Anya, ma fejbe csapott a tanárnéni... (beszélgetés)

A gyerekek az esetek elég jelentős részében egészen másképp viselkednek otthon és a család baráti körében, mint az iskolában. Azok közül a gyerekek közül, akik nálam órán fegyelmezési problémát jelentenek néha, talán ha kettő akad, akire a szülő is panaszodik (ez is megérne egy misét, amikor a szülő sírva kérdezi, hogy mit csináljon, mert ő most itt adja föl:(

Szóval én a megoldást valahol abban látnám, hogy legyen rendzseres konzultáció a szülő és az iskola között, nem "feljelentés" jelleggel, de igenis, tudjon a szülő a problámákról, és bízzon a tanárokban, egyrészt abból a szempontból, hoyg nem hazudnak, másrészt abból, hoyg nem karanak rosszat a gyereknek azzal, hogy a helyes út felé igyekeznek terelgetni, éppen ellenkezőleg.

hatalmas butaságnak tratom az olyan divatossá vált szülői "frappáns" válazsokat, hogy a szülő sem kéri meg a tanárt, hogy családon belül tartson rendet, akkor a tanárnak is egyedül kell megoldania az iskolai problémákat. Aki ezt komolyan gondolja, az semennyire sem tiszteli a saját gyerekét, valójában nem érdeklik az okok, amiért az iskolában felhívja magára a fiygelmet, másrészt maga ismeri el, hogy a gyermeknek kettős élete van, egy otthoni és eg yiskolai. És persze az sem igaz, hogy minket hidegen hagy, hogy otthon mit csinál a gyerek, mi van vele.

nekem az egésszel az a bajom, hogy mostanra a szülő bármit megtehet az iskolában.és ez nagyon sajnálatos. nem mondom hogy szabadkezet kell adni a tanároknak,mint régen,de az iskolában a tanár felelőssége a gyerek, hogy tanuljon.és ha az a gyerek nem figyel oda, vagy akár hiszadszorra is rászólnak, és ezért fejbecsapja,azért az annyira nem nagy dolog.

másrészt én azt a szülőt is fejbecsapnám, aki nem veszi észre azt amikor a gyerek minden egyes nap (és itt most nem a beszoktatós elsősökre gondolok) a tanár idegeire megy, és esetleg a tanár többször szólt már ezért.

Hmm.... egy ideális világban így kellene lennie.

De azért gondolkodjunk. Hány véletlenül elkapott pillantásból lett késelés, mert állítólag az illető kihívóan nézett, sőt, a pillantásával kötözködött? Hány véletlen nekiütközésből lett ugyanez, mert a másik fél ütésnek érzékelte, ami történt?

Én mindig azt modnom, hogy a gyerek egyszerre a legőszintébb teremtés a világon, és egyben a legfantáziadúsabb is, ha az iskolai eseményeket otthon elő kell adni. nagoyn ritka, és tisztelet a kivételnek, aki pl. eg yrossz jegy előzméyneit pntosan úgy adja elő, ahogy az történt.

És sok felnőtt sem tud egyébként kinőni a "tanár, mint ősellenség" felfogásból, ha az iskola kerül szóba, sokan örökre diákok maradnak, akkor is, amikor már szülőként együtt kéne működni a tanárral, nem a gyerekkel cinkosan összekacsintva kijátszani. A kivételek természetesen erősítik a szabályt.

Igen, megkopogtatni a kobakját, megérinteni, dicséret közben a vállára tenni a kezet, ez egészen más, mint fejbecsapni. És valóban nem ismerjük a pontos történetet.

De kiindulva abból, hoyg állítólag Ámerikában előfordult, hogy óvodás kisgyereket vittek el bilincsben szexuális zaklatásért, mert beült az óvónéni ölébe, és hozzáért a melléhez, én azért magamra ezeket a dolgokat úgy vonatkoztatom, hogy inkább nekem sem kéne egyáltaln hozzáétni a gyerekekhez, nehogy valamelyik szülő kitaláljon bármit.

Én már úgy vagyok, hogy ha egy gyerek, pláne, ha fiú délután korrepetálásra vagy javító dolgozatra vagy bármi hasonlóra ott marad velem, nem csukom be a terem ajtaját, nyitott ajtónál felel vagy ír dolgozatot, mert a mai világban a legjobb zsándékkal történő, legártatlanabb dolgokat is ki lehet játszani az ember ellen:(

E fórumot olvasgatva látom, hogy némelyeknek halvány lila dunsztja sincs, hol tart az oktatásügy jelenleg.

Míg a gyerek kur.aanyázhat, legfeljebb csak megsimizni szabad az okos kis buksiját, aztán csak lesheti a tanár, hogy mikor verik szét a fejét lapáttal.

Ha fejbecsapta, ha csak egy kicsi fájdalmat is okozott, akkor nagy hibát követett el a tanítónő. Megérinteni én is szoktam a ksiebb gyerekek feje búbját, és finoman a helyes irányba fordítani, de egyrészt igazából ezt se kéne, másrészt nagyon érezni, tudni kell, hogy melyik gyerek nem bánja, ha ílymódon hozzáérnek, és melyik gyermeket zavarja ugyanez. Akit kicsit is zavar, ahhoz nem szabad hozzáérni, ez a személyes szférájának durva megsértése. Más gyerekek még szívesen bújnak, ölelnek (itt esetleg a tanító személye singerküszöbe jöhet számításba.)

A lényeg: ha még egyszer előfordulna BÁRMIÉRT, akkor udvariasan, de határozottan megkérném a tanítónőt, hogy ezt ne tegye. Nem hiszek abban, hogy rögtön a főnökséghez kell menni minden panasszal, de abban igen, hogy addig kell szólni a jogos sérelmkért, amíg még azok viszonylag enyhe fokúak, és nem szabad megvárni, amíg a sérelmek nagyon komoly indulatokká válnak, és már nem tudnánk kulturáltan megbeszélni a dolgot a másik féllel.

Dehogynem. Látod, hogy kikelek magamból, még a gondolatra is, hogy egy idegen megüti a gyerekemet? :))

Egyébként meg nem sértve a valódi, elhivatott pedagógusokat, sokszor az a hiba forrása, hogy egyszerűen nem való a pályára. Nem is szereti a gyereket, hogy tudna bánni vele?

Sehogy. Bedugaszoltam az összeset. Egyébként már három évesen is pontosan tudja, hogy nem szabad, de látja rajtad, hogy idegesít azért csinálod.

Persze tisztában vagyok vele, hogy én vagyok a nem normális, a játszótéren is földönkívülinek néznek, mert nem azt ordítom a padról, hogy jaj kisfiam, leesel, hanem a mászóka mellett azt mondom neki, óvatosan, kapaszkodj erősen, nézd meg hova lépsz.

:)

A szülői pofon és a tanártól kapott "legyintés" között azért van egy apró különbség.

Egyébként egyszer kaptam, apámtól, azt is 16 éves koromban :)

Ez még csak a jéghegy csúcsa....

Mi lesz 10-15-20 év múlva????

most szokásom ellenére hozzá kell szólnom. el vagyok ámulva, hogy ennyien természetesnek veszik, söt, teljesen rendben valónak tartják, hogy bárki rácsap a gyerek fejére. pláne ha ez egy nevelö. mire neveli a gyerekeket? hogy 3x (4x,5x..) szóltok a társatoknak, akárkinek, utána jogos a fejbevágás, rugdosás egyebek, mert ez a módszer a helyes??!

a gyereknek el kell mondani, hogyan viselkedünk az iskolában, és biztos vagyok benne, anyuka el is mondta, de mivel csak most szokik be, ez lehet nem müködik még hibátlanul.

egyébként meg ebben az esetben tökéletesen egyetértek Jukio érveivel.

és nagyon kíváncsi lennék, hogyan reagálnának a többiek, ha az ö gyermekükröl lenne szó.. :-/

Ez igaz, de be is kellene tartani. Egyelőre a gyereknek mindent szabad, a pedagógus csak lohol az események után.

Nem éppen ezzel a fórummal kapcsolatban látom így, hanem általában.

Miért vagy te ebben ilyen biztos? Mármint abban, hogy többször szólt. Számomra ez nem derült ki, mint ahogy az sem, hogy nem éppen a szomszédnak magyarázott, mert az nem értett valamit? Vagy épp ő kérdezett.

Nem azért baj, hogy megüti, mert nagyot üt, hanem mert megalázó egy gyereknek a verés, legyen az bárkitől. Ha verbálisan nem tud rendet tartani, adjon neki intőt, hívja fel a szülőt, de ne verje a gyereket.

Az én gyerekem pl. gyűlöli a technika órát, és néha elmeséli, hogy a tanci még a mobilját is felveszi óra közben. Viszont sírva fakad, ha elmarad a német órája. Valószínűleg ekkora a különbség a két tanár között.

A kislányom 7 éves, de egy kezemen meg tudom számolni hányszor csaptam oda...

De pl. egy direkt idegesítő, képedbe vigyorgó, dacból csakazértis a konnektor felé nyúkáló 3 évesnek hogy magyarázod el, h ezt nem szabad?

Rácsaptam a kezére, azután soha többé nem csinálta... ez megmaradt bennem, de több alkalom hirtelen nem is jut eszembe h odacsaptam volna! Remélem érzed a különbséget, h ez azért nem "bántalmazás" kategória...

Nem tudok elszakadni innen, úgy látszik...nem, nem kaptam. Sőt, én sem adok a gyerekeimnek. A férjem sem. Egynek sem.

A kutyákat sem verjük orrba nevelési célzattal.

Hovatovább a macskákat sem rúgom odébb "néha".

Nem ütlegelünk érző lényeket. Sem alkalomszerűen, sem rendszeresen. Soha.