Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!

Éld meg az életed, hiszen azért kaptad!

Nem hiába forog ez a Föld alattad!

Keresd az örömöt, csodáld a világod,

- keserű az élet, ha a végét várod!

Élvezd ki a percet, ne hagyd elszaladni!

A pillanat varázsát próbáld megragadni!

Szavakkal, tettekkel teremts gazdagságot,

formáld gyönyörűbbé a fásult világot!

Utadon szeretet kísérje a lépted,

a virágot öntözd, le sohase tépjed!

becsüld, ami élő, csodáld gazdagságát,

hagyd hogy színesítse szép Földünk világát!

Másokkal csak úgy bánj, ahogyan szeretnéd,

hogy veled bánjanak, ahogy te is tennéd!

Használd jó célokra az energiádat,

legjobb, ha szívedből a szeretet árad.

Légy a világodnak gondos, jó gazdája,

hadd hozzon gyümölcsöt a világ szép fája,

ne legyen éhező, lakjon jól mindenki,

ne legyen pazarlás, ne éhezzen senki!

Ám nemcsak a testet kell majd jóllakatni,

lelkek táplálékát, jó szót is kell adni!

Adj hát a világnak, s légy boldog a mában,

lelkedet fürdesd meg a jólét áramában!

Uram: én mindig rosszat tettem,

valahányszor csak jót akartam!

Uram: ha én gyémánt vagyok,

csiszolatlan miért maradtam?

(Wass Albert)

"Én azt hiszem, hogy az ember akkor teljesítette a küldetését, ha mindazokat a képességeket, amelyek benne rejtőznek, felszínre hozza és átadja a többi embernek. Ehhez nem kell semmiféle különleges tehetség. Sokkal inkább szükség van elszántságra és kitartó erőre. Ha az ember a saját egyéniségét hozzáadja az egészhez, ha tesz valamit a köz érdekében, akkor nem élt hiába."

/Mihály Tamás/

"Reményünk lehet csak

Élj úgy, mintha csak a mai nap lenne,

a szemedben mosollyal és nevetve.

Talán könnyebb az élet szeretve,

ha jó kedvvel nézel mindenre.

Búcsú nélkül soha ne indulj útra,

ha megérkezel, ölelj meg újra,

és ne gondolj csak a mai napra,

reményünk lehet csak a holnapra!

Becsüld meg, hogy ránk süt a nap,

minden ölelést és forró csókokat,

hogy tavaszi eső mossa arcodat,

csodáld meg a tarka virágokat!

Becsüld meg az emberi szeretetet,

és nagyon köszönd meg Istenednek,

hogy a mai napot megadta neked,

ám a holnapit nem ígérte meg!"

(Hajdú Mária)

"SZÁMADÁS

De jó is néha számba venni:

mit kellett volna másként tenni.

Jaj, én is annyiszor hibáztam,

sütött a nap, és mégis áztam.

Az idővel is rosszul éltem,

hol pazaroltam, hol szűkre mértem,

későn feküdtem, késve keltem,

és nagyon ritkán ünnepeltem.

Félúton mennyiszer megálltam!

Ha nem is kértem, sokat vártam,

sokat vártam a szívtől, észtől,

az igaz szótól, tiszta kéztől,

s bár minden napban hittel hittem,

az életet mint terhet vittem.

Fáradtan sokszor meghajoltam,

és minden harchoz gyenge voltam,

és minden éles szótól féltem:

a földön tán csak félig éltem."

(Móra Magda)

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,

hüvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

A fákon piros láz van.

Lányok sírnak a házban.

Hol a szádról a festék?

kékre csípik az esték.

Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,

nem marad semmi emlék,

az ember szíve vásik,

egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hűvös és öreg az este.

"Ha elfogynak a szavak

Ha elfogynak a szavak,

mivel kínáljalak,

mivel gyújtsak benned

szótlan vágyakat?

Hogyan mondjam el

mindazt, ami fáj,

hogy reám tört a bánat,

s zokogni muszáj?

Ha elfogynak a könnyek,

mivel sirassalak,

kiapadt kutamból

hogyan itassalak?

Hogyan szóljak hozzád,

ha kiszáradt a torkom,

s ha tilalomfák közt

visz az utam folyton?"

(Hajdú Levente)

Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe "Lehetőség" és az első fejezete "Újév".

- Edith Lovejoy Pierce -

˝Sose legyen úrrá rajtad kétségbeesés. Mindegy, milyen borzasztónak látszik az élet, könnyen lehet, hogy valami igazi nagy csoda vár reád már a következő sarkon.˝

/Kate Coscarelli/

"Nem az a lényeg, hogy hová vágysz, hanem hogy honnan nem tudsz elszakadni."

