Amatőr próza és vers-írók nyilvános naplója (beszélgetés)

Köszönöm... de nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog...

bár elég sokan dicsérnek, de látszik azért, hogy nem tanultam semmi ilyesmit, csak jönnek belőlem a szavak. Néhol nem is rímelnek.. de szerintem nem feltétlenül ez mindig a legfontosabb, hanem a mondandója.Puszi Maja

Szia Myrthil!!

Gratulálok! És örülök neked!!!

Én ott még nagyon új vagyok, szinte ismerkedem az oldallal:)

Irigylem a rigót

Irigylem a rigót,

Mert mit a természet rá kirótt,

Tökéletesen csinálja.

S füttyöt hányhat a világra.

Langaléta legény

Egy hórihorgas, langaléta legény,

A létráján kapaszkodott felfelé.

Ám óvatlan volt, nem vigyázott eléggé,

Ezért, az égboltba beverte a fejét.

(Szabó Gitta: 2009-03-08)

Szia!

Már tagja vagyok! Az én novellám is megjelenik a mostaniban, és a korábbi kötetben is részt vettem :)

Néhány nappal ezelőtt egy szerkesztő megtalált az iwiwen, és ajánlott egy pályázatot, a honlapjukon keresztül...

pályáztam és 4 versem bekerült a március végén megjelenő antológiájukba:))))

Nagy boldogság ez számomra, hiszen az első kis könyvecskémet maszek úton adattam ki, 50 oldalon:)

Mindenkinek szeretettel ajánlom az oldalt, mindenki nagyon kedves, igaz kritikusok is vannak, de nem bántó, hanem tanító jelleggel!!!:)

holnapmagazin.hu

Üdv Maja

:-)

Érdekes, egy barátnőm meg például azt mondta erre, hogy vacak meg túl nyálas. (egyébként Ő bírja a romantikát)

Szóval akkor most nem értem. :-D

Ez a párom kedvenc verse Tőlem - állítása szerint. (Bár le kell szögezni, hogy gyűlöli a romantikát, ehhez képest mégis... Hmm... :-))

Úgy hiányzol Nekem

Hiányzol, mint sötét éjben

A vakító napsugár,

Mi szűrődik át mennyei résen,

S átvilágít az éjszakán.

Hiányzol, mint gidácskának

A tiszta és hűs patak,

Mint csendes sodrásának

A lubickoló kishalak.

Hiányzol, mint búsuló gerlének

Hűséges és turbékoló párja,

Oly keserű könnyes szemének

Hulló, mélységes mély óceánja.

Hiányzol, mint dongónak

A nektárdús és illatos virág,

Puha szirmai bölcsővé záródnak;

Emígy ringatja e csöpp világ.

Hiányzol, mint fűnek

A reggeli friss harmat,

Simogató cseppek egymást űznek;

Fűszál gyöngédebbet nem is akarhat.

Hiányzol, mint nőnek

A szerető, szenvedélyes férfi,

Megtestesítője az ősi vad erőnek,

Lásd: Szívem irántad mindezt érzi.

(H. Petra Katalin)

Nem passzol? Nem tudom, szerintem odaillik.

"Cudar Velem a sors,

És a szívem a Te utadon tapos."

Cudar=rossz, kegyetlen.

Tudni kell a dologról, hogy mikor ezt írtam, odavoltam valakiért, akivel azóta is semmi, de már túlvagyok rajta. :-P

Szabó Gitta: Kelepel a gólya

Messze, a kék ég peremén,

Felkelt a friss hajnal,

S a Nap kipirult arccal,

Még álmosan néz szét.

Pöttöm béka ücsörög,

A harmattól nyirkos fűben,

Zöld bőrében didereg,

A hidegtől libabőrös.

A tóra leszáll lármásan,

Egy boldog vadkacsa lány,

Várja őt a susogó nád,

Rakjon fészket a párjával.

Hangosan kelepel a gólya,

Kecsesen a vízben gázol,

Majd lesben áll egy lábon,

Várja őt, sok éhező fióka.

Fürge hal vidáman cikázik,

Hátán megcsillan a fény,

Gólya fia hangosan kér,

Pikkelyes a torkán lecsúszik.

Köszönöm a kritikát! :-)

Igen, de ha átírnám, már nem lenne jó... Ebben a versben ugyanis el van rejtve egy név... De hogy hová, azt esetleg privátban elmondom... :-) Azért ilyenek a betűk/szavak, amilyenek... :-)

remek:)) egy rövidebb vers :)) szupiiii....

a cudaros sorodat nem értem..nem passzol a versedbe....és ezt a részt:

"A szabadság már ismeretlen fogalom,

Én parancsra ugrom, akaratod ellenére Hozzád tartozom. "

így írnám: Nékem a szabadság ismeretlen fogalom,

Hisz, parancsra ugrom.

Akaratod ellenére is, hozzád tartozom.....

BOCSIIIIIIIIIII!!!! :)

A képzelet pilleszárnyán

Reszkető gondolat száll,

A félve ébredő vágy,

Törékeny pilleszárnyán.

Körbe lebegi a szigetet,

A ligetet,

A körúti tereket.

A felszálló páracseppekben keresi,

Az átélt, megélt,

S elmúlt perceket.