Amatőr próza és vers-írók nyilvános naplója (beszélgetős fórum)

hellóóóó! Merre jártok???

-------------

Fáradtan

(baki vers)

Csak nézek ki magamból, de nem látok,

Csorog a könnyem a fáradtságtól,

Vaksi módjára teszem a dolgom,

Mit úton-útfélen el is rontok.

Talán pihenni kéne, vagy egy hétig,

Nyomni az ágyat, heverészni,

Nem csinálni semmit, egész állónap,

Nem égetném magam, a bakikkal!

(Szabó Gitta: 2009-03-11)

Ez egy utópisztikus kérés, ráadásul paradoxonnal.

De nagyon jó kis vers lett! :-)

Azt akarom…!

Kicsi lányom, kicsi fiam,

Két szerelmetes magzatom,

Azt akarom, hogy

Ne szeressetek oly nagyon!

Ha végre eljö’ az utolsó napom,

Ha majd egyszer halnom kell,

Nyugodt szível, békében,

Mehessek majd el!

Azt akarom, hogy

Ne szeressetek oly nagyon,

Hogy ne folyjon a könnyetek,

Ha egyszer végleg mennem kell!

Megszakadna a szívem,

Meghalnék a bánattól,

Ha könny áztatná arcotok,

Mert többé már nem vagyok!

Azt akarom, hogy

Ne szeressetek oly nagyon,

Hogy ne legyetek csalódott,

Árva angyalok!

Legyetek mindig jó testvérek,

A bajban is egymást segítsétek,

Haragot mind elfeledjétek, s

Szívetekbe a békét ültessétek!

Csak fájdalmat okoznék tinéktek,

Azzal hogy még mindig szerettek,

Ezért azt akarom, hogy

Ne szeressetek oly nagyon, engemet!

(Szabó Gitta: 2008-10-28)

Nagyon jó ez a vers!:)))))

Nagyon tetszik, ahogy leírod ezt a szép nyári reggelt, ahogy megjeleníted a tájat ás állatokat, meg a veled történteket!

Ha gondolod, gondoljátok keressétek meg klubomat az iwiwen...:)

Olyan szomorú...

De szép.

:-)

Ehhez is van nekem hasonló. :-) ;

"Kismadár

Kellemes az idő,

Nyárhoz méltó a levegő.

Még a reggeli órákban járunk,

Nem foly’ rólunk izzadtságunk.

Derült az égbolt, a kedvünk is,

Közérzetünk sem labilis.

Futunk ki a szabadba,

Hol boldog a magunkfajta.

Szöcskék ugrálnak a fűben,

De én is velük ijedtemben.

Le nem lassítok,

Amíg egy homokútra nem jutok.

Van itt sok nyom, eredeti,

Kerékpár, traktor, gólya és rókafi.

Amint baktatok a porban,

Izzni kezd lábam a topánban.

Kilépek e szorító satuból,

Lábikóm immár mezítláb gyalogol.

Jelet hagyok én is magam után,

Helyét a szél eltűnteti holnapra talán.

Az egyik gally megbillent az imént,

Madárka szállott rá, mi elhagyta fészkét.

Csiripel vígan, üdvözli a vándort,

Borsnyi szemeivel méreget, mint városi a tábort.

Fütyülök hozzá, figyelmesen néz,

Aztán csivitel, van fejében ész!

Társalgunk, bár nem tudom, mit mond,

S azt sem, hogy szám ehhez mit told.

Elreppent a cinke, vissza se nézett,

Megunhatta már ezt az egészet.

Az is lehet, hogy sértőt füttyentettem,

De esküszöm, nem szándékosan tettem!"

(H. Petra Katalin)

Köszi neked is!

Holnap veletek ugyanitt:-)))

Jó éjszakát mindenkinek.

Csak a jók mennek el....sajnos csak apránként kapta meg a verseimet, kötetben már nem jutott el hozzá:(((

ez a szív fájdalmam...

de remélem egyszer felveszi a családja velem a kapcsolatot, és hozzájuk eljutnak a versek...

Mikor írtam még élt az a kedves ember, de nagyon távol volt tőlem. Ma már nem él, de inkább távol lenne, mint a mennyekben:'(

42 éves volt...

Ebben igazad van, hát a verset feltettem...és köszönöm a gratulációt..remélem neked is tetszik majd...

Biztos tudunk egymásnak segíteni, és talán egy kis örömet is szerzünk vele másoknak!

CSILLAG VAGY NÉKEM

Este van, este van, csendes már a táj,

Az égbolton ezer és ezer csillag jár.

A madarak trillái elhalkulnak,

A szívemben a hangok, nem csitulnak.

Ülök az erkélyen, s felnézek az égre,

Az égre, mely sötéten néz le a mélyre.

Sötét égbolton ezer fénylő csillag,

Kis Göncöl, Nagy Göncöl és a Sarkcsillag.

Egyszer csak megjelenik előttem alakod,

Ahogy a csillagok közt nyújtod felém karod.

Én könnyes szemmel rohanok feléd,

S bújok hozzád, hisz erre vártam rég.

Vágyam a csillagok között valóra vált,

Hisz csillag vagy nékem ezen az éjszakán.

Csillag vagy nékem, ott fent az égben

Csillag vagy – távol a messzeségben.

Maja

2008. 05. 13.