Akik fiatalon vágynak babára, és akiknek sikerült is (nyílt klub)

Na igen. :)

De neked már ott van a kislányod, ha nem jön össze testvér, akkor is.

Én túlságosan ráparázós típus vagyok, hogy csak úgy bele merjek vágni most. Pedig nem telik el perc úgy, hogy ne gondolnék valamilyen formában rá. Szükségem lenne egy lökésre, hogy igen, ha vágysz rá valósítsd meg! A párom csak annyit mond erre, hogy az én döntésem, ne ő mondja már, hogy szüljek neki gyereket most, mert úgyis én vagyok a főnök. :D

Nos, a baba kérdéste és csinálásra soha nem szabad rá feszengeni mert akkor nem lesz.

Nos, ami késik, az nem múllik! :)

Én úgy voltam tavaly hogy, idén év vége felé szeretnék még egy babát, de most már úgy vagyok vele hogy, ha összejön akkor össze ha nem akkor nem.

Na meg aztán ki tudja hogy mit hoz az élet...

Kicsit irigyellek! :) Remélem jól telt az első karácsonyotok együtt! :)

Jelenleg most ott tartok, hogy nem merek belevágni, csak halogatom a bogyó letételét is... Mindennél jobban szeretném, csak félek, hogy nem tudunk neki megadni mindent önerőből. Persze lenne aki segítene, saját szüleim is mellettem állnának, párom szülei meg főleg, ott már van egy pici unoka, és útban van a 2. is. Anyósom már mondta is, hogy alig várja a mi részünkről is. :)

Csak még ott az egyetem is, amiből még hátra van másfél évem, és nem biztos, hogy szerencsés lenne félbe hagyni. Pedig fontosabbnak érzem, hogy végre babám legyen. De jövőre mindenképpen belevágunk, még ha csak következő szilveszterkor is! :D

Nálunk én már nagyon akartam a kapcsolatunk elején babát, de akkor még nem ált rá készen a párom.

Majd 18 szülinapom után elfelejtettük a témát, és végül is egy szállodában jött ismét az az ötletem hogy vágyom egy kicsire.

És kébzeljétek hogy az nap össze is jött a dolog :) :$

Nos, ennek semmi jelét sem éreztem, majd egyik nap hányingerem volt és nem is jött meg a havim.

Akkor még suliba jártam így felmentem a növérekhez és mondtam hogy szeretnék tesztet csinálni.

Adtak is és szinte ledobbentem mikor megláttam a 2 csíkot.

Majdnem hanyat estem a dobbenettől XD

Utána elmondtam páromnak és ő jobban örült mint én én kb 2 hétig olyan szinten le voltam döbbenve rajta :D

Majd mikor megláttam az uh-n a zsákocskátbenne egy pontot hát még valahogy mindig nem fogtam fel a dolgot.

Kb 6 hónapossan mikor ránéztem a gépre és ott ficánkolt a lánykám mondtam az orvosomnak hogy ezt el sem hiszem, hogy bennem fejlődik egy kis élet.

Persze utolag ezekre vissza gondolni nagyon nagyon jó :)

Bocsánat hogy eddig nem válaszoltam :D

Igen már 8 hónapossan elindult a kislányom.

Már elmúlt azota 1 éves :)

Pedig a mellek tényleg megtudnak ám ereszkedni a fejéstől.

Pedig milyen jó lenne, ha nem így lenne.

Szia!

Most éppen 6 hónapos lesz szombaton és Barna Alexander a keresztneve.

Mit éreztem amikor megláttam a két csíkot, hát azt, hogy miért éppen most, nem lehetett volna egy hónappal később.

Éppen a vesemedence gyulladás után voltam és emiatt a terhesség első 4 hetében antibiotikumot kellett szednem ami annyira nem volt ép jó.

Viszont a legelső ultrahang talán egész terhességem legemlékezetesebb pillanata akkor fogtam fel teljesen, hogy tényleg terhes vagyok amikor láttam, kettőt rúgni, pedig csak 21,9 mm-es volt.

