Amatőr próza és vers-írók nyilvános naplója (beszélgetős fórum)

Gyönyörű vers, csak kicsit szomorú!!!!

Miért van az, hogy legtöbbször csak az ilyen szomorkás emlékek maradnak???

A fellángolásból született versek hol vannak????

Maja

Nélküled

Ölelem ruháid, illatod keresem,

A búcsú pillanatait sosem feledem.

Bár pár nap mit egyedül kell töltenem,

Mégis üresnek érzem magam nélküled.

Elvitted a meleget, és a színeket,

A napfényt, a nevetést, s a jó kedvemet.

Nem hagytál nekem mást, csak néhány emléket:

Kezemet fogod, vagy szorosan átölelsz.

Ebből a pár képből tengődöm egész nap,

S merítek erőt a következő harcra.

Mert minden percben csatát vívok miattad,

Hogy a magány el ne hatalmasodjon rajtam.

Percenként hívnálak, hogy hangod hallhassam,

Szemed, mosolyod egy pillanatra láthassam.

Karjaidba bújnék, szorosan ölelnélek,

Többé magamtól el sosem engednélek.

Neked talán csak ragaszkodásnak tűnhet,

Én viszont szenvedek minden egyes percben.

Menned kellett, és én vissza nem tarthattalak,

Csak ruhád hagytad itt, az illatoddal rajta.

Az idő lejárt

Hol van már, ki elmondja a télnek,

Ólmos hidegével fusson el, végre?

Végre engedjen utat a násznak, az

Illatos tavaszi zsongásnak!

Riad a tél, a hidegnek ideje lejárt,

Álmában megjelent egy fehér ruhás leány, s

Göcögő kacagással a kikeletről mesélt neki.

(Szabó Gitta: 2009-03-20)

Ezt a történetet már olvastam valahol , de most megint megkönnyeztem :)

Sok sok ilyen kedves ember kellene a világba :)

Ez nem tudom megtörtént _e de nekem nagyon tetszik, megosztom veletek

Egy pohár tej

2008 - 20:49 - Tike

Egy nap egy fiatal Béres legény, házról házra járt, mivel nagyon éhes volt. Nem volt már egy fillérje sem, mivel minden pénzét tankönyvekre költötte. A szomszéd házból jött.

Már alig élt az éhségtől, mikor egy fiatal lány nyitot neki ajtót. Először egy pohár vízzel kinálta, de mikor látta, hogy nagyon éhes, egy pohár tejet adott neki.

A legény lassan itta, majd megszólalt: "Mennyivel tartozom én ezért?"

Ugyan már, egyáltalán semmivel. - válaszolt a nő

Anyám arra tanított, hogy mindenkit szeretettel fogadjak.

Akkor szívből köszönöm! - válaszolta a legény.

Amikor elhagyta a házat, sokkal erősebbnek, felszabadultabbnak érezte magát, és bízott az Úr megtartó erejében.

Néhány év mulva a nő nagyon beteg lett.

A városba kellett mennie , hogy felkeressen egy szakorvost.

Amikor az orvos Béres doktor meg tudta a lány nevét és cimét, rögtön emlékek jutottak eszébe a régmútről.

Rögtön a nőhöz ment és azon törte a fejét , hogy tudná megmenteni , mert a nő nagyon beteg volt.

Nagy figyelmet szentelt Neki.

A kezelés végén ki kell fizetni a kórházi számlát.

Az orvos gondolkodott , majd üzenetet írt a csekk aljára.

A nő arra gondolt , hogyha megkapja a csekket , élete végéig fizetnie kell.

Végül mégis kinyitotta a botitékot.

Meglepődve olvasta a szöveget: KIFIZETVE EGY POHÁR TEJJEL!- aláírás: Béres doktor.

Örömkönny futott a szemébe és a szive szeretettel töltődött.

Ezt mondta: Uram köszönöm a gondviselő szeretetet ,a segítő kezet és a jó szivet!

Ez is egy saját írás és megtörtént történet...

A vasárnapi vendég

Egyszer mikor még Pesten laktunk, valaki becsöngetett hozzánk. Vasárnap volt, anyukám pont akkor lett készen az ebéddel.

Kiment a folyosó végén lévő rácshoz és egy nénit talált ott.

Haja hófehér, arcán vastag szemüveg, ruhája sötétkék, tiszta, vasalt. Ott állt csendben. Anyukám megkérdezte mit szeretne, mire a néni azt felelte lesütött szemmel, nagyon éhes. Nem is tudom melyikük érezte magát kellemetlenebbül.

Édesanyám beengedte a nénit, majd a bejárati ajtóig sétáltak. A vendég megtorpant. Anyukám látva ezt, azt mondta öt percet kér. A néni összekulcsolt kézzel álldogált a folyosón és várt. Eltelt öt perc és anyu egy szatyorral a kezében jelent meg. Három befőttes üveg volt benne. Az egyikben húsleves, a másikban pörkölt és rizs. Mellette kis zacskóban negyed kiló puha kenyér.

Rámosolygott édesanyámra és halkan egy szót dúdolt

-Köszönöm.

Anyukám a kezébe nyomott valamennyi kis pénzt, pedig emlékszem akkor nekünk sem volt sok. Mindíg is a " több nap, mint kolbász " elvet vallotta :)))

A néni apró fekete szeméből hála sugárzott. Édesanyám megsímogatta a kezét és kikísérte őt. Következő vasárnap ismét eljött, és anya megint csomagolt neki egy kis ételt, majd a következő vasárnap anyu már eggyel több személyre főzött.

A vendég minden vasárnap eljött, legalább fél éven át.

Sajnos a számlák kifizetése után, már alig maradt egy kis

pénze az életben maradásra. Megtudtuk, hogy se kutyája, se macskája. Egyetlen gyermeke kiment külföldre, de az már nagyon régen volt, azóta nem is kereste fel.

Nagyon megszerettük őt és anyuval minden vasárnap az ablak mögül kukucskáltunk és lestük a liftet, hogy mikor jön már. Egyik hétvégén nem jött el. Gondoltuk, majd a következő vasárnap.

Több héten át vártuk őt, de nem jött. Anyuval egymásra néztünk. Mindketten sejtettük, hogy ez mit jelenthet.

Láttam, ahogyan két könnycsepp gördül le az arcán. Megsiratta a vasárnapi vendéget, akit igazából nem is ismert. Azután sok vasárnap maradt még az ebéd végén a tál alján.

Pontosan egy adag...

A szeretet ereje

Vonatom vígan fütyülve száguld velem,

Oda, hol szeretnek s várnak engemet,

Sötét alagútból is kifut a síneken,

S ott hagyjuk, ha lehet a fájó emlékeket.

Vonatunk végállomásához érkezett,

Kik szeretnek, mind velem jöttek,

Leszállunk, s lépünk előre egyet,

Utunk, tovább visz egyenesen.

Boldogan repülünk a hegyek felett,

Kéz a kézben, egymás mellett,

Szeretetünktől súlytalan lebegve,

Beleszédülünk az örömbe.

(Szabó Gitta: 2007-09-04)

Drága Adrikám!

Ez a vers különösen időszerű volt mert nem régen volt 15 éve,hogy eltemettük a Nagyit.Amikor meghalt szegény te még olyan fiatal voltál,nem gondoltam,hogy ilyen mély nyomot hagy benned.

Megemlékezésed biztosan örömet okoz neki és nekem is.

Sziasztok :) Hoztam egy sajátot, remélem tetszik :)

Drága nagymamám emlékének...

Volt egyszer egy..

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyóka,

Olyan volt mint egy angyal: kedves és apróka.

Arcára a ráncok sok barázdát véstek,

az idő kerekei gyorsan révbe értek.

Élete nem volt álom hanem valóság,

sok éjjelen társa volt az álmatlanság.

Szerelme imádta, mégis hamar távozott,

s két gyönyörű gyermeket maga mögött hagyott.

Isten szólította magához kedvesét,

sajnos erősebb volt nála a betegség,

ő mégis kitartott s egyedül nevelte gyermekét.

Igaz, szegénységben élt a kis család,

de boldogságban, szeretetben sohasem volt hiány.

A két gyermek lassan felcseperedett,

az egyikből nagybátyám a másikból anyu lett.

A néni most már együtt van igaz szerelmével,

fentről figyel minket féltő szemeivel.

S a kis anyóka kiért esténként mondom imám,

nem más ő mint az én drága NAGYMAMÁM.

Akkor most egy keményebb vers.Mivel halak születésű vagyok,azt mondják kettős személyiségem van. Lehet,hogy igazuk van?

Egy új élet hajnalán

Bánat zászlaja alatt vonult a múlt.

Sebzett civilizáció vére földre hullt.

Keményen menetelt a holddal,

zsebében a zsolddal.

Karmoló, csonka fagyban,

ott a Don kanyarban.

Hóna alatt hozott népírtásokat.

Épített ledönthetetlen falat.

Alkotott mocskos lágereket.

Pusztított milliónyi életet.

Játszott vadul gulágosat.

Véreset és virágosat.

S most a jelen mit jelent?

Tán a jelentéktelent?

Belököm a bánatot magamba.

Keserédes mosolya, kiül az arcomra.

Ma egy gyermek: a jövő születik.

Bánat halálával új élet kezdődik!

Bizony,hogy sosem!

Ki fogtok nevetni,de amikor először a kezemben tartottam a lányaim,gyorsan benyúltam és leleltároztam az összes lábújacskát. Néztem őket és arra gondoltam valyon milyen élet vár rájuk.Azon merengtem,egészségesek lesznek-e és meg tudom-e óvni őket a gondoktól ,a bajtól.Ma amikor már ők is anyák,még mindíg ugyan ez az aggódás bennem van,csak persze ez már más jellegű.

Egy jó szülő, sosem szűnik meg szülőnek lenni, még akkor sem ha felnőnek a gyerekei.

Ezt a gondolatot látom visszaköszönni versedben.Szépek és kifejezőek a jelzők.Érzékelhető az önfeláldozás és a féltő szeretet kislányod iránt.

Szia Gitta!

Nem ritka sajnos ez az áprilisi "bolondos "időjárás.

Versedben jól bemutattad ezt,de én egy kicsivel több szint és szinonímát vittem volna bele.