Amatőr próza és vers-írók nyilvános naplója (beszélgetős fórum)

Ez a vers kifejezetten jól sikerült. Nekem nagyon tetszik.Eléggé erotikus de azért még belefér.:-)

Micsoda fantázia!

Gittám!

Ha nincs benne semmi trágár,és csúnya szó hozd nyugodtan.Sajnos most nagyon kevés az időm.A neten is olvashatunk pajzán verseket ez nem hiszem ,hogy gond lenne. A 18 év alattiak véleményem szerint nem ide járnak verset olvasni. Azért a jó izlést tartsuk szem előtt:-)

Lassan ki kell tenni a topicra a +18-as karikát, de mindegy... X-) ;

Folyócska

Öröktől való a végtelen táj,

Mit magába fogad az ég,

Magában a föld is helyet váj,

Így összpontosul a két rész, s a lég.

Ebbe a teremtett közegbe cseppentünk,

Mint hópihe a nyugvó Zselicre,

Egymáshoz simulva, a négy dombra leültünk,

Még nagyobbá, ívesebbé kerekítve.

Én egy ilyen dombon várakozom,

Kuporgok fázósan és kék fagyot lehelek,

Aztán füstként a messziségbe támogatom,

Az meg csak oszlik, mállik, tekereg.

Felszáll eme hűvös héja,

Visongva szárnyal tova,

Magyar paradicsommadár, a méla,

Mit hoz, mégis a mediterrán foka.

Izzadó homlokom desztillált hűsítőt követel,

Futok az erdőszélre, apró forrás tövébe,

Lábam rogyasztom, mit a fáradtság lever,

S ottfelejtem tenyerim a csurgóba merítve.

Belékortyolok iszákos módon,

Aztán magam hátra vetem,

Nem törődvén, hogy dús hajam mind sárba szórom,

Hisz egy enunch vonszol engem.

Különös bodegába taszít,

S magas hangon rám parancsol,

Egyénem meg csaknem lapít,

Ezen erdei szerájban, s retteg ettől a naptól.

Nem is tudom mennyi telt el,

Időből gyanúm szerint nem kevés,

Mikor a zár kulcsot lenyel,

Belép hozzám egy ifjú, merész.

Csak bűvöl és nem szól felém,

Szemével üzenget és beszél,

Valami miatt kezem tenyerébe tenném,

Pillantása gyöngéd szerelemről mesél.

Ujjaim pókhálóként fonták össze kezét,

Puhább, s melegebb kesztyűt nem talált volna,

Maszkulin jelenség volt, olyan szép,

Éreztem úgy magam, mint Tündérszép Ilona.

Bűnre kényszeríteni próbáltak,

Mint éhes férfiak vad kéjének tárgya,

Fekete szárnyasok odaki káráltak,

Enyém már a szegény kurtizán portája.

Szabadítóm ott középen állt,

Nyitva volt az ajtó,

Mögüle kakukk dala szállt,

Ám engem nem engedett a padló.

Néztem fel Rá, akár az Istenre,

Michelangelói Teremtő-pózban,

Aztán szép fejére, barna, csillogó szemébe,

Nem volt részem még ily jóban.

Fák közt a kakukk karthauzi lett,

S gerle búgott hangosan, ütemesen,

Felülkerekedett a szél, rongyos szoknyámon tekert,

Becsapta a bejáratot, lábaim kivillantak teljesen.

Elengedtem a fiú kezét,

A sarokba húzódtam,

Nem figyeltem fejét,

Csak gyáván tántorodtam.

Látta rajtam rémültségem,

Hozzám lépett, átkarolta vállam,

Tetszett Neki félénkségem,

És egyszeriben megcsókolta szájam.

Barna szeme kigyúlt,

Ajka vörösebb lett,

Arca jobban kipirult,

Majd gyengéden letepert.

Minden egyes kis izmom remegni kezdett,

Kis hajóként rángatóztam egy tengeren,

Az égbe röpülni vágytam, mi hívott s elfedett,

A fényes, a végtelen, a rejtélyes, az elérhetetlen.

Nekem mégis szárnyaim nőttek,

Eljutottam oda fel,

Sőt, még azon is túlra, hol már égitestek jöttek,

Oda, hol a Nap s a Hold is kel.

Vonaglottam, gyönyörű csoda ért,

Lebegtem, szárnyaim tartottak,

Magába fogadott a lég,

Simogató karjai szorosan karoltak.

Szabadnak vélhettem magam,

Gátak, falak nélkül,

Sóhajok hagyták el ajkam,

Lelkem pedig egyre élénkül.

Ó, a meder, az igazán mély,

Siklik benne a folyam, a víz,

Abban a sok kis teremtmény,

Melyektől csak puffad, duzzad, híz...

(H. Petra Katalin)

Hajaj... Belepirulok... :-) Nekem nagyon tetszik! Látom lelki szemeim előtt a jelenetet... De hogy kikkel, az titok! X-D

Bár a cím lehet "Mikor", ha már mindegyik sor így kezdődik. Bár teljesen mindegy... :-)

Amikor

Mikor a gyönyör oltárán,érzékeink feszülnek.

Mikor áldozva adózunk a kéjes gyönyörnek.

Mikor elér az éledő vágy forró lehellete.

Mikor feltör belőlünk a vágyakozás heve.

Mikor fejemre kerül a szépség koronája.

Mikor átölel mohó szemed ragyogása.

Mikor örömöm csakis, a te örömöd.

Mikor gyönyöröm csakis,a te gyönyöröd!

Mikor szomjas szád csókja mennyei érzés.

Mikor sovárgó kezed selymes érintés.

Mikor feszes hasad a párnám is egyben.

Mikor ráhajtom fejem s felizzik a testem.

Mikor pilláim mögött színes csillagok villódznak.

Mikor mennyei hárfa hallat halk zenét.

Akkor harsonák hírdetik fennen.

Gyönyörünk mámorító énekét.

Ez szép volt.Örök téma a szerelem. Hiába a nők tudnak igaz érzelmekről írni! Nem mondom vannak gyönyörű szerelmes versek nagy férfiak tollából is,de arról ami bennünk zajlik mit sem tudnak.

Na jó akkor elárulom:-))))

Felteszem ide bár éppen súrolja a határt.

Ha már volt szó almáról... X-) ;

Az alma

Képtelen vagyok amnéziába esni,

Tisztában vagyok azzal, hogy tán ezt kéne tenni.

Mégsem sikerül, pedig próbálok erőlködni,

Az eredmény viszont csak annyi; hogy nem tudlak feledni.

Legkevésbé se könnyű e megoldás,

Első és egyetlen vagy, nem csupán fellángolás.

Ha az lennél, már rég másért epednék,

De évek óta egyedül vagy, kit szeretnék.

Ne képzeld, hogy elszáll ez a szerelem,

Ám ha próbálkozna, akkor sem engedem.

Ez egy olyan dolog, mi ritkán adatik meg,

Egy emberért élni, s szakadni meg.

Leszakítottad ugyanis szívemet rég,

Ahogy kéz az almát fáról tép.

Érett, piros gyümölcsöt, belé is haraptál,

De mit előtte még hosszasan tisztogattál.

Fényesítetted és magadhoz vontad,

Kezeddel simogattad, ajkaddal csókoltad.

Mikor aztán már magad láttad a termésben,

Beléharaptál mohón és éhesen.

Édes volt a kín, cseppet sem savanyú,

Drága hasad táplálta, ne légyen ott ború.

Mikor végül egy kis csutka maradt,

Elhajítottad, mi arrébb lepottyant.

A kocsány szép lassan eltünedezett,

De magvaiból új növényke keletkezett.

Kihajtott, mert nem adta fel,

Fává érett és most gyümölcsöket nevel.

(H. Petra Katalin)

Jó reggelt!

Még nem tudom, melyik verset tegyem be, de keresek valamit... :-)))

Szép jó reggelt mindenkinek.

Alkotói válság van?

Éva almája

Ma hajnalban az éjszaka gyűrődéseivel arcomon ébredtem. A fürdőszobai tükörbe

pillantva döbbenten néztem magam. Hajam kócosan ölelte körül arcom. A látvány elszomorított. Sokáig álltam így, farkas szemet nézve magammal, vagy talán csak percekig ,nem tudom.Furcsa különös álmom jutott eszembe.

Egy hosszú barna hajú fiatal nőt láttam.

Még női szemmel is gyönyörű párduc testű volt. Szép az arca, a szeme mély barna ,a szája telt rózsaszín mint a hamvas őszibarack.A nyaka hattyúnyak és a keblei teltek . A hasa rugalmas és feszes, a combjai hosszúak mint a gazelláé.

Szóval álmomban én voltam ő !

Két részes királykék áttetsző selyem fátyol ruha volt rajtam ami ott takart ahol kell de, ugyanakkor sejtelmesen ölelte körül a testem. A derekamat és a hasamat szabadon hagyta hiszen pontosan ezek a részek azok amik közvetíteni tudják a mozgás álltal az önkifejezés mozdulatait.A köldökömben pici de ragyogó fényű ékkő a csípőmre a táncos nők pénz érmékkel kirakott rázóőve simult.Lábamon selyem hímzéssel készített szattyánbőr papucs.Hosszú barna hajam tincseit drágakövekkel kirakott haj pánt szorította hátra melynek közepén egy könnycsepp alakú akvamarin kő szórta tündöklő fényét szerte- széjjel.

A teremben gazdagon hímzett párnákon férfiak ülték körben az alacsony rózsafa asztalkát, mely roskadozott az érett gyümölcsöktől. Volt közöttük zöld maracuja,sárga törpe banán,

avocadó és mangó, félbe vágott vörösen szikrázó gránát alma.

