Amatőr próza és vers-írók nyilvános naplója (beszélgetős fórum)

Köszönöm, de tegnap már sikerült kibőgnöm magam a párom vállán. Igazából érdekes, mert sem azelőtt, sem azóta nem tudtam sírni (pedig apukám reggeltől estig mást sem csinál :-( ), de akkor, ott...

És rájöttem, hogy miért is kéne sírnom, hiszen még itt van, él, velünk van... Ennek pedig örülni kell és nem bőgni. Azzal ráérek akkor is, ha már... :-(

Szia Mindenki!

Csak benéztem mert ma itt volt a család és unokáztam kicsit, szóval igazoltan voltam távol.

Holnap orvoshoz kell mennem, de kedden leszek és ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek:-))))

Nagyon sajnálom:-(

Remélem, hogy nem lesznek fájdalmai és emberhez méltóan távozik közülünk. Mivel ez a fenyegetettség nálam is fennáll megértelek.(Napló) Sok erőt kívánok nekd és családodnak.

Az első versszak... Hú... :-(

Mondjuk tudom, hogy ez miről akar szólni, de nekem ez a vers most kicsit másban "aktuális". :-( 1-2 napja derült ki a nagymamámról, hogy előrehaladott csontvelő rákja van... :-((((

És már nem lehet segíteni rajta. :'-(

Meg se próbálom felül múlni! Inkább másfélét teszek fel. Egy kicsit szomorúbb......

---------

Búcsúzás

Este jött az üzenet

Az égi ének dicsérete,

Mert kit szerettél,

Ha fájón is, de

Útjára engedtél.

A szerelem pilleszárnyán

Sietve elröppent,

Mint könnyű szellő

Az esti félhomályban,

Mely felszárítja könnyeidet.

Arcod simogatja

Egy láthatatlan kéz,

Legyen lelked boldog,

Hisz szerelmed szabad,

S nevetve kacsint feléd.

Ez is nagyon jó...

De nekem még mindig a legelső tetszik a legjobban... X-D

Az aposztrof lemaradt, azért... :-)))

De köszi a kritikát! ;-)

Hoztam mégegyet, aztán befejezem mert kikapunk :)))............

Lázasan

Betegen fekszem az ágyamban,

Gondolataim nálad bóklásznak.

Selyem hálóingem simul testemhez,

Mintha lenne puha, meleg ölelésed.

Volna kezed, mely izgatottan keresné,

árt, buja ajkaimnak titkos rejtekét,

Mely az érintéstől lázrózsaként kinyílna,

S vörösen, izzón, illatozva mosolyogna.

Vágyakozva epedőn, csábítana téged,

Kelyhén kéjcseppek megjelennének.

Tüzes katlana készen állna végre,

Hogy befogadja lüktető Kéjedet.

Jaj, hát ez is egy kis gyöngyszem... De az előzőt ez sem múlja felül... Az a

"Völgyek vágyják a szerelem vesszőt,

Az izgalomtól vörösen meredőt."

...

Hát az "kééész", nagyon ott van... X-D

Erről nekem ez a versem jutott eszembe (Egyébként megint csak gratulálok, nagyon szép, bár a szőke férfiak nekem nem igazán tetszenek. :-));

A park

Egy csöndes délután ablakom előtt ülök,

Kémlelem a szakadó esőt és hajat fésülök.

Bánat szállt rám néhány perce,

Hogy talán a rossz idő miatt nem érsz ide.

Tegnap együtt voltunk a parkban,

Mégis hiányzol minden pillanatban.

Az andalító muzsikát újra hallom,

Mire összebújva táncoltunk az esti bálon.

Beteg voltam nagyon,

Lelkem megsérült otthon.

De felbukkantál Te a csillagfényben,

Rám nevettél és meggyógyultam egészen.

Idilli fényeket vetített az ég,

Csillagok mellett a Hold is még.

Mosolyogtál rendületlenül felém,

De én oldalra néztem szendén.

Megneszeltem lépteid zaját,

Elindultál hozzám egy ágyáson át.

Intuíció vezetett talán,

Mikor felemeltem tekintetem némán.

Álldogáltál nem messze tőlem,

Padnak dőlve a Hold fényében.

