Amikor villámcsapásként ér a felismerés... (beszélgetés)

Valószínűleg azért, mert megbánta.

Akkor izginek tűnt és nem gondolkozott, aztán érezte, hogy úgy alakul, hogy már legszívesebben visszacsinálná.

Szerintem egy a fontos. Más nevében biztosnak lenni a hűségben, nem érdemes. Sokkal jobban hangzik, ha úgy mondjuk, hogy ő elég valószínű, hogy nem fogja megtenni.

Biztosak semmiben nem lehetünk. Még néha magunkban sem, nemhogy egy másik emberben :O)

Van benne valami. Persze lehet, hogy ez az ember tényleg komolyan gondolta.

Az, hogy ellökte magától, az egy kicsit nekem is drámaszinészkedésnek tűnik.

Sajnos a nők többsége valóban naív. Nem akarok senkit megbántani, de ez a tapasztalatom. A legnagyobb csusza ott van, hogy magunkból indulunk ki, ami persze logikus, viszont emiatt vannak teljes tévedések.

A pasik ebben nem ugyanúgy működnek, mint a nők.

Meggyőződéses hűséges pasit nagyon ritkán találni.

(nekem a pasik elmondják őszintén, amit a párjuknak természetesen másképp adnak elő és más nőknek is).

A férfiaknek nem kell hozzá érzelem és nem kell, hogy a kapcsolatukba legyen hiba.

Ez a női lélek működése. Persze tudom, hogy ott is vannak kivételek.

:O)

Jelentéssel nem bíró eset. Ez van.

De látod, mégis működik. Te és a hozzád hasonló kis naívák megjegyzik, ááá, ő biztos nem. Még példálóznak is vele!

Kimagyarázni nem kell magam, mert nem vagyok sáros.

Ha nem akarod, hogy véleményezze valaki a gondolataid meg a hülye példád, akkor ne írd ide!

Én úgy állok hozzá, hogy benne van a pakliban. Megcsalhat. Ha életünk végéig vagy nagyon sokáig együtt leszünk, akkor nagyobb az esély, hogy bekövetkezik, mint hogy nem.

Ajánlok egy új topikot, egy hölgy tanácsot kér:

[link]

Meddig lehet húzni ezt a diskurzust? Olyan ez mint a tökmagevés, hogy nem lehet abbahagyni.

Én csak attól félek, hogy egy félrelépéssel valami betegséget is összeszednék és azt átvinném a feleségemre. Ez esetben még egy kivégzőosztag elé is odaállnék, mert megérdemeltnek érezném. Akit konkrétan megemlítettem egy fiatal, nagyon csinos nő, akit nem összevissza csapongónak ismerek, tehát minimális kockázatot vállalna vele az ember. Persze itt ellentmondás van, mert ugye, ha velem megcsalja a párját, akkor mással is megcsalhatja. Tehát az egész nem más mint vágyakozás. Persze nem hagynám ki, ha netán mégis. És már írtam: maximális titoktartás!

Nem őrjítene meg a lelkiismeretem.

Én sem akarnék gyereket ismeretlentől, de ez a nő akart. Na, akkor most ki a hülye?

Meg kell adni a szenvedélyt. Kis gyereke mellett, kisgyerek mellett terhesen, kisgyerek mellett terhesen kisbabával. Hajrá! Azt is el lehet nézni, ha nem megy.

Most nem tudom, mire gondolsz. Tisztességet, egyenességet várnak igazán a nők?

Első leírt esetben az lett volna, hogy vetesd el a gyereket, mert én nem akarom (főleg nem egy bizonytalan kapcsolatba, mert már előtte többször volt szakítás-békülés). Csak 30 feletti nőnek nem akart ilyet mondani, mert féltette, hogy esetleg meddő lesz miatta. Vagy mondhatta volna, hogy tartsd meg, anyagilag támogatlak, aztán költözz anyádhoz. Így lett volna őszinte. Tényleg ezt akarta volna a nő?

Második esetben szemrebbenés nélkül felszívódhatott volna. Gyakorlatilag nem is ismerte a csajt. Ahogy jött, úgy el is tűnhetett volna a pasi. Esetleg, hogy a lekiismerete jobb legyen, néha küldhetett volna pénz. Vagy mikor már megcsalta, akkor otthagyhatta volna. Épp csak annyi volt a baja, hogy ezt az egész helyzetet nem akarta. Lehetett volna őszinte. Az lett volna a jobb? Nem jobb, hogy az első 3 évben támogatta amennyire tőle telt?

Harmadik esetben meg nem lehet azt mondani, hogy nem segített otthon semmit. Teljesen helyt állt, csak egy 25-27 éves férfinak még sokszor kell az a szenvedély, ami otthon nem volt. De emellett még van más összetevője is. Pl. ami eközben a munkahelyén volt. Eltelt 5-6-7 év, visszakekintve azt mondja nem így kellett volna, de saját kárán tanult.

Nem kell sajnálni a szegény férfiakat, egyszerűen csak nem kell olyan feketén-fehéren sem megítélni ezeket a helyzeteket.