élünk:)

Ha közben jól érzed magad, akkor nincs gáz.

Sokan vannak, akik úgy gondolkoznak, hogy majd ha csoportvezető leszek, majd ha igazgató leszek, majd ha 40 frnachiset irányítok.. és ennek sosem lesz vége. De közben egyre feszültebb lesz és nem egyre kiegyensúlyozottabb.

Ha az ember törekszik, hogy kihozza magából, amire képes és mindezt úgy teszi, hogy közben mosolyog és élvezi, az már nem is kényszer.

Manapság sok a kényszer. Pedig nem kell. Anélkül is lehet full gazdagon és sikeresen élni.

Ugyanmár:) A művészeket csak a haláluk után ismerik el, így ezt felesleges lenne karrier építésnek nevezni.

Én személy szerint megőrülnék, ha az lenne csak a dolgom, hogy otthon üljek himezzek, háztartást vezessek családot tartsak össze. Ehhez az agyunk azon részét nem kell használni, amely szerintem nagyon fontos:)

Te is gügyögővoltál :)

Amúgy igen. A karrierista pasit is a megfelelési kényszer hajtja. Ezt még a saját példámmal is alá tudom támasztani. Mondjuk már kilőve, ami miatt ez volt a mozgató rugó.

Amit írtam, nem jelenti azt, hogy minden nő, aki szeretné megvalósítani magát, mielőtt gyereket szül, kizárólag megfelelési kényszer hajtaná, de ezt külön is választottam.

Ha valaki egyensúlyban van, jól érzi magát és nem az elégedetlensége hajtja (magával, a helyzetével), akkor az nem megfelelési kényszer.

Van, aki rengeteg mindent elér és sosem tud boldog lenni. Na ott bibi van.

Nem... a genetika nem otthonülést jelent, hanem egy család összetartását... tudod, nem csak útközben lehet bekapni egy szendót munkábamenet... és a gyereknem nem csak integetni lehet a villamosról, mert ő arra én erre... és igen, az ebéd is lehet pizzán és üzemi koszton kívül más is.... igaziból hosszú lenne itt leírni, hogy számomra miről is szólna egy család és a gyereknevelés, urambocsá nem csak egy vagy két gyerek nevelése...

Mindemellett... szeretem a munkám és jól érzem magam mind dolgozó nőként, mind anyaként... de pl. tudom, hogy ha az egyik (bármelyik) nem lenne, a másikban kiemelkedőt tudnék nyújtani. :)

Es a karrierista ferfi is csak kenyszeresen megfelelni akar?

Engem az visz elore, hogy tudom, tobbre vgayok kepes, keresem a kihivasokat, es nem elsosorban a penz motival, hanem a felelosseg (ami altalaban magasabb beosztassal is jar, persze).

Nem hiszem hogy a karrierista no definicioja ennyire egyszeru lenne. Mar csak azert sem, mert sokak szerint en is karrierista vagyok.....de engem siker hajt es nem a megfelelesi kenyszer :D

Ezert is tolom idorol idore messzebb a gyerekvallalast, mert tisztaban vagyok vele, hogy nem leszek a gugyogo anyukaja....

Érdekes dolog ez. Szerintem a világ változott és ez így jó. Persze ettől még sokan túl pörgetik, ami viszont nem jó.

A lényeg, hogy legyen ebben a világban teljes harmóniában és kiegyensúlyozottságban élni és nem kellene az időben visszarendeződnünk hozzá, hogy a pasik csak mammutokra vadásszanak, a nők pedig gyűjtögessenek. Bár ha így nézzük, akkor ebből is látszik, hogy a nőknek is volt mindig is dolguk.

Szerintem az a téves, ha azt hisszük, hogy a genetika otthon ülést jelentene egy nő számára.

Hát ezt nem osztom teljesen. Nem gondolom, hogy egy nőnek pusztán ennyi lenne a dolga.

Ha kiszállnak a gyerekek, akkor meg otthon hímezne, ameddig a párja dolgozik?

Szerintem nem ez a harmónia.

Ez egy szép megfogalmazás volt és biztos sok igazság van ebben is :-))

Sajnos én is elég kényszeres vagyok bár szerencsére igy hogy itthon dolgozhatok ez nem "annyira" feltűnő. De sok van abban amit irtál!

Egy vélemény pasi oldalról is :O)

Az a nő, aki mindenáron karriert akar megvalósítani, a legtöbbször megfelelési kényszerben van. Ez szülőktől meg nem kapott szeretet és elfogadás miatt alakul ki. Fontos számára, hogy valakivé válhasson, mert nem érzi magát értékesnek, és ezért úgy gondolja, hogy a karrier fogja őt minősíteni és végre értékesnek fogja magát érezni.

Az, hogy egy nő megvalósítsa magát, ez teljesen más tészta. És egészséges, sőt fontos. Ez annyit jelent, hogy azzal foglalkozik, amiben igazán tehetséges és emiatt önbizalma, önbecsülése lesz, ami a gyerekének kiváló példa lesz arra, hogy érdemes élni, mert élhetsz boldogan és sikeresen.

A gyereknevelést a megfelelési kényszeres karrier erőlködés kizárhatja.

Az önmegvalósításba harmónikusan belefér. :O))

Azok a nők, akik gyermek szülésbe "menekülnek" önmegvalósítás helyett, ott később problémák adódnak.

Tehát érdemes megkeresni, amire születtünk, megvalósítani önmagunkat és ezzel pénzünk is lesz, sikeresek is leszünk és gyereket is tudunk nevelni.

:O)))