Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

"Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj!"

/Dalai Láma/

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó, nagy csomókban,

Veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

Hóesésben vacakolsz,

Fölfújtad a tolladat,

Ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked? Fatető?

Fatető!

Deszka-madár etető.

HA ELJÖSSZ ÚJRA

Szeress majd úgy ,

Hogy beleremegjen az ég.

Úgy ,hogy ,ha hozzám bújsz,

Ne fagyasszon a zord tél.

Legyen ölelésed a kabátom ,

legyen tekinteted az új világom.

Nevess úgy ,ahogy még soha ,

Mesélj magadról féltve őrzött titkokat.

Mondd el ,amit senkinek még soha,

Helyezd ölembe fáradt arcodat.

Mesélj!Mesélj nekem álmaidról,

Mesélj ki ,mikor ,miért bántott.

Nem baj ,ha néha könnyezel,

Húzlak ,húzlak magamhoz oly közel.

Lágy az ébredésem fázós hajnalon,

Reggelemen az élénk kávé illatom.

"Az igazság olyan, mint az illat, mely észrevétlen érvényt szerez."

/Vas Gereben/

Sztyepan Scsipacsov: Tévedsz

Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak játék

Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.

Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este,

Sétálni a patak partján csillagokat lesve

Kedveseddel szombaton vígan táncba menni...

Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak ennyi.

Nagy dolog a szerelem és hogy múlnak az évek

Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged

Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is

Aki szeret, melletted lesz, megbecsül majd mégis

Az életet véges végig együtt kell leélni

Úgy válik el, mit ér a nő és mit ér a férfi

Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni

A szerelem dal, amelyet együtt kell megírni.

"Minden bolond tud kritizálni és panaszkodni, és a legtöbbjük meg is teszi. Ahhoz viszont jellem és önfegyelem kell, hogy megértők és megbocsátók tudjunk lenni."

/Dale Carnegie/

Farkas Éva

Csak néhány óra kell.

.

A hétköznapok rohanásában,

Legyen számodra néhány óra,

Mikor szívedet betakarja,

A béke puha, álomtakarója.

.

Hunyd be a szemed, és pihenj meg,

Hallgasd, ahogy a csend mesél,

S amit szeretettel, szívből adnak,

Elfogadni azt soha ne félj.

.

Tanuld meg: lehet ébren álmodni,

Fényeset, szépet, ezer csodát.

Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,

Fájdalmas múlt útjának porát.

.

Életünk sokszínű tarka függöny,

Sötét a bú, s az öröm fehér.

Az ember, mert így van megteremtve,

Ösztönösen is folyton remél.

.

Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,

Sokszor talán csak néhány szóra.

Barátra, szívre, egy kis mosolyra,

Hogy jusson ránk is néhány óra.

.

Nem gyenge az, aki mer szeretni,

S választ sok kérdésre nem keres.

Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,

A lényeghez a szívünk vezet.

"Úgy gondolom, hogy Adventnek a lényege az, hogy vágyódunk Isten után, vágyódunk az ő országa után, hogy békében, egy jobb világban éljünk. És minél nehezebb ez a helyzet, annál inkább élénk ez a vágy bennünk."

/Böjte Csaba/

"A kövek tükröződnek a vízben. Isten tükröződik az emberekben. A szerelem tükröződik a csalódásokban. Az igazság a történetekben tükröződik. Élünk, dolgozunk és meghalunk ugyanaz alatt a láthatatlan kupola alatt. Szegények és gazdagok, muszlimok és megkereszteltek, szabadok és rabszolgák, férfiak és nők, szultán és elefánthajcsár, mester és tanítványa... azt hiszem, a kupola az egyetlen olyan alakzat, amely alatt mindannyian megférünk. Itt minden különbség eltűnik, és minden egyes hang, örömé vagy bánaté, egy mindenkit átölelő, néma szeretetfelhővé válik."

/Elif Safak/

"Azok az emberek, akik kutyát tartanak (avagy macskát a példa kedvéért), átlagosan tovább élnek, mint akik nem így tesznek. Eszem ágában sincs kampányba kezdeni a négylábúak védelmében.

Egyszerűen csak arról van szó, hogy az orvosi kutatások szerint egy barátságos háziállat jelenléte csökkenti a vérnyomást és ezzel együtt a szívinfarktus kockázatát is."

/Desmond Morris/

"Azt mondják, jobb szegényen, de boldogan, mint gazdagon és boldogtalanul. De mi lenne, ha kompromisszumos megoldásként lenne némi pénzünk és egy kicsit rosszkedvűek lennénk? Az élet egy nagy utazás, használjuk ki."

/Lady Diana/

Farkas Éva: Mi a boldogság?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,

Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.

Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,

Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,

Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.

Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,

Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,

Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.

Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,

Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,

Letörlöd az érted hullott könnyeket.

Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,

Egy versben, egy dalban, ott a boldogság

A boldogságért néha szenvedni kell,

Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!

Engedned kell, hogy szívedet mossa át,

S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,

Szívedből lassan eltűnik a teher.

Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,

Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

Néha elég egy rossz szó,

Vagy hangsúly nélküli válasz,

Egy meggondolatlan tekintet,

S azzal is sokat árthatsz,

Sosem tudhatod mi lapul

A mosoly álarc mögött,

Hogy öröm volt, vagy bánat,

Mitől a könny kiszökött,

Igaz, régi közhely, hogy

Azt bántjuk, kit szeretünk,

Valós érzelmek nélkül

Sok mindent nem tehetünk,

De hogy megjegyezd egy életre,

S tanulság legyen mára,

Szíved csücskével fesd fel

A csillagos ég aljára:

"Az csak karcolja lelked, ha

Elhal a mosoly, s könnyek fakadnak...

