Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetős fórum)

Ha lehetne mégjobban szeretni,

Én még jobban szertnélek,

Ha lehetne még többet tenni,

Én még többet tennék érted.

Ha lehetne virággá válni,

Illatommal elbódítanám a lelkedet.

Ha lehetne álomszárnyon szállni,

Én mindig ott lennék veled.

Ha lehetne kérni a sorstól,

Én a legjobbat kérném neked.

Ha szerelmem védelem volna,

Sosem árthatnának neked.

Ha lehetne még többet adni,

Én mindenem odaadnám neked,

Ha lehetne örökké élni,

Én örökké élni,

Én örökké élnék veled.

(Tóth Ágota)

"Van néha úgy, hogy egy pillanat

egy néma kézfogás emléke megmarad.

Szívdobbanás, mit nem érthet más.

Semmiség, mit nem téphet szét senki már "

"Amíg minden össze nem dől, fogalmunk sincs arról, hogy mi mindenünk van, és az mennyire törékenyen és tökéletesen áll össze."

/Blake Crouch/

Akik már nem jöhetnek vissza

Azok, akik elmentek, már nem jöhetnek vissza,

nem ölelhetnek át, nem szoríthatnak,

csak onnan fentről nézhetik azt a távolságot,

mely emlékként lobogja a mécses-lángokat.

Azok, akik elhagytak, már nem vigyázhatnak,

de mi mégis-mégis érezzük az óvó kezeket,

melyek ott fénylik át időnket a napok árnyékában,

ott ahol az élet még színekben remeg.

Azok, akik elmentek, bennünk élnek tovább,

velünk kelnek reggel, velünk fekszenek,

mert amíg egyetlenegy percig is rájuk gondolunk,

addig ők dobogják bennünk a lélek-ütemet.

Kun Magdolna

"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik."

/Mahatma Gandhi/

"Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna, már rég kihaltunk volna. És mégis a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne."

/Mahatma Gandhi/

Mi a tűzhely rideg háznak,

"Mi a fészek kis madárnak,

Mi a harmat szomju gyepre,

Mi a balzsam égő sebre;

Mi a lámpa sötét éjben,

Mi az árnyék forró délben...

S mire nincs szó, nincsen képzet:

Az vagy nekem, oh költészet!"

Arany János

"Az a hétköznapi tény, hogy a kutyám jobban szeret engem, mint én őt, egyszerűen letagadhatatlan, és engem mindig bizonyos szégyennel tölt el. A kutya bármikor kész életét áldozni értem. Ha engem történetesen egy oroszlán vagy tigris fenyeget, Ali, Bully, Titi, Stasi, és a többiek, ahányan csak voltak, pillanatnyi tétovázás nélkül felvették volna a kilátástalan harcot, hogy meghosszabbítsák az életemet. Hát én?"

/Konrad Lorenz/

Ha egyszer nem szavakkal kellene az érzelmet kifejezni,

hanem csak egy kavicsot kellene annak a kezébe beletenni,

akinek az érzelem szól...

hang nélkül értenénk meg egymást.

Feketét annak adnál, akire haragszol,

a fehéret annak a kezébe tennéd aki gyászol,

és nem maradna köved a szerelemre.

Nem értenék, hogy a gyász színe miért nem a fekete,

pedig könnyű...

mert aki elment, annak fehér a lelke.

A fekete követ el kellene dobni,

és nem kellene senkinek soha odaadni,

hogy csak jelkép tudjon maradni.

A harag önmagad bántása,

a saját lelked siratása a tehetetlenséged felett.

Nem ér meg egy követ.

Hiszen bármi jöhet, és olyan sok semleges színű kavics van...

és akinek a kezében sok van,

az elengedi csendben.

Mint az érzéseket... könnyekben az ember.

Léria Dipán

"Az összes aranyunk és ékszerünk sem képes csillapítani az éhségünket és oltani a szomjunkat."

/Mahatma Gandhi/

"A legmélyebb titkok egyike: az időnek a megérzése. Mindenkinek megvan a saját maga ideje. Ezt megérezni, elfogadni, átvenni, és e szerint élni nem mindig könnyű."

/Darvas Iván/

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom

Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog…

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

(Mary Elizabeth Frye)

Reklámok

Tudd meg: szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolnivalója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is, aki pőre.

Tudd meg: szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,

Tüzet fölöslegesen nem harangoz,

Van mindene, ha nincs is semmije,

Mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemébe húzott vaskalappal,

Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle...

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