Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek…

Amikor még kicsi voltál,

Ők voltak már a nagyok.

Tanítgattak, így teltek el

egymás után hónapok.

Megmutatták, – mit, hogyan kell,

– felöltözni, rendesen.

Cipőt fűzni, begombolni,

nevelgettek kedvesen.

Megmosdattak, rendbe tettek,

mutatták, hogyan csináld.

Jó példából megláthattad,

hogy működik egy család.

Foglalkoztak lelkeddel is,

irányítva hitedet,

minden jóra tanítottak,

amire csak lehetett.

Erkölcsre és etikettre,

emberségre, ahogy kell,

hogy a zajos nagy világban,

egyedül se tévedj el.

Lassan te is nagyra nőttél,

világképed összeállt,

saját lábra tudtál állni,

ma már tudod, hogy csináld!

Mára Ők megöregedtek,

s felejtenek dolgokat.

Emlékezz majd: foglalkoztak,

egykor veled oly sokat.

Nem mozog már úgy a testük,

fájhat minden mozdulat.

Elromlik a memória,

ami mindent megmutat:

El-eltűnik egy-egy zokni,

cipőt kötni is nehéz,

begombolni a gombokat,

reszketve nem bír a kéz.

Rakoncátlan minden eszköz,

fésű, kanál, mind remeg.

Szerencsés, ha cipők, zoknik

párban összeillenek.

Az étel a kanalukról,

lecsöppenve menekül.

Zsémbesek, és morgolódnak,

nincsenek már remekül.

Most már rád vár a feladat,

nyisd hát meg a szívedet!

Jusson nekik gondoskodás,

melegítő szeretet.

Ne azért, mert elvárható,

ne azért tedd Ővelük.

Csak emlékezz, te rólad szólt

sokáig az életük.

Légy mellettük, ha teheted,

– kis világuk oly rideg.

Öleld Őket szeretettel,

melegítsen a szíved...

˝Amit megtanulhatunk a kutyáktól:

1. Ha szeretteid hazaérnek, rohanj az üdvözlésükre!

2. Ne tűrd szótlanul, ha megtámadják a területedet!

3. Naponta fuss, kergetőzz és játssz!

4. Légy hűséges!

5. Soha ne mutasd magad olyannak, amilyen nem vagy!

6. A hazugságot, akár a csontot, hiába ássuk el - valahogy mindig napvilágra kerül.

7. Ha valakinek rossz napja van, maradj csendben, ülj le mellé, és gyengéden dörgölőzz hozzá!

8. Élvezd a séták egyszerű örömét.

9. Ne harapj, ha a morgás is elegendő!

10. Meleg napokon igyál sok vizet, és árnyas fa alá feküdj le.

11. Boldogságodat ne szégyelld kimutatni!

12. Akármilyen gyakran kritizálnak, ne vágj vissza, s ne sértődj meg!˝

Szeretlek tiszta szívből.

Szeretlek csupa érzelemből!

Szeretlek, mert te más vagy!

Mosolyogj, hiszen boldog szívem, mikor látlak, s nagyokat dobban!

Mikor kezem megfogod, a melegség önti el lelkem!

Mikor csókod kapom, szemem csukva hagyom!

Mert nem a világ érdekel, hanem a világban egyedül a te szerelmed!

Csak maradj meg nekem kérlek, maradj meg egy egész életre!

Mert akkor lesz boldog az én szívem!

Minden reggel veled kelni, s minden éjszaka veled feküdni, hallani halk szuszogásod, ilyenkor boldog a szívem!

Lona

Esti üdvözlet

Ahol a Föld az égig ér,

ahol egy szebb jövőt ígér,

akár odáig elmegyek,

hogy boldog és szabad legyek..

.

Mert ott talán van szeretet,

mit pénzen meg nem vehetek,

s nincs eltipró hatalom,

az igaz létet akarom.

Indulok hát, s addig megyek,

amíg kísérnek a hegyek,

amíg kerget a gondolat,

mely nem oldhat meg gondokat.

"Isten csodálatos dolgokat tartogat számodra, de hinned kell benne, különben áldásai elmennek melletted, és azok kapják meg, akik valóban hisznek."

/Bob Gass/

/Papp Ádám: Meghatározás - A boldogság/

A boldogság reggel kezdődik,

Amikor felkelsz

És elhiszed, hogy értékes

Vagy.

A boldogság az,

Amikor mosolyogsz reggel.

A boldogság a kedvenc étel.

Boldogság, amikor süt

a Nap és esik az eső,

De te széttárt karokkal,

Napszemüvegben, elázva

Élvezed.

A boldogság egy szál cigaretta,

A boldogság szeretkezés.

A boldogság költészet,

Rock 'N' Roll.

A boldogság egy szó,

Egy mondat.

Boldogság, amikor szóban

Leköpöd azt, aki hamarabb

Le akart köpni.

A boldogság kötöttségek

Nélküli vad csókolózás.

A boldogság egy pohár

A legjobb borból.

A boldogság tele van

Eufóriával.

A boldogság toll, és papír.

A boldogság egy hangjegy,

Egy pikk ász.

A boldogság testi-lelki

Tetoválás.

A boldogság, amikor

Kedvedre szerethetsz,

Akit csak akarsz.

A boldogság, amikor,

Ha van párod, elkisér téged

Bárhova, és nem azon

Agyal, hogy mikor mentek

Már haza.

A boldogság nem megjátszható.

A boldogság átadható.

A boldogság, amikor fáradtan

Bedőlsz az ágyba.

A boldogság lehet lárma.

A boldogság vörös,

Mint a rózsa.

A boldogság nem tipor el

Soha, de soha.

A boldogság egy kép,

Egy dal. Zene füleidnek.

A boldogságért sokan

Feleslegesen szenvednek.

A boldogság kicsiben kezdődik.

A boldogság benned edződik.

A boldogság kicsi halál.

A boldogságot, ha akarod

Megfogod,

De úgy is megtalál.

A boldogság mindenkinek

Más,

De akad néhány lelki

Hasonmás.

A boldogság egyszerű.

A boldogság: Szabadság!

___________________________

Isteni igazság

A koldus is ember ugye, Istenem.

Az ő lelkén is átfutnak vérző sóhajok,

s az ő szívét is felőrli élet nehéz sorsa,

mit a sorszerű alázat rongyokba lopott.

Uram, ugye a koldusnak is van szép iránti vágya,

az is szereti a kedves szavakat,

melyek a nyomorgással töltött múló napoknak

reményekkel teli enyhülést adnak.

Ugye, Uram, a te kezed majd ugyanúgy simítja

fáradó arcán a foszló ráncokat,

mint annak, kinek hamvas bőrét sosem áztatta,

magasból lehulló könnycsepp áradat,

Mert te sosem hagyod el azon embereket,

kiknek fekhelyük nem más, mint ölelő karod,

s kik biztonsággal hiszik árva tudatukkal,

hogy egyetlen mentsváruk a te csillag-otthonod.

Kun Magdolna

JÓZSEF ATTILA

KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethesz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,

hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

A szeretetet nem pótolja semmi

Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed

– lehet a másikat kevesebbnek nézed.

Lehet, hogy kincsekből építed világod,

de ez illúzió! Egyszer majd belátod.

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,

a földi pokolban sosem ünnepelnek.

Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,

betegség és közöny, mindaz, ami vár még…

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.

Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!

Üres lenne szíved, meghalna a lelked,

csak azok gazdagok, kik szívből szeretnek.

Őrizd hát magadban a szeretet csodáját,

Viseld az arcodon a mosolyod báját.

Ne sajnáld másoktól, oszd úton-útfélen!

Nyáron árnyat adjon, melegítsen télen…

Amit megszereztél oszd szét a világnak,

s hiszem, hogy holnaptól, boldogabbnak látlak.

Kincseket, ha meghalsz, nem vihetsz magaddal,

bánj hát bőkezűbben a jó indulattal.

A felhalmozott pénz nem teremt világot!

Ültess hát kertedbe fákat és virágot!

Lásd meg körülötted a csodát, a szépet,

akard megismerni, miről szól az élet.

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.

Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!

Üres lenne szíved, meghalna a lelked,

csak azok boldogok, kik szívből szeretnek.

(Aranyosi Ervin)

"A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében."

Hans Christian Andersen

"Ha hiszel Istenben, minden nap történnek csodák."

/A semmi közepén című film/

Radnóti Miklós

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,

mint alma magházában a négerbarna mag,

és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,

mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.

De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szivében megterem

az érett és tünődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,

merengj el hát egy percre e gazdag életen;

szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,

a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,

az új falak tövében felhangzik majd szavam;

magamban élem át már mindazt, mi hátravan,

nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem

sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;

ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.

Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -

talán most senki sincs.

Sárgán hever itt a középkori Róma,

de lángol az alkony,

mint véres oroszlán

s te fönn lovagolsz még

a Capitolium ősi tetőjén,

Marcus Aurelius.

Bronzfejü cézár,

aranyszakállu,

vak ragyogásu szoborszemeiddel

őrködve vigyázol

s én állok előtted.

Császári felség,

emberi nagyság,

roppant pogányság

örök igazza,

bamba tömegtől visszahuzódó,

trón magasában egyedül élő,

koldus imperátor.

Nem kancsal apostol,

nem zagyva keletnek elmebetegje,

fönséges irótárs,

együtt a sziv és fő,

fájdalom és bölcs messzetekintés,

elhagyatott e sanyaru földön,

az, aki él és az, aki fél és

látja a törvényt reszketve, de higgadt

lépttel megy a sirhoz, az értelem égő

lámpája kezében,

megvetve a barbárt,

mindazt, mi hazugság.

Semmi, ami barbár

nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyu.

Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel

rádión beszélnek, a jósok, a boncok,

a ferde vajákos, ki cifra regéknek

gőzébe botorkál, csürhe-silányok,

kik csalva-csalatva egy jelre lehullnak

s ugy fintorog arcuk,

mint a bolondé.

Csak a bátor, a büszke az kell nekem, ő kell,

őt szeretem, ki érzi a földet,

tapintja merészen a görcsös, a szörnyü

Medusa-valóság kő-iszonyatját

s szól: «ez van», «ez nincsen»,

«ez itt az igazság», «ez itt a hamisság»,

s végül odadobja férgeknek a testét.

Hős kell nekem, ő, ki

déli verőben nézi a rémet,

hull könnye a fényben

és koszorúja

izzó szomoruság.

Messze vagyok már, messze röpültem,

messze az olcsó, hig dudaszótól,

dél és nyugat között csapong az én lelkem,

mindig szabadabban.

Álarcomat itten elvetem, aztán

ujra felöltöm

s járok mosolyogva,

tanulva a türést,

a hosszu alázat gőgös erényét,

szenvedve a mocskot, rejtve riadtan

rongyokra szakitott, császári palástom.

Hadd emelem föl,

hadd emelem hát tiszta, hitetlen,

kétkedve-cikázó, emberi pára-

lelkem tefeléd most,

ki jöttem a pannon

halmok alól s élek a barna Dunának,

a szőke Tiszának partjai közt. Jaj,

hadd emelem föl mégegyszer a szívem

testvéri szivedhez,

Marcus Aurelius.

(Kosztolányi Dezső: Marcus Aurelius)

Az élet kincse

Szalad rögös útján az élet

néha felkap, és néha elejt valami szépet.

Megsokszorozza, és a világ elé szórja,

van aki nem kéri... akkor az élet továbbhordja.

Annak adja kincsét, ki megáll és csodálja

s ha érte nyúl, ő lesz új gazdája.

/Léria Dipán/

Válóczy Szilvia

Szeretetről...

A szeretetet, mit ápolnod kell,

Gondoznod, hogy soha ne haljon el,

Vigyázva érintsd lelkeddel,

Óvd oly nagy kegyelemmel,

Hisz törékeny voltában a fény,

Akár egy örökké tartó remény,

Lüktetett csendben robbantja szét,

Szíved legmélyebb szegletét.

"Ha Isten könnyet helyez a szemedbe, az csak azért van, mert a szívedben szivárványt akar kifeszíteni."

/Charles Haddon Spurgeon/

Édes teher voltál nekem

Ha lesz majd egy másik életem

Akkor is kellesz gyermekem

Újra s újra szívem alatt hordanálak

Bár szememnél látszanak már a szarkalábak

Apró reményből valóság lettél

Csodáltalak mikor rám nevettél

Olyan jó, hogy élsz

Olyan jó, hogy megszülettél

Édes teher voltál nekem

Apró gyöngyszemként kezdted életed

Nem volt nálam boldogabb e világon

Légy Te is az, ezt szívből kívánom

Ha folyóvá változol, meder leszek

Amíg élek, átkarol két kezem

Ha felhőként lebegsz az égen

Madárként utadon elkísérlek

Te vagy a sóhajom, a légben

Dobbanás, szívem tengerében

Te vagy a fény, mely utamon kísér,

csak el ne engedd édesanyád kezét

Ha hajad őszbe fordul már,

én angyalként várni fogod rád

Látni fogsz az égen egy csillagot,

melyben anyai szívem rád ragyog

(Jolie Taylor)

"Ha egy szerettünk meghal, lelkünk egy része örökre abban a pillanatban reked, s mi örökké egy fonállal kötődünk ahhoz a másodperchez. A pillanathoz, mely előtt még minden szép volt, s mely után már minden elveszíti a súlyát, színét, tartalmát."

/Robert Lawson/

Csak egy aprócska hajó, amit én most neked hajtogatok!