/Nikodém Vanda/

"A szelídség a szinte észrevétlen befolyásolás titka. Finoman eloszlatni az ellenállást, és terelni, formálni a merevnek tűnő körülményeket így kell. A szelídség ereje azért hatásos, mert nem szül ellenállást."

/Müller Péter/

Kifordított szívvel...

Ha némely ember kifordítaná önnön szívét

és meglátná, hogy legbelül

mennyi helyet foglal el a kapzsiság

és milyen kis részt kap benne a szeretet,

elgondolkodna azon,

hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet.

Mert nem az ember az úr, ha nem az idő.

Az nem válogat szegény s gazdag között.

Ugyanolyan mély barázdát von mindenik arcára,

és ugyanolyan ráncokat ölt a szemhéjuk fölött.

Az idő könyörtelen, ám de mégis emberséges,

mert egyformán osztja a múló napokat,

melyek úgy értékelik magát az embert,

mint ahogy azok értékelik hasonmásukat.

Senki ne higgye, hogy különb másoknál,

csak azért, mert az élettől többet kaphatott,

hisz az élet visszavesz egyszer mindent

s ő sem lesz több számára,

mint egy testetlen ködfátyol,

mit reá aggatott.

Vers:Kun Magdolna

"Amiért hálás vagy előre, - mert hiteddel reméled - az feléd hajlik a mennyből, s lassan majd eléred."

/Simon András/

Aranyosi Ervin: Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Mindegyik évszaknak van valami bája.

Van aki leszólja, van ki megcsodálja!

Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,

a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,

lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!

Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse,

mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse.

Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni,

fagyot felolvadni, kivirulni, lenni!

Találd meg az okot derűre, vígságra,

öntsd szíved melegét a fagyos világra!

"Az ember természetesen mindig megkísérelheti, hogy elfordul a nyilvánvaló igazságtól, eltakarhatja a szemét, de az igazság oly szörnyű erős, hogy végül mindent legyőz."

/Albert Camus/

"Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet."

/Noreen Braman/

El megyek hozzád...

El megyek hozzád,dombokon rossz utakon,

akár milyen kanyargós elmegyek utamon,

megkereslek téged nem baj ha fázom,

csak kérlek otthon légy mert visz a lábam.

Nem bírom már nélküled egy percig sem,

hozzád tartozom hát az utat megteszem,

nem baj ha esik fúj a szél csak gyere segíts,

könnyebb lesz nekem már a lábam nem bír.

Szaladok odáig alig várom nagy lesz az öröm,

attól félek el ne csússzak a havason a rögön,

sárosan hogyan öleljelek nagyon fázom kedvesem,

majd megmelegítesz engem a szobában odabent,

ölelsz oly jó kedvesem régen láttalak de itt vagyok veled.

˝Tanítsátok meg gyermekeiteket az igazságra, de készítsétek fel őket egy hazugságokkal teli világra.˝

/Werner Mitsch/

"A megbocsátás sokkal több, mint elnézést kérni; ez egy döntés arról, hogy elengeded a sérelmet, és engeded, hogy a szeretet újra áradjon."

/Bob Gass/

"A lelkiismeretünk egy napóra, amely nem önmagában jár, hanem az égen ragyogó nap fénye által működik. Egy érett lelkiismeret alapvetően mindig a szeretet parancsolata szerint jár."

/Böjte Csaba/

Kezed csókolja kezem, szám kulcsolja ajkad,

Fülem szól szívedhez, szemed hallja suttogásom.

Bújok testedbe és lelked tavába lógatom lábam,

Szerelem kristályokat dobálok csillogó vizedbe,

nézem ahogy merülök Beléd.. egyre mélyebbre.

Ujjaim fogják térded, enyhén szorítalak.

Emelkedő mellkasod árnyékában pihenek.

Alkatrészed vagyok.. húsból, vérből vétettem.

Kezeink fonódnak és együtt lélegzem Veled.

Szabó Anita

Juhász Gyula: ˝Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.˝

Szabó T. Anna

AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA

Aki magot szór ablakába

és gyertya vár az asztalán.

A várók nem várnak hiába.

Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl –

vigyázz! Kinézni nem szabad!

Künn az angyalhad térül-fordul,

egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?

– egy koppanás, és leteszik.

Fényben úszik az üvegajtód,

s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,

karácsonyszagú és meleg.

“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”

Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,

és minden zárt ajtót kitár.

A fa alatt angyalok ülnek –

az ünnep azé, aki vár.

"A Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák a halála után. A Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan."

/Müller Péter/

"A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent."

/Phyllis Diller/

"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."

/Mária Sándor/

"Jobb koldusnak lenni, mint tolvajnak."

/George R. R. Martin/

"A könny a megfagyott élet olvadása."

/Müller Péter/