Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

"Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz."

/Francois Garagnon/

Töredékek

csak hullt és hullt

fehér kabátot adott a fákra

betakarta a rózsa álmát

fáradt pillének hitte

a tegnap hazatért lépést

s titkon vele szökött

majd a kettévált úton várt

csodát varázsolt

és magára hagyta a - mát.

***

a park fái aludni tértek

hó pihent a vén padon

a tegnapok lépte fagyos úton

csenddel ballagott

egy árva levél megfagyott

míg álmokat ringatott

hópihék fáztak az ágon

a pillanat a nap felé ballagott.

"Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát."

/Fekete István/

"Ha hiszel benne, hogy valami lehetséges, akkor el is tudod érni, hogy megtörténjen."

/Kami Garcia/

"A vérem magyar, a gondolkodásom európai, az otthonom a Föld bolygó, a szeretetemnek pedig nincsenek határai."

/Árpa Attila/

"Szeretet az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, az életedet is rábíznád. Szeretet az, amikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Szeretet az, ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... amikor olyan titkaidat is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, és te boldog vagy."

(Schäffer Erzsébet)

"A történelem majd megmutatja az eljövendő generációknak, hogy mi volt helyes, és mi volt helytelen. Reméljük, a világ tanul ebből."

/Szamer/

Kiss Norbert - Ha igazán szeret...

Lehet játszani egy életen át,

S lehet játszva élni egy életet,

Szív és lélek nélkül létezve

Lehet hazudni hamis érzelmeket,

De sosem attól vagy erős,

Ha nem alszol el sírva,

Hanem ha könnyes szemeid

A mosoly fátyolként borítja,

Ha elrejted érzéseid, attól

Nem leszel sem erős, sem bátor,

Csak ha megmutatod igazi valód

Annak, kiért szíved hevesen lángol,

Ne tétovázz, add neki önmagad,

A hamissal megölöd a reményeket,

S hogy mit kapsz tőle,

Ha igazán szeret?

Igazi mosolyt,

S valódi könnyeket...

Anyámról álmodtam

Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.

Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.

A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,

mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.

Szép volt ez az álom, tündérien szép,

mert újra átélhettem az otthon melegét,

és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,

mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.

Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,

mert tudom, van még hely, hová hazamehetek,

hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,

én sem lehetek elárvult gyerek.

Kun Magdolna

"A legnagyobb vívmány önmagad lenni egy olyan világban, amely folyamatosan mást akar faragni belőled."

/Ralph Waldo Emerson/

Bodnár Éva :Szülőföld.

Emlékeimben úgy él ez a táj,

mint az imádság,

mely örök érvényű.

A szülőföld - ahol az sem fáj,

hogy az élet után

elmúlás jön... és halál...

A föld, a rög, az ősi gyökerek,

ahol szerettél és szerettelek.

Ahol dacoltam a reménytelennel,

de jobb hazáról nem akartam hallani...

Nem tudtam menni, új ruhába bújni,

magamat valaki másnak vallani:

Mert mégis-mégis ideköt valami.

József Attila

Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek...

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

1922. nov. 12.

Büky Anna - A pillanat műve

ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság

a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel

tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz

azt, ami jó a te lelkednek

azaz:

olyan lehetsz, amilyen te vagy

okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal

szégyenlős és gátlástalan

a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek

emberek, akikkel ha együtt vagy… önmagad vagy.

"Minden embernek meg kell tanulnia két alapvető dolgot: fogadni, ami jön, elengedni, ami megy."

/Robert Lawson/

"A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség." <3

(Gárdonyi Géza)

"Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát."

/Jókai Mór/

"Nem az a fontos,milyen sokat adunk, hanem az,

mennyi szeretettel tesszük azt."

Teréz anya

"Azért vagy itt, hogy a világ gazdagabbá váljék általad, s ha megfeledkezel a küldetésedről, magad válsz szegényebbé."

/Oprah Winfrey/

"Mindennap azt kéne mondani, hogy köszönöm, így kéne kezdeni minden napunkat. (...) Alázatosan kell élni, borzasztó alázatosan, és ez egy idő után beválik."

/Temessy Hédi/

"A Teremtőnek bölcs és egyben könyörületes rendelése, hogy eltakarja az ember szeme elől a jövőt, és megadja az emlékezés gyönyörűségét és a remény varázsát."

/Maurice Druon/

Nem tudom mi ez

Nem tudom mi ez. Álom vagy valóság,

de most úgy nyomja szívemet,

mint egy sóhaj, mely feltörni nem tud,

s tépi, marja a lelkemet.

Nem tudom mi ez. Öröm, vagy bánat?

Valami furcsa gyötrelem.

Egyszerre éltet reményt sugallva,

aztán égeti mindenem.

Nem tudom mi ez. Magam sem értem.

Pusztító tűz, vagy látomás,

amely álmomban egyre üldöz,

de sosem nyújt feloldozást?

Nem tudom mi ez. Nem értek semmit,

csak annyit érzek, hogy féltelek!

Miattad gyötör ezernyi kétség.

Védenélek, de nem lehet.