Lányok! Kicsit fellendíthetnénk ezt a klubocskát! :D

Meséljetek, kinek hogy sikerült teherbe esni (akinek már sikerült persze:)), mennyi idő után?

És végül mit éreztetek, amikor megláttátok azt a bizonyos két csíkot? :)

Akiknek pedig még nem sikerült, írjatok bármiről ami a téma kapcsán eszetekbe ötlik! :)

Szia!

Gratulálok neked! :) Mennyi idős most a kisfiad és hogy hívják?

Egyébként teljesen egyetértek veled, van olyan aki már 18 évesen késznek érzi magát a családalapításra minden szempontból, de olyan is van, aki 30 fölött sem. Minden ilyen dolog emberfüggő, szerencsére ahányan vagyunk annyiféle embertípust testesítünk meg. Én pedig úgy hiszem, hogy aki érett fejjel végiggondolja a dolgokat, és kész "feláldozni" a fiatalságát, abból nagyobb eséllyel válik még jobb anyuka. Főleg, hogy az ilyen embernek (pl. nekem is :)), ez nem jelentene áldozatot semmilyen értelemben.

Sziasztok!

Én 22 évesen vagyis, majdnem 23 évesen lettem anyuka.

Én is mindig fiatalon szerettem volna szülni,mert így legalább korba közelebb fogok állni a gyermekemhez meg szerintem sokkal jobb több szempontból is fiatalon szülni.

21 éves voltam amikor a párommal elkezdtünk próbálkozni hát kellett az 1 év, hogy összejöjjön a kisfiam. Pont a kórházból jöttem ki ahol vesemedence gyulladással kezeltek és rögtön utána teherbe is estem.

Én csak azt tudom, mondani, hogy ha valaki érzelmileg és minden szempontból úgy érzi, hogy kész a gyermekvállalásra akkor vágjon bele.

Hát sajnos ez ilyen =/

Sajnos nálunk sem alakulnak túl fényessen a dolgok a barátommal.. :/

lepke akárhogy is de a szeretet mindennél erösebb!

A korülményeidet pedig ne is bánd, mert lesz jobb is csak pozítívan :)

Ha van elötted cél akkor azokat valósítsd meg utána a többi :)

És amúgy férjeddel / barátoddal / szüleiddel élsz?

vagy eygedül a picivel

Sajnos a mai világban már 1000 szer is meg kell gondolni hogy bíztos akarsz-e gyereket..

Köszönjük jól megy és igen fiatal vagyok, de már tapasztaltnak érzem magam :)

Lánykám meg pénteken lesz 10 hónapos :)

Nektek milyen időssek a gyerekek? :)

Szia! Gratulálok hozzá! :) Hogy boldogultok? Jársz mellette egyetemre?

Nyilván nem a bulikkal van bajom nekem sem, imádok barátokkal összejönni, meginni 1-2 pohár bort meg ilyesmi. Csak az a hozzáállás, hogy csak úgy lehet jól érezni magunkat társaságban, ha beiszunk mint a disznó, aztán vandálkodunk össze-vissza, megalázzuk a többi embert és magunkat... Már pedig az én környezetemben ez a "menő" a fiatalok körében. Persze megvolt nekem is ez a beb*aszós korszakom 17-18 évesen, de szerencsére már elmúlt. :D

Sziasztok! köszi, hogy csatlakozhattam. Igaz nálam nem pont ez volt a helyzet :)

ÉN bulizós egyetemista voltam, igyekeztem minden egyes lehetőséget, pillanatot megragadni, kiélni magam, mielőtt családot vállalok és lenyugszom. Közben jött az én kis meglepetés babám, aki idén februárban született. Imádom Őt, az egyetemi bulikból azonban nem bánok semmit, örülök minden egyes kihasznált pillanatnak, mert tudom, ha nem így éltem volna, azt most bánnám. Amit bánok az az, hogy nem megfelelőbb körülmyének közé született a kisfiam miattam, de most próbálok Neki mindent megadni, amit csak lehet.

Akkor azért még türelmesnek kell lenned. De ha úgy vesszük két év nem olyan hosszú idő. Legalábbis amilyen gyorsan szaladnak a napok :)

Mit tanulsz egyébként?