Akkor szereted igazán, ha bántod,

S jobban fáj önmagadnak..."

"Megérintem az embereket. Mindenkinek szüksége van erre szerintem. Amikor megérintem egy barátom arcát, megsimogatom, akkor ezzel kapcsolatot teremtek kettőnk között. Érzi a szeretetemet."

/Lady Diana/

"Az élet tele van üres fecsegéssel és szappanbuborékokkal, amelyek szétpukkannak. Két dolog azonban biztosan szikla lehet: a kedvesség és a jóság, amit mások iránt tanúsítunk a bajban, és a bátorság, amellyel a saját gondjainkat kezeljük."

/Lady Diana/

"Mindenkinek ki kell mutatnia a másik iránt, hogy mennyire törődik vele, és ebbe a folyamatba az is beletartozik, hogy magunkkal is törődünk."

/Lady Diana/

"Szeretem, hogy a lelkem szabadon szárnyal. Néhányaknak ez nem tetszik, de én már csak ilyen vagyok. Nem egy szabálykönyv szerint élem az életemet… A szívem vezet, nem az eszem."

/Lady Diana/

"Szeretném, ha az emberek szívének királynője lehetnék, de nem látom magam az ország királynőjeként."

/Lady Diana/

"Egy ölelés hihetetlen csodákra képes. Főleg a gyerekek számára."

/Lady Diana/

Aranyosi Ervin:

Mondd ki!

Mondd, mit ér a szó, ha nem hagyja el ajkad?

Ha sose mondod ki, hogy nem így akartad?

Bocsánatot kérni, nem hagy büszkeséged,

s lelkiismereted furdal egyre téged.

Miért nem ismered el, amikor hibázol,

mikor sértő szavad más lelkébe gázol?

Ha nem úgy akartad, nehéz visszaszívni?

A súlyát cipeled, s bizony nehéz vinni!

Miért nem érzel hálát, mikor mástól kaptál,

mikor édes mézzel telik meg a kaptár.

Boldog pillanatért miért nem hálás lelked?

Az élet csodáit meg kell ünnepelned!

Ha szeretsz valakit, miért nem mondod hát ki?

Szereteted rajtad, nem biztos, hogy látni!

Ha szeretsz valakit, nézz mélyen szemébe!

Mondd ki, hogy szereted, s tedd lelked kezébe.

És ha szerelmes vagy, ne spórolj a szóval!

Kevés, ha a szádat elhagyja egy sóhaj.

Mondd naponta százszor: - Kedvesem, szeretlek!

Hadd tudja, érezze az, akit szeretnek!

"Arra vágyom, hogy a fiaim képesek legyenek megérteni mások érzelmeit, félelmeit, kellemetlenségeit, reményeit és álmait."

/Lady Diana/

"A legsúlyosabb betegség manapság a szeretethiány. Tudom, hogy én képes vagyok szeretni, akár egy percig, fél óráig, napokig, hónapokig. Boldoggá tesz, ha szerethetek, és ez az, amit csinálni akarok."

/Lady Diana/

Rónay György: EPILÓGUS

Ibolyaszálat leltél az avarban.

Ne tépd le.

Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben

kékje.

Katicabogár baktat az országúton.

Ne lépj rá. Nyúlj le érte.

Tedd vigyázva az árokpart puha

gyepére.

Tudod mi a szerelem?

Elmondom hát, tarts velem.

Gyötrődés és fájdalom.

Kínlódás és ártalom.

Éles, mint a penge.

Erős vagy és gyenge.

Gyönyörű és perzselő.

Pillangókat reptető.

Kellemes és meleg.

Mindig lennék Veled.

Szomorú és boldog.

A törődés a dolgod.

Édes mint a méz..

Lágyan érint a kéz.

Színes és szikrázó.

Virágoskertben hintázó..

Napsütéses.. fényes....

csillogó és ékes.

A legfurább dolog az életben,

mégiscsak nem lehet véletlen,

hogy megszúr, megvág, vér nélkül nincs.. :(

mégis úgy érzem, ez a legnagyobb kincs.

Kun Magdolna: Csak a lelkem értsd meg

Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,

csak a lelkem értsd meg némely napokon,

mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,

mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.

Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,

s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,

csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,

ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.

Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,

s azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,

csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,

te legyél a legigazabb szívbátorító.

"Növeli, ki elfödi a bajt."

/Illyés Gyula: Bartók/

Az anyák ritkán sírnak

Az anyák elrejtik fájdalmukat, és sosem mutatják,

milyen mikor szíveiket bánat járja át,

mert az édesanyák tudják, hogy gyermekeiknek

ők jelentik az erőt, s a biztos védelmet.

Az anyák ezért minden könnyet belül sírnak el,

ahol nincs látható nyom, sem semmiféle jel,

ami arra adna utalást, hogy az ő szívük is vérzik,

mikor gyermekeik életútját tövisnyomok sértik.

Az anyák csak akkor zokognak a fájdalomtól fel,

ha gyermekük szeretetét már nem nyerhetik el,

mert van úgy, hogy az élet mást ír, vagy tán a sorskeze

dönt azt el, hogy kinek kell majd előbb mennie.

Senki sem tudhatja, mit hoz a jövő,

ki lesz, aki marad, s ki az elmenő,

hiszen elég pár pillanat, és máris véget ér

annak léte ki sírig küzdött gyermekeiért.

Kun Magdolna

"A HIV-től nem lesznek veszélyesek az emberek, úgyhogy nyugodtan rázzátok meg a kezüket és öleljétek meg őket. Isten tudja csak, hogy mennyire szükségük van rá!"

/Lady Diana/