Nem tudom mi ez. Mégis úgy várom,

hozzon valami változást,

amitől újra ember az ember,

ahogy a földön bárki más.

Nem tudom mi ez. Akár egy béklyó,

mely lehúz a földre, s mélybe ránt,

hiába nyújtom kezemet hozzád,

valami mindig visszaránt.

Pedig szeretlek. S úgy mennék hozzád

árkon- bokron és vízen át,

de nem tudok. S egyre csak várok

arra, hogy haza találj.

Meggyesi Éva

"Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké."

/Krúdy Gyula/

"Mi a türelem? Az emberiség osztályrésze. Gyarlóságokból és tévedésekből vagyunk összegyúrva valamennyien, bocsássuk meg hát kölcsönösen ostobaságainkat: ez a természet legfőbb törvénye."

/Voltaire/

"Hagyd a lelkemnek meg

ezt a pillanatnyi csendet,

amire vágyik,

mert a fa sem terem szüntelenül,

és a virág sem állandóan virágzik.

Szüksége van mindennek

és mindenkinek a csendre,

megnyugvásra...

Hogy csak önmagába figyeljen...

belülre...

és semmi, semmi másra."

(Lénárth Mária: Kell a csend)

"A földi lét önmagában lenyűgöző élmény, ha mégoly természetesnek fogadjuk is el, aligha tudunk betelni a csodával. Talán ezért igyekszünk újra és újra megörökíteni a megélt mozzanatokat, megállítani a pillanatokat."

/G. Fábri Zsuzsa/

"Aki a történelmen végignéz, nem lát semmi haladást. A civilizált ember semmivel sem kevésbé agresszív, mint barlanglakó őse, csak a formák változtak."

/Szerb Antal/

Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!

Éld meg az életed, hiszen azért kaptad!

Nem hiába forog ez a Föld alattad!

Keresd az örömöt, csodáld a világod,

- keserű az élet, ha a végét várod!

Élvezd ki a percet, ne hagyd elszaladni!

A pillanat varázsát próbáld megragadni!

Szavakkal, tettekkel teremts gazdagságot,

formáld gyönyörűbbé a fásult világot!

Utadon szeretet kísérje a lépted,

a virágot öntözd, le sohase tépjed!

becsüld, ami élő, csodáld gazdagságát,

hagyd hogy színesítse szép Földünk világát!

Másokkal csak úgy bánj, ahogyan szeretnéd,

hogy veled bánjanak, ahogy te is tennéd!

Használd jó célokra az energiádat,

legjobb, ha szívedből a szeretet árad.

Légy a világodnak gondos, jó gazdája,

hadd hozzon gyümölcsöt a világ szép fája,

ne legyen éhező, lakjon jól mindenki,

ne legyen pazarlás, ne éhezzen senki!

Ám nemcsak a testet kell majd jóllakatni,

lelkek táplálékát, jó szót is kell adni!

Adj hát a világnak, s légy boldog a mában,

lelkedet fürdesd meg a jólét áramában!

˝Ahogy a vándor, aki céljához ért, hátra­tekint, hogy végignézze az utat, amelyet, ha­bár arcának verejtékével megtett, nekünk is úgy illik, hogy az év végén még egyszer visszanézzünk az óévbe. Némely nap bár eső és vihar nehezítette meg utunkat, egy év se volt olyan rossz, hogy ne hozott volna egy kevés napsugarat is.˝

/Cinkotai Nagy Ince/

Csákváry Zoltán: ˝Újévi imádság

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,

Csillagok közt és bányák mély ölén,

Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,

Madárdalban és kis gyermek szemén.

Ki igazgatod sorsok fordulását,

Romokból építsz boldog holnapot,

Hozzád küldjük ma szívünk imádságát

Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak

A mélységből kiáltva szent neved.

Megváltást váró rongyos rabjaidnak

Add meg, Uram, a napi kenyeret.

Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,

Kiknél az éhség elsőnek kopog,

Mert áldásodból csak akkor ehetnek,

Ha a zsarnok vérebje jóllakott.

Takard be őket tél hidege ellen!

Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!

Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel

Bő szüretet és gazdag aratást!

Légy velük, akik verejtékben ázva

Az új Bábelhez hordják a követ,

S mentse meg őket irgalmad csodája,

Amikor a torony mindent eltemet.

Minden áldásod, amit nékünk szántál

Oszd ki közöttünk az újév során,

Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán

Élőket köszöntsön a napsugár.

Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,

Keresztre verték, adj hozzá erőt.

Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél

Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezesd őket, hogy soha, soha többé

El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.

Légy velük, Uram, most és mindörökké,

Akkor is, mikor mi már nem leszünk.

Akkor is, mikor jő a boldog holnap,

S parányi sorsunk emléke sem él,

Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,

Szívünk porával messze szállt a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,

Csillagok közt és bányák mély ölén,

Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,

Madárdalban és kis gyermek szemén,

Ki igazgatod sorsok fordulását,

Uram, ne hagyd el árva magyarod,

Hallgasd meg szívünk újévi imáját,

És legyen minden úgy, mint akarod.˝