Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

“Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána….” (Reményik Sándor)

D. Oszuskó Sarolta

A CSEND KARJÁBAN

Tolakodó csend ölel most körül,

céltalanul suhan a képzeletem.

Álmok lopakodnak felém szüntelen

kacér éjszakák sötétje mögül.

Csend szülte álom lassan beterít,

úszom csalfa pillanat varázsában,

boldog emlékek csábos ködfátylában.

Érzelmek hulláma tovarepít.

Angyalszárnyon röpülök a mába,

a sok látomás nem volt hiába.

Halk zene váltja fel a néma csendet.

Lebben egy sóhajtásnyi levegő,

az ébredéskor hangom szepegő,

és letörlök egy ezüstös könnycseppet.

"Azt hiszem, a legnagyobb betegség, amiben az emberiség szenved, az a szeretetnek a hiánya. Tisztában vagyok azzal, milyen erővel bír egy percnyi, egy félórányi, egy napi, egy havi szeretet-adás. Én szeretetet szeretnék adni."

/Lady Diana/

"Szeretem megölelni az embereket. Szerintem mindenkinek szüksége van erre. Ez a gesztus azt jelenti, hogy igazán törődünk a barátainkkal."

/Lady Diana/

"Szeretek élni. Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de ha már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog."

/Agatha Christie/

"A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl."

/Buddha/

"A legfőbb intelem magunk számára: úgy élni, hogy visszanézve ne kelljen szégyenkeznünk magunk miatt."

/Hankiss János/

mikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

Pam Brown

"Ha kardot mártanak a szívedbe, a fő, hogy ezzel nyugodtan szembenézz, vért ne veszíts, kőkeményen fogadd a vas hidegét. Hogy a döfés után, a döfés által sebezhetetlenné válj."

/Franz Kafka/

"A győzelemből csak keveset tanulhatsz. A vereségből viszont mindent."

/Christy Mathewson/

"Lehet, hogy győzhet a sötétség, de a reményt sohasem olthatja ki végleg. Bár egyetlen gyertyaszál… vagy akár ezer… leéghet és kihunyhat, mindig lesz valaki, aki az utolsóról meggyújtja majd a következőt!"

/Dragonlance/

"A legnehezebb úton is végigmegy az ember, ha az örömökkel van kikövezve."

/Nógrádi Gábor/

"Igazán attól fáj az ütés,

kitől simogatást várnál,

de nem adhatod vissza,

mert rögtön belehalnál."

"- Hogyan betűzik azt, hogy szeretet? -kérdezte Malacka.

- Azt nem betűzik, azt érzik. - felelte Micimackó."

/Micimackó című film./

"Az ember utólag döbben rá, mennyi csoda mellett ment el. Utólag jön rá, hogy elfelejtett szeretni. Utólag, hogy boldog volt, s észre sem vette. Utólag, hogy nem is figyelt a másikra. Utólag, hogy elfelejtett jónak lenni hozzá. Utólag, hogy kár volt őt nem szeretni. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt ˝természetesnek˝ tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szeretetével - amíg élt."

/Müller Péter/

"Mindennapi apró tetteink hoznak fényt a világba."

/John Robbins/

Két hegy között 130

Két hegy között tengetem életem,

lábamat lógatom tengerszint felett.

Mély gondolataimba elmerülök,

közben nézem a folyó folyását felülről.

Kanyargós útja, tengerbe vezet.

Olyan kanyargós, mint az én életem.

Hideg szél cirógatja mardosva arcom,

könnyeimet, ölemre hullajtom.

Arcodat látom, ködfátyol mögött,

szép emlékeinkkel, ülök, és küszködök,

lábamat lógatva, két hegy között.

Te vagy nekem az a folyó,

mely alattam oly kanyargós.

Te vagy nekem a tengerem,

két hegy között, a végtelen,

csakis Te vagy nekem az, aki kell.

Rostás István

"Az élet nehéz. Elveszítünk apákat, testvéreket, anyákat, dalokat és darabokat magunkból. A bot ártatlan hátakra sújt le, az érdemtelent tisztelik, és túl sok a magány. Bolond lennék, ha azért imádkoznék, hogy minden rossz elkerülje a gyermekeim. Ha az ember túl sokat kér, könnyen csalódik. De hadd könyörögjek olyan apróságokért, mint a termékeny föld, az anyai szeretet, egy gyerek mosolya - olyan életért, amelyben több a jó, mint a keserűség."

/Nadia Hashimi/

"A világ nem arról szól, hány lélegzetet veszel, hanem azokról a pillanatokról, amikor eláll a lélegzeted."

/George Carlin/

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel."

Müller Péter

Halottja van mindannyiunknak,

Hisz percről-percre temetünk,

Vesztett remény mindenik percünk

És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,

Temetkező szolgák vagyunk!

- Dobjuk el a tettető álcát:

Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Ady Endre

"Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig."

/Nagy László/

"Homok, szikla, víz és ég vagyunk, hajók horgonyai és vitorlák a szélben. Mi vagyunk az utazás egy helyre, ami más lesz, ahányszor csak álmodunk, elbukunk, mosolygunk vagy sírunk. Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk. Mindig is vágyni fogunk erre vagy arra, mindig lesz, amiben hiányt szenvedünk, mindig több lesz a kérdésünk, mint a válaszunk, de mindig lesznek ilyen varázslattal, boldogsággal teli pillanatok is, amikor az ember megpillantja Istent, és egyszerűen eláll a lélegzete."

/Leylah Attar/

"Nem az a fontos, milyen gyorsan futsz, sőt az sem, hogy milyen kecsesen. A lényeg a kitartás, hogy talpon maradj, és bármilyen lassan is, de haladj előre."

/Dean Ray Koontz/

"Az apró esőcseppek, ha szakadatlanul hullanak a kemény sziklára, kivájják azt."

/Gaál Mózes/

"Légy becsületes. Megteheted, hogy hazudsz, akinek csak akarsz, akár nekem is. De saját magadnak mindig felelősséggel tartozol. Egyszerű dolog ez. Valahol a tarkódban mindig érezni fogod, helyes-e, amit teszel, vagy sem. Ott van egy mérőszalag, és azon rovátkák. Közelebb visz-e a tetted a saját ragyogó tengelyedhez, vagy ellenkezőleg, eltávolít tőle. Mondhatják neked, hogy az erkölcs relatív. Ez igaz is. De ez a fénylő, hideg és könyörtelen acéltengely, amely a tarkódban feszül - ez megmondja neked az igazat."

/Simun Vrocsek/

Valaki vár engem 2

Valaki vár engem egy csendes kis szobában

Hol nincs zaj, veszekedés csak csendes homály van

Hová nem jut el az élet zajos mámora

Hol a gyűlölet a vesztes minden csatába

Hol nincs félelem mert béke van s nyugalom

Sem irigység, haszonlesés se hatalom

Hol a lustaság és restség nem ismert dolgok

Hanyagság és hazugság ott nem lakhat

Hamis szókat felváltja az őszinte szavak

Kis mécsesek fényében mindenkin mosolyt fakaszt

Mert ő bejárta már a kálvária rögös útját

Már megszenvedte az élet minden bánatát

Ő mát átélte a fájdalom legnagyobb fokát

Most tisztán áll ott s vár türelmesen rám.

.

"Minél nehezebb az élet, annál inkább szükségünk van valakire, akiben megbízhatunk."

/Parinoush Saniee/