Amikor villámcsapásként ér a felismerés... (beszélgetés)

Én az elnéző kisebbségbe tartozok, de lehet, ebben az esetben beverném az orrát mielőtt megbocsátásra térnénk :) Végül is akarta azt a kölyköt, akkor nehogy már csak én szívjak vele.

Nekem három barátom is van, akik ebben az időszakban csalták meg a párjukat.

Egyiknek veszélyeztetett terhes volt a felesége, egész nap egyedül volt, pasi hazaért, akkor csesztette. És rengetegszer azzal, hogy "biztos azért késtél, mert..." Pedig nem, hanem tovább tartott a munka. Aztán jött a "biztos az Annával". Anna addig szemet sem súrt a pasinak, aztán már X ideje hallgatta, hogy 100% vele csalja(pedig semmi nem volt). Szex otthon nuku régóta. Hát, egyszerr igaza lett a nőnek. Ha jól tudom, ez nem derült ki, amúgy meg már csak a gyerek miatt voltak együtt, de talán fél éves lehetett a gyerek, mikor végleg szétköltöztek.

Nem szép, hogy megcsalta ebben az időszakban, de ez már nem osztott, nem szorzott.

Másik esetben előbb volt meg a magzat, mint maga a kapcsolat. Azért jártak, mert összehoztak egy gyereket. A srác nem akarta volna megtartani, a nő igen. Fél év után megcsalta a csajt. Életében nem először volt hűtlen, de máskor mindig szakított a félrelépés után. Szíve szerint ezt tette volna, de már nagy hasa volt a csajnak, pénzük alig volt. Kötelességtudatból vele maradt.

Nem szép, de ezt is elnézem.

Harmadik házas volt, második gyerekük született. Összekeveredett egy csajjal, akiért akkoriban rajongott, de utólag belátva a szex miatt zsongott csak az egész. Mindig vitte sétálni a gyereket, hogy tudjon beszélni, SMSezni a 3.kal. Aztán lebukott. Maga is szemét dolognak ítéli meg amit csinált, de az ember gyarló... Azt hiszem, nem lett egyből válás a bukta után, de végül igen.

Azért írtam le ezeket a példákat, hogy szemléltessem, nem olyan egyértelmű, hogy annak a férfinak mindig olyan egyszerű a helyzete.

Én nem gondolom, hogy aki megbocsát, az alulértékeli magát, vagy hogy aki egyből otthagy csapot-papot, az becsülendőbb lenne. Félretéve a materiális nehézségeket, csak a lelki részét nézve szerintem sokkal egyszerűbb rávágni a másikra az ajtót, hogy te utolsó genny, te tehetsz mindenről, mint megérteni. Lehetne szent ez a periódus, de a férfiaknak is kell figyelem és a legjobb érzésű alakból is kijöhet a nem törődik velem (ha nem is tudatosan).

A legdurvább hülyének nézés:

A férjem legjobb barátja 14-15 éve van együtt a párjával. Párhuzamosan a lány mellett 5 évig tartott egy barátnőt, akiről mindenki tudott, kivéve a lányt.

Mikor kiderült minden, a lány megbocsájtott. Vettek egy házat közösen...vettek kutyát...stb.

Első szilveszter: a lány otthon a kutyával, a srác meg elment bulizni.

Na ez már nálam is a tisztelet hiánya.

Gondolom, hogy szilveszterkor is csajozott, de a páromnak már nem dicsekedett. (Vagy már a párom sem mondta el, mert tudja, mi volt a véleményem a barátjáról.)

Én ugyan nem szeretem a legjobb barátját, de a lánynak sem akartam felnyitni a szemét. (Ilyen esetben általában aki elmondja az igazságot, az húzza a rövidebbet.)

De ettől még, hogy a legjobb barátja egy gerinctelen f...g, még nem tiltanám el tőle. Az Ő barátságuk számomra szent, a mi kapcsolatunk meg a barátja szemében az.

A lányt ugyan sajnálom, mert a pasi egy önző, karrierista és egoista ba..m. De Ő ezt választotta és elnézi a dolgait.

Ezt Én már nem bocsájtanám meg, de szerencsére nem vagyunk egyformák.

Ezzel a hozzászólással csak egyet tudok érteni.

Talán annyit tennék hozzá, hogy a nők talán ügyesebben tudnak titkolózni és nem buknak le. (Mert odafigyelnek az apró részletekre is.)

A fájdalmas számomra csak az tudna lenni, amit megbocsájtani sem tudnék, ha mindenkinek büszkélkedne a megcsaló. A megcsalt félt meg mindenki csak lesajnálja és a háta mögött összesúg. Na ez a tisztelet hiánya!!! (Ha h...nek néznek.)

sztem a szeretetnek,és a tiszteletnek nincs midig köze a megcsaláshoz.. ezért most biztos kinevettek,de én így érzem.. kevesen tudnak x évet leélni úgy egymással h sosem esik meg a dolog. pár év együttlét alatt még könnyű azt mondani h na én aztán soha! de 10 év után? 15-20-x év után?

attól még szeretheti az ember a másikat h néha megbotlik.. bár erről már azt hiszem írtam :)

én imádom a férjem,de velem is előfordult már h hirtelen megkívántam valakit. van h az ember testi és érzelmi világa nem passzol össze. ez lehet egy pillanatnyi dolog-pl szembejön egy jó pasi és bevillan h hű de jó lenne...-aztán felocsúdsz, h jézus mi jut eszembe??

akivel ilyen sose esett meg az hazudik. csajok,mi sem vagyunk különbek a pasiknál,egyszerűen csak több önuralommal rendelkezünk,plusz mi védjük a családot és 2x is meggondoljuk h mit teszünk.

ajánlanám mindenki figyelmébe a szeress ha tudsz c. filmet

ez persze nem jelenti azt h nem tartom rossznak ha valaki fűvel-fával összefekszik. az már tisztességtelen. de ugye a lónak 4 lába is van mégis megbotlik.. sztem a nagyobb probléma,ha a párunk szerelmes lesz. na azzal tényleg nem lehet mit kezdeni.

Ahogy elnézem, tegnap óta 4-en szóltunk hozzá. Vannak a kirugomazonnal-tipusó hozzászólások és vannak a nemolyanegyszerűaz-félék 2-2 arányban. Ez még közel sem reprezentatív.

Egy dolog nagyon fontos! KI NE DERÜLJÖN!

A párom engem tisztel és én is őt.

Szerintem az említett esetekben nem a tisztelet a gond.

A jellemző: a szeretővel a szex jó, a számlák kifizetése szóba sem kerül, a gyerek nem neki hisztizik...szóval nincsenek napi rutin feladatok.

Otthon ez már 100%-ig nem kivitelezhető. És mennyivel könnyebb az elsőt választani.

Az nem mondom, hogy nem lenne kivel, mert lenne. Nekem is és a páromnak is.

Inkább azon múlik, hogy ilyenkor ellentétesek az igények.

A pasi hazaér, és nyugalmat akar. A nő kimozdulni a 4 fal közül. Az arany középutat viszont megtalálni nehéz. Valakinek mindig engedni kell. És nem mindig ugyanannak a félnek.

A gyerek mellett is kell néhány lopott félóra, mert kell időt kettesben is tölteni. És tartalmas legyen az a fél óra.

Pont erre voltam kíváncsi. Én is úgy látom a baráti körben, hogy ez a pasik hozzáállása.

A férjem 100%-ig azt gondolja rólam, ha megtenné, a holmija az ajtó előtt várná. (Persze, nem biztos, hogy képes lennék erre.)

Kövezzenek meg egyes nők, de igen, az anyagiak is befolyásolnák a döntésemet. Pedig én tényleg dolgozom a gyerek mellett a szülést követő harmadik nap óta. A férjemhez képest kétszer annyit hozok haza. (Ja, a szülés napján is dolgoztam még.)

De: elgondolkodnék azon, hogy érdemes e lenullázni anyagilag magunkat? Fillérekért eladni a házat és elbukni életünk munkáját? (Nem idevágó teljesen, de a házunk 70%-a is az enyém. Persze, a beletett pénz alapján írtuk alá az ügyvédi papírt.)

A szerződést nem bizalmatlanságból írja az ember, de ha mégis válásra kerülne sor az életünkben, ne az anyagi dolgok tartsanak össze. Ha valami szépen kezdődött, miért kell csúnyán befejezni.

Persze, soha nem adnám a párom alá a lovat, hogy én úgyis megbocsátok...stb.

Ez az egész csak arról jutott eszembe, hogy 20-21 évesen volt egy pasim, akivel jól megvoltunk, míg ki nem derült számomra, hogy felesége és gyereke van. A kapcsolatunk kezdetét a gyerek születése körülre lehetett datálni.

Mikor mindez számomra kiderült, szakítottam vele. (Nem őszintén kezdeni egy kapcsolatot..., velem is ugyanezt fogja tenni...)

Akkor még nem értettem meg, hogy a felesége hogy tudta mindezt megbocsátani. Most már azért van némi átélés bennem. És tényleg, lehet, hogy a kor sokat változtat a nézetünkön.

Persze, az is érdekes, hogy 1-2 alkalom v. esetleg hosszú hónapok, esetleg évekig tartó párhuzamos kapcsolaton bukik el a megcsaló.

Persze, hát 20 éves kor alatt még lobbanaékonyak a természetek és ha meg még össze sincsenek házasodva addig meg pláne könnyű azt tenni. Kell is, nincs rosszabb egy rossz házasságnál!

Szíven ütött:

"aki nemtudja magat visszafogni, nincs onuralma az egy allat"

Ilyenkor nyel egyet az ember. (Az állat.)

Csak az elejére és ezt a hibát már én is elkövettem. Soha ne mond, hogy soha!

Ez arany igazság! :)

Ugyanebben a topikban sokan esküdtek égre-földre, hogyha kiderülne, hogy megcsalja őket a férj akkor abban a pillanatban páros lábban kirúgnák, vállalva minden ezután keletkező nehézséget. Egy ilyen helyzetben nyilván ugyanazt csinálnák, csak jóval nagyobb dühvel. Ezt mondják az általában fiatalok és az adatlapjukat nézvést igenn szép leányok akiknek nem gond egy újabb pasi beszerzése. A középkorúak már óvatosabban fogalmaztak, ők már jobban elfogadják, hogy gyarlóságból megtörténhet iléyesmi és egyetlen alkalom még megbocsátható. Nem jókedvűen persze.

A szülés körüli időszak sok olyan ember számára is szent akik egyébként haveri körben nem titkolják, hogy egy jó nővel megcsalnák az asszonyt. Persze gondolom van olyan kasztja is a férfiaknak akik pont azt mondják, hogy ha terhes az asszony vagy szülés után van közvetlen, akkor kell valaki, akivel lehet dugni. (Pardon! Nők között vagyunk!!) Ez a szülés körüli időszak szerintem is szent kell, hogy legyen! Ilyenkor ne!

Valószínűnek tartom, hogyha ilyen szituban megcsalódik a nő (magyarból elégtelen!) akkor a megbocsájtásnak vagy a megtűrésnek az oka az is lehet akár, hogy nincs kedve az embernek ezzel a dologgal is foglalkozni. Biztosan van aki

ezzel is meg tud békélni. Nem tudom, nem vagyok szagember.

Ismerős körben volt ilyen, hogy lányrokon terhessége és szülés utáni időszakában a férj más nőhöz járt. Kitudódott. A lány kirakta a férje szűrét. A férj és annak édesanyja fel volt háborodva, mondván, hogy egy ilyen helyzetben az a TERMÉSZETES, hogy a férj más nőhöz megy. A nő, a férj anyja mondta ezt! Hát ahol ez a norma...

Az már más kérdés, hogy a lányrokonunkat a szülei már nyolcadikos korában elengedték kettesben hetekre sátorral kirándulni és tinédzserként meg is esküdtek. Azóta a lánynak sokadik férje van. Mindketten éretlenek voltak még.

Hogy a pasik nem bírják ki? Szerintem az a baj, hogy az ilyen pasik fejében sincs valami rendben. Nincs lelkiismeretfurdalásuk.

Ha erre még reagál valaki akkor én egy két mondatos véleményekre számítok, miszerint ritka egy ocsmány szemét ember az ilyen. Ezzel a tartalommal, legfeljebb a megfogalmazás lehet eltérő.