És akkor megszólalt a zene. Először csak halkan lágyan majd egyre szenvedélyesebben és én elkezdtem táncom. Először csak suhantam körben a teremben mint a simogató nyári szellő,de ahogy erősödött a szitár hangja az ereimben vad száguldásba kezdett a vér.Csípőmön a kis pénz érmék vad erotikus

táncba kezdtek,arcom kipirult. Valami keleties illat érződött a levegőben, bódító mochus keverve egy kis szantálfa eszenciával.

Ahogy magával ragadott a zene ritmusa,lábam szinte alig érintette a keleti szőnyegek puha selymét, mintha repültem volna ,légiesen adtam át magam a csábító felkorbácsoló ringásnak, mely elvarázsolt , magával ragadott és minden

porcikám melegséggel töltötte el.A teremben ülő férfiak vágytól izzó szemekkel figyelték vonaglásom a zene bódító ütemére. Kitágult orrlyukaik magukba szívták a kábító, szerelemre csábító illatot . Pupilláik háromszorosára nőttek,sóvárogva

nézték a simogató szatén mögé rejtett csodálatos női testet,mely most mindnyájuk örömére élményt adó tánca végéhez érkezett. A zene elhallgatott. Csak valami halk pihegés hallatszott mint amikor egy fáradt lélek megpihen végre. Eltáncoltam az

utolsó táncom. Adtam mit adhattam. A testből kiszabaduló tomboló lélek táncát.

Éva almáját.

A révült emlékezésből, férjem hangjára riadtam fel. Ne haragudj kedvesem nem értettem mit mondtál,- kérdeztem a vállam felett hátra pillantva.

Csak annyit , válaszolta ő: Milyen gyönyörű vagy ma reggel.

Szia Katikám!

Eddig ez a versed tetszett a legjobban.

Igaz kicsit túlfűtött a téma és már a címe is felkészíti az olvasót erre:-)Megfogott ahogyan érzékelteted a "pajkos "játékosságot,majd elvezetsz bennünket a gyengéd erotika felé. Szóval csak annyit tudok mondani: Gratulálok:-)

Pajkos gondolatok

Pajkos gondolatok járnak fejemben,

Ezért ezeket gyorsan elhessegetem.

Hiába kergetem el kósza ábrándjaim,

Visszatér az összes Daidalosz szárnyain.

Képzetemben Veled vagyok,

Szorgalmasan ruhát varrok.

Te kikapod kezemből a finom vásznat,

Aztán térdig húzod lenge szoknyámat.

Meleg tenyered térdemre teszed,

Én pedig lassan egyre izgatottabb leszek.

Sosem értél még hozzám a kezeddel,

Szavakkal hódítottál meg, s tekinteteddel.

A fejem egyre inkább előrehajol,

Hosszú hajam mind vállamra omol.

Eltűröd onnan, mert Téged zavar,

S ajkad szenvedélyesen a nyakamba mar.

Tétlenül ülök, mozdulni nem merek,

Csendben tűröm, de már tovább képzelek.

Tudom, hogy nem szabad, mégis édes a vágy,

Asszonyoddá lenni, mialatt melegít az ágy.

Te olyan erős vagy, én pedig gyenge,

Óvnod kell engem, csókolva, szeretve.

Melletted biztonságban érzem jómagam,

Kemény férfi vagy, akire szükségem van.

Kell az is, hogy bizonyítsál,

Akár engem kényeztess, vagy fát hasítsál.

Ne válassz mást, Téged szeretnélek,

Te vagy mindenütt, akárhová lépek.

Miután tenyered a bőrömre tetted,

Libabőrös leszek, efelől kétséged nem lehet.

Orroddal ha cirógatsz, szintén kiráz a hideg,

Érzed illatomat, s én is a tied.

Vékony ujjaimat végighúzom karodon,

Annyira jó érzés, csupa izom.

Tudatosul bennem, hogy biztonságban vagyok,

Ennyi gyengédséget mástól soha nem kapok.

Pajkos gondolatok járnak a fejemben,

Ezért ezeket gyorsan elhessegetem.

Hiába kergetem el kósza ábrándjaim,

Visszatér az összes Daidalosz szárnyain.

(H. Petra Katalin)

Olvassátok el!

[link]

Ez a legfrissebb írásom! Az idett sor, egy más valaki verséből van kiragadva.

---------------

"Válj énemmé e vallomásban"

Mikor alvó arcodat nézem,

s eszembe jutnak az évek,

miket együtt, egymás mellett,

éltünk, kéz a kézben,

Mikor gyermekeink sírása

az éj közepén felvert,

Mikor gyengéd perceinkben

egymást boldogan ölelve

eggyé váltunk a szerelemben,

Ugyanúgy most is, és mindig,

testben és lélekben,

szép szóval és lágy dallammal,

"válj énemmé e vallomásban."

Mikor gyengülő hallásod

már nem érti majd a szót,

s szemeden a szürkehályog

könny-fátylat bont, s

reszketeg kezedből kiesik a bot,

akkor is válj énemmé,

legyünk eggyé,

mindörökké!

(Szabó Gitta:2009.02.22.)