De tudd ebbe beletehetsz mindent, a bánatod, s elengedve a vízre bízhatod!

Bele teheted a szíved s kérheted vigye el majd valakinek!

Olyannak akit szívből szeretsz, egy olyannak aki téged igazán ismer!

De vigyáz merre megy az útja, ha rossz útra tévednek tudd ez is elsüllyedhet!

De ha a jó útnak indul sokáig a vízen tartható, mert a szeretet fent tartja majd neked, s ha valaki mégis ártani akarna elúszik onnét!

Csak egy aprócska hajó mibe én most szívemet bele pakolom, megtöltöm szeretettel, s a te szívedhez így engedem el!

Lona

"Az élet azért élet, az emberek azért vannak együtt, a fű azért nő, a fák azért nőnek, az eső minden jel szerint azért esik, és minden más – ez mind azért van, hogy segítsen valakinek."

/L. Ron Hubbard/

Tordai Mihályné: Szeretni kell

Nincs a földön olyan ember,

kinek gondja, baja nincsen.

Van, ki bánatát szívébe zárja,

vár a boldogságra... de hiába.

Ne akarj élni szeretet nélkül,

könnyeid zápora feledésbe mélyül.

Tudom én, néha jó, ha sírsz,

kicsit megkönnyebbülsz.

Ne építs falakat magad köré,

ne zárd be szíved hideg burokba.

Engedd, hogy szeressenek...

nincs annál jobb dolog!

Mikor szíved az érzelmektől

egyre hevesebben dobog!

Harcolj érte, hiszen ez az,

ami minden embernek kellene.

Az élet legszebb kincse,

kulcs a bilincsbe zárt szívekhez.

Rád ragyog majd sok kis csillag,

örülni fognak neked, hogy itt vagy!

"A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik."

/Victor Hugo/

"A szeretet kitágítja a szívedet, és belülről naggyá tesz."

/Margaret Abigail Walker/

Élt egy szabómester, szíveket foltozott.

Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.

Mert a szép szívüket sok sérelem érte,

s bár a szabó bérét vastagon megkérte,

ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,

s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.

Nagyon unta pedig e monoton munkát.

Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!

Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,

mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?

Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,

mért ül ki színére megszakadás, vérzés.

Miért változik meg mesés dobbanása,

s amikor kiürül, a csend koppanása

mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,

ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?

Egy napon úgy döntött, utána jár végre,

miért fáj a sok szív, miért hullik vére.

Letette a munkát, bezárta a boltot,

s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.

Álruhában járta végig a világot,

feljegyezte sorban, amit útján látott.

Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,

amiből hiányzott a szeretetmorzsa.

A hit, a bizalom elfogyott belőlük,

szeretetlenséget láthatott csak tőlük.

Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,

nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.

Irigység és önzés, félsz uralta őket,

látott férfiakat, hitet vesztett nőket,

a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,

szomorúság, bánat mételye virágzott.

Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,

bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.

Kedves ölelésben sohasem volt részük,

elromlott motorjuk, legfontosabb részük.

És a szabó tudta, szükségük van másra,

nem csak szívcserére, vagy kijavításra:

a sok embert inkább tanítani kéne,

a szeretet tudása mindükre ráférne.

Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?

Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.

Árva kis lelkeket fogadott magához,

és ekképpen kezdett újra a dolgához.

Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,

aki akkor boldog, ha reá figyelnek.

Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,

képes-e gazdája a gyermektől tanulni.

Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,

szeretetet adnak, ölelést cserélnek,

mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,

tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.

És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!

Otthonban, és szívben meleget csinálnak.

Örömmel lelkedet szép fehérre festik,

s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.

Mert, ha az emberek megtanulnak adni,

és begyógyult szívük képes befogadni,

mikor egész évben van öröm-ajándék,

s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,

akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,

szeretettel telve a szép szívek büszkék.

Végre, a jósággal telik meg világunk,

mikor egész évben csupa jót kívánunk!

Aranyosi Ervin: A szívek szabója

"Nem számít, milyen kevés pénzed vagy tulajdonod van. Ha kutyád van, gazdag vagy."

/Louis Sabin/

"Lassíts,

Az idő úgyis rohan,

Ezt elfelejtik sokan!

Szelektálj, mi fontos, mi az, mi nem:

Nem kell megfelelned úton-útfélen,

Mert ha átrepül feletted az őrangyalod,

Másként festeni a múltat hiába akarod,

Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod."

Milyen szép az élet, ha van reményed

A boldogság fényével, ragyog az életed

E fénynek nincs veszélye, csak tündököl néked

Úgy szeress, hogy örökké szeressenek téged.