Anyaság és karrier kizárja egymást? (beszélgetős fórum)

Nem utasitom el, de nem is az eletem ertelme, inkabb a szerves resze.

Deffektes vagyok, ha igy gondolod sem erdekel.

Depresszió:-ez elég érdekes, Én nem tudom, hogy mennyiben befolyásolja, hogy mikor került bölcsibe anno a most már szülő, de egyet észrevettem, Nagyon Sokan, olyanok depressziósak, akik évek óta élnek a párjukkal, megszokott életritmusban, gyerek nélkül és x eltelt év után jön csak a gyermek és megfigyeltem és mondták is, hogy nekik, bár imádják a gyereküket, egyszerűen, a totális napirendjük felborulását nem tudták elviselni, azt hogy semmi sem olyan mint előtte.

Persze mással is ugyanez történik, de nagyon nem mindegy, hogy gyerek nélkül 1 évet vagy 10-et éltek e együtt!

De ez csak egy által tett megfigyelés és természetesen nem vonatkozik mindenkire és bárcsak ne is létezne ez a dolog!

Nem jó más kultúrákat összehasonlítani, mert akkor csak összetehetnénk a két kezünk, hogy még szerencsések vagyunk:

Legyen egy példa: USA-szülés után 6 hét fizetés nélküli szabadság és mehet vissza dolgozni, NA akkor ez azt jelent, hogy ott ne is szüljenek, mert milyen már hogy csak 6 hetet lehet otthon?

A burokban nott gyerek kesobb kezdi onmagabol kifordulni.

A koran szocializalodott gyerek a kesobbiekben is eletkepesebb es talpraesettebb lesz.

a tobbit meg ugyis kinovi (hiszti meg csunya szavak).

...nnnnananana.... azééé' ez durva! Tudod jó esetben egy nőnek az agya szülés után kicsit megváltozik, eltolódik az értékrend... ha más miatt nem, akkor legalább a hormonok miatt, ugyanis azok is változnak, talán majd nálad is! :)

Nem dicsőség egy nőnél, ha elutasítja az anyaságot... az elutasítás nem a természettől van bennünk, erre azt mondják, hogy valami miatt deffekt van... vajon mi miatt?

Felneveltem egy ma már 18 éves leányt, és 15 éves a fiam. A gyereknevelés minden pillanatát élveztem... kiélveztem. Ez van... most szégyellnem kellene talán, de végigbuliztam 17,5 évet velük... semmiféle karrierért nem cserélném el. Viszont fősulit is végeztem közben, a munkámban mindig helytálltam, megbecsültek/megbecsülnek, és mindig kerestem annyit, amiből két gyermeket felnevelhettem, iskoláztathattam... de lovasszobrot nem fognak állítani nekem és utcát se fognak elnevezni rólam. :))

Én mindkét gyermekemmel 3 évet voltam itthon.

(az édesanyám 6 éves koromig volt itthon, miután megszülettem)

Sem én, sem az én gyermekeim nem nevelkedtünk burokban.

A depresszió pedig a mai életvitelünk átka!

"hiperaktív gyerek", sokan előszeretettel használják manapság, mert jobban hangzik a NEVELETLENNÉL!!!!

Konklúzió: amit itt felsoroltál nem más, mint nevelés és hozzáállás kérdése!

Kérdeznék én is!

Nagyanyáink idejében miért nem volt "divat" a depresszió, miért nem "passzolták le" a gyerekeiket másnak?

Hány éves a férjed? Te 35, ő pedig 60?

Nem, az én korosztályomban nincs depressziós szinte. Mi még időben szültünk. A mai kismamák nagy %-a viszont depressziós. 6 hónaposan kerültünk bölcsibe. Én is. És semmi bajom. Vidám, kiegyensúlyozott vagyok, épitem a karrierem, a gyerekem normális (nem irigy, nem drogozik, stb) És az összes velem egyidős ismerősöm hozzám hasonló...

Hihetetlen, mi hogy egyeseket egy gugyogo gyerek nem vesz le a labarol, mi?

Sot, az meg hihetetlenebb, hogy szules utan az agya a helyen marad es nem egy magzatvizzel atitatott szivacs lesz....?

:D

Nem rólad irtam, ugye ezt tudod?

Körül néztél már itt a hoxán csak? Mennyi depressziós anyuka van. Amikor én voltam kisgyerekes, akkor nem voltak depressziós anyukák.

És azt megfigyelted, hogy hányan irnak a viselkedés zavaros gyerekekről? Vajon mitől van ez? A mai téves felfogástól.

Hát igen a törzsi népek karriert sem épitenek, igy a példa nem jó.:)

Te te vagy, en meg en.

Es ez igy pont jo.

ők nem küzdenek egyéb civilizációs gondokkal, mint mi, azért.

:)

Nekem nem is valo gyerek, mert gond nelkul le tudom majd passzolni (ez biztos!-hulye pelda de kutyan gyakorlok-az is tulzottan hozzam van nove) ezert haborog is a csaladom, minek nekem gyerek.

Talan pont emiatt soha nem is lesz, esetleg, veletlenul maximum egy. Onzo vagyok, tulzottan is.

Ember tervez, gyerek végez :-))

Én egy nagyon munkabuzi és teljesitménykényszeres emberke vagyok, és én is igy gondoltam, AMIG(!) meg nem született az első, aztán a második. Igaz én folyamatosan dolgoztam végig otthon meg most is, de azt mondom, a gyerekek szempontjából ez abszolút ideális, meg nekem is, nem vagyok idegbeteg a folytonos rohangálástól. Nincs bezártságérzetem - 7 éve vagyok pedig itthon - hátam közepére nem kivánok egy főnököt munkahelyet :-D Jövök megyek, utazunk, van társaságunk, és ez igy tök jó nekem :-)

Köszönöm Szépen!

Egyébként bele szakadt a szívem,amikor otthon kellett a Nagyot, akkor még kicsit hagynom.

De ha ezt akkor nem teszem, nem tudnék neki anyagi biztonságot nyújtani.

Szerintem kizárja egymást, legalábbis az első 1-2 évben mindenképp. Szóval persze, előfordulhat, hogy bébisintérre bízza valaki a kisbabáját, de akkor nem értem miért szülte éppen akkor, amikor nem tud/akar a gyermekkel foglalkozni. Szerintem nincs még egy ilyen varázslatos időszak egy nő életében, mint amikor látja, hogy a gyermeke hogyan fejlődik napról napra. Az először csak enni és aludni tudó csöppség első mosolya, első kapaszkodása, fogacskája, a megfordulás, stb. szerintem kihagyhatatlan élmény. Egyben annyira fárasztó is, hogy egész embert és még többet is kíván.

Ja, én imádtam/imádom a munkámat, de még inkább élvezem azt, hogy most itthon lehetek a kislányommal, sőt, akarok még:D

Persze, nem érthetünk mindenben egyet, de ha jól végig gondolod a generációk jellemét, akkor te is észre veszed, hogy manapság agyon babusgatott gyerekek a legnagyobb gengszterek.

A gyereknek nem az a fontos, hogy az anyjával összezárva éljen éveken át, mindentől megkimélve. ez sem a gyereknek sem az anyának nem jó. Miért van manapság annyi depressziós anyuka és hiperaktiv gyerek? Én mindet arra fogom, hogy sokáig vannak összezárva. Az anyuka belefásul, a gyerek pedig azt hiszi az a normális, amit otthon csinál, aztán meglepődik a pofonoktól. És a depressziós anyától mit kap a gyerek? Depressziót, viselkedés zavart, stb.

Nem feltétlen azokról az anyákról beszéltem, de annak a tipusnak akkor lesz rossz , mikor az agyonszekírozott gyerek valahogy végre otthagyja , és rájön, hogy az anyaság előtt és után is elfelejtett személyiséget növeszteni.

:)