Mikor észrevetted, hogy lopva leslek,

Zsebre tett kézzel jöttél, nem zavart, hogy kesergek.

Ott voltál közvetlen jobbomon,

Megszólítottál, de nem fogtál szavamon.

Összedőlt bennem minden, akár egy kártyavár,

Ám rád néztem és újraépült szaporán.

Ismét betegség zárt börtönébe,

Szerelmes lettem e forró nyári estébe.

Táncolni hívtál, én pedig mentem Veled,

A parketten szorosan átfogott mindkét kezed.

Szívem a torkomban dobogott,

Szám egy hangot sem adott.

Eggyé olvadtunk szinte rögtön,

Úgy szorítottuk egymást féltőn.

Nem akartuk elengedni a másikat,

A zenekar pedig csak sorra játszotta a dalokat.

Ölelkezve álltunk az éjféli sötétben,

Néztük fent a csillagokat merészen.

Fájt az elválás és a búcsú,

Megbeszéltük eljössz hozzám, nem leszek szomorú.

Ígérted, hogy sietni fogsz,

Most is érzem, ahogy gyengéden megcsókolsz.

Kopognak az ajtón, ez csak Te lehetsz,

Az eső nem ily hangos, sem az eresz.

Rohanok boldogan és kinyitom,

Ott vagy a túloldalon, kezedben nőszirom.

A virág a vázába kerül,

Mi ablak elé ülünk türelmetlenül.

Kipillantunk a nagy és kövér Holdra,

S kísérőire, a ragyogó csillagokra.

Szobámban félhomály dereng,

Alig látjuk egymást, halkan egy gramofon zeng.

Meleged van, leveszed az inged,

Magadhoz húzol és látom égni szemed.

Nem vagyok bátor, ezt elismerem,

De nálam jóval hatalmasabb szerelmem.

Átkulcsolom nyakad és magamhoz vonlak,

Számmal ajkadat kutatom és mindenütt csókollak.

Fiatal vagyok, ám már biztos abban,

Megtaláltam igaz szerelmem a parkban.

Ez a szerelem fenséges és örök,

Tudom, a fájdalmakból egyszer végleg kitörök.

(H. Petra Katalin)

Húúúú-Haaaaa Hova csöppentem???

:) :) :)

Magányos éjszaka

Egy szép nyári este sétálni indultam a tóparton.

A vizet bámultam s ott ért az alkony.

A narancsszínű napkorong táncolt a vizen,

majd még egy utolsót intett a hegyen,

s lebukott mögé csendesen.

Átadva helyét csillagoknak s Holdnak,

hogy ő uralkodjon , míg visszatér holnap.

A tó vizén a holdfény ezüstként ragyogva

hidat vont s én néztem rajongva

ahogy a hídon jössz felém.

Felébredt bennem a remény,

hogy újra megtalálhatlak,

mint azon a nyáron ott a fák alatt.

Közeledtél, kezed felém nyújtottad.

Lebbent az éjben hosszú szőke hajad.

Mikor épp elért volna kezem,

Te elillantál, és én felébredtem.

A tücsök ciripelés már nem hallatszott,

a sötét éjszaka tűnőben volt.

Csodálkozva néztem a derengő égboltra,

S merengve gondoltam a gyönyörű álomra,

melyet kitörölt szememből a felkelő nap,

de szívemben mindig örök emlék marad.

nah, itt van egy rövidke. Addig tart kb, mint az amiről szól :D)...

--------------------

Gyönyör

Sikló csikló hegyén,

Kéj cseppek tengerén,

Gyönyör fakad sóhajtva,

Mosoly ül az arcokra.

rendben van. Akkor pajzánkodjunk még egy kicsit ;)

--------------

Bujaság

Űzni, hajszolni a szédítő gyönyört,

Mint szomjazó mező, kívánja az esőt,

Völgyek vágyják a szerelem vesszőt,

Az izgalomtól vörösen meredőt.

Űzni, hajszolni a szédítő gyönyört,

Bozontos barlang mélyén lüktetőt,

Melynek duzzadt, rózsaszín falai között,

A mámor kútja végre, kigyöngyözött.