Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Ha rájössz hogy bizonyos dologk miért történtek úgy a múltban, ahogyan megtörténtek, megvan a felismerés, utána mit lehet vele kezdeni? fórum

Ha rájössz hogy bizonyos dologk miért történtek úgy a múltban, ahogyan megtörténtek, megvan a felismerés, utána mit lehet vele kezdeni? (tudásbázis kérdés)


1 2
2015. febr. 17. 05:46

Velem megtörtént, és hálás vagyok érte. Nemcsak az a megnyugtató, hogy végre érthetővé vált a múltbeli történés, de nem is nyomaszt többet.

Mindenből lehet tanulni, tapasztalatot leszűrni. Gazdagodni érzelmileg, talán még tudásban is.

2015. febr. 17. 05:42
a multra vissza lehet gondolni,de ujraelni a dolgokat mar nem lehet,keso banat.........tudod.
2014. dec. 1. 04:40
a multat le kell zarni,de sokat lehet belole tanulni.
2009. jún. 28. 19:26
levonni a következtetést, és tovább lépni...
2009. jún. 28. 17:25
elfogadni...
42. katácskák (válaszként erre: 39. - Varbóc)
2008. szept. 26. 12:51
Azt mondták az én időmben: Más kárán tanul az okos.54 évesen még mindig tanulok. És nem szégyellem néha a Lámyomtól, vagy a Fiatalabbaktól
2008. szept. 23. 00:51
Ha látja az ember a hasznát, hogy mit tanult belőle, akkor esetleg még hálás is lehet az ember egy-egy "csapásért", és tovább tud lépni.
2008. szept. 16. 17:52
Örülsz annak hogy rájöttél :) és okulsz belőle. Én általában belátom hogy jobb is hogy ugy történt ahogy, mert most nem tartanék ott ahol, ha az akkor nem ugy történik. :)
2008. szept. 16. 17:46
Csak okulni lehet belőle, de másnak ne mond el, mert vagy nem hiszi, vagy magadnak ártasz vele
38. lufi
2008. jún. 20. 08:29
Okulok belőle és a jövőben jobban figyelünk.
2008. jún. 19. 20:56
Aktív támadásba lendülök a hülyeségeimmel szemben.
2007. aug. 27. 05:19
Megpróbálok okulni belőle, ha olyan, és a jövőben elkerülni a hasonló buktatókat. Ha jó dolog volt, legközelebb is aszerint cselekedni.
35. Zizisicc (válaszként erre: 34. - B826c5a02d)
2007. aug. 27. 00:54
Örülök, hogy egyetértesz! :o))
34. b826c5a02d (válaszként erre: 31. - Zizisicc)
2007. aug. 25. 16:10
Ennél jobban nem is lehetett volna megfogalmazni:)))
2007. aug. 7. 18:42
Teljessen mindegy az egyen szempontjabol hogy miert törtentek dolgok a multban , ugy ahogy törtentek ! Azert mert azt mar megvaltoztatni NEM lehet es ilyenforman fölösleges energia pocsekolas ! A lenyeg az hogy mi van MOST es mi lessz holnap ? Ezzel/ezekkel lehet meg kezdeni valamit .... pl a "megfelelö" nekunk tetszö iranyba terelni az esemenyeket.
2007. jún. 29. 04:56
Tenni már semmit. Okulni és a jövőben aszerint élni,azt lehet.
2007. jún. 29. 00:32

Minden esemény, találkozás stb. azért történik, hogy vmit megtapasztaljunk, vmit megtanuljunk általa. A dolgok addig ismétlődnek, amíg rá nem jövünk, mi is az a vmi. Ha viszont rájössz, hogy mi az, akkor magát az eseményt el kell engedned. Nem elfelejtened, hanem a vele kapcsolatos érzelmi stresszt, köteléket kell oldanod, elvágnod. És onnantól már nem fáj. Emlékszel rá ugyan, de érzelmileg már nem vagy kiszolgáltatva neki. Erre vannak különböző technikák, ilyeneket használ pl az agykontroll, kineziológia, NLP.

És még valami: az ezotéria szerint nincsenek véletlenek. Legfeljebb még nem látjuk a magasabb összefüggéseket. A születés pedig nem a szülők döntésének következménye(bár ez a fizikai síkon így tűnik), hanem a leszületendő lélek választja ki az időpontot, a szülőket, a körülményeket aszerint, hogy mi segíti majd leginkább a választott életfeladat betöltésében.

2007. jún. 23. 20:36
Semmit. Semmi sem ismétlődik, ami elmúlt az a múlt.
29. ec63a7fc29 (válaszként erre: 28. - Ec63a7fc29)
2007. jún. 23. 17:50
rajta
2007. jún. 23. 10:59
Gondolkodni rajat, s a megszerzett tudást átadni a gyerekeidnek.
2007. jún. 22. 16:27
Tanulni belőle és figyelni a jövőben.
26. Asra (válaszként erre: 25. - Frekvencica)
2007. jún. 12. 16:07

ha írásos bizonyítékod van, akkor elindulhatsz az alapján valamerre, hogy biztosat tudj.

ha örökbe fogadtak, akkor - ma már - be lehet tekinteni az irataidba a megfelelő helyen. pontosat nem tudok, de van barátnőm, aki hasonlóképpen járt. csak ő 15 évesen találkozott az ikertesójával... bár meg kell vallani neki szuper szülei (örökbefogadó) vannak.

25. frekvencica (válaszként erre: 23. - Asra)
2007. jún. 12. 14:28
próbáltam, de csak süket fülekre találtam... ők nem hajlandóak erről beszélni, és tagadnak olyan dolgokat, amikre írásos bizonyítékok vannak :-( Velük szerintem nem fogok dűlőre jutni. Azt hiszem, ha egyedül nem bírkózom meg vele, akkor marad a lélekbúvár...
24. frekvencica (válaszként erre: 22. - Helenhadsell)
2007. jún. 12. 14:26
becsület? azért azt nem állítanám ezek után... a szeretet pedig mindig hibádzott, de most már tudom miért...
23. Asra (válaszként erre: 21. - Frekvencica)
2007. jún. 12. 13:09

ne hagyd hogy kételyek maradjanak. a kétely olyan mint a tüske. amikor már azt hiszed nincs is ott újra megfájdul.


üljetek le beszélni.


ha kételkedsz nem tudod lezárni. ha tudod az igazat (előbb-utóbb) meg tudod gyógyítani azt a fájdalmat amit okoz(hat).

22. helenhadsell (válaszként erre: 21. - Frekvencica)
2007. jún. 12. 13:09

Az anya altalaban biztos. Az apa pedig a legjobb csaladokban sem. :-)

Egyébként nekem van olyan baratnom aki az 5-ik honapig el akarta vetetni a gyerekét, (X orszagokban megcsinaljak pénzért) szoval ilyeneken gondolkodott, és most ugy imadja, hogy meghalna érte.

Ha becsuletben, szeretetben felneveltek, szerintem nem kellene orrolnod rajuk, csak mert megtudtad az igazsagot valamirol, ami szamodra kényelmetlen. Nem ismerem a hatteret, tehat inkabb nem is szolok bele, de valtozatlanul allitom, hogy az agykontroll tanfolyam az megoldas.

21. frekvencica (válaszként erre: 20. - Helenhadsell)
2007. jún. 12. 12:16
A második kérdés közelít, de ennél kicsit komplexebb... a harmadik kérdés pedig örök kétely marad :-(
20. helenhadsell (válaszként erre: 19. - Frekvencica)
2007. jún. 12. 12:03

Ha mar igy elkezdted nem lenne egyszerubb ha kicsit vilagosabb lennél? Vagy csak én nem értem? :-)

Kiderult hogy orokbe fogadott gyerek vagy? Vagy, hogy nem akartak? Vagy az egyik szulo nem vér szerinti? Ha tul indiszkrét, akkor ne valaszolj, de elobb vagy utobb ugyis ki fog borulni a bili ebben a forumban :-) és tobb embernek lenne véleménye ha tudnak mirol van szo pontosan.

19. frekvencica (válaszként erre: 18. - Asra)
2007. jún. 12. 11:54

hát nem könnyű, az tény... de nekem nem ezzel van bajom, mert én ugyanúgy a szüleimnek tekintem őket, éppcsak nagyon fáj, hogy így és ilyenkor kell megtudnom dolgokat... és pont nem úgy viselkedtek,mint ami a döntésük alapján elvárható lett volna, ezért is világosultam meg sokmindenben... most már értek szinte mindent, sajnos.


És még valami: nem mertek őszinték lenni. Kiderült egy véletlen elszólásból, és akkor rákérdeztem, és hallgattak. Azóta még inkább úgy viselkednek, mint régen. Mintha én lennék mindennek az oka, és teljesen természetes volt az, ahogyan a dolgok történtek... Na ez az, ami miatt nem tudom feldolgozni. Ők úgy gondolják, hogy minden úgy volt jó, ahogyan történt. Ami részben igaz, de szerintük a múltban ők nem követtek el hibát.

18. Asra (válaszként erre: 17. - Frekvencica)
2007. jún. 12. 11:38

megbocsátani nem mindig könnyű...


de


az elmúlt 32 évben úgy viselkedtek veled, mint ami a "döntésük alapján elvárható" lett volna?


nézd a tetteket. az ember néha gondol hülyeségeket, mond hülyeségeket és tesz hülyeségeket. aztán mégis...


ha meg tudsz bocsátani sokkal tisztább lesz a köztetek lévő érzelem. ők mertek őszinték lenni - akkor is, ha szégyel(het)ik magukat. Te pedig a megbocsátással feloldozhatod az azóta is tartó lelkifurdalás alól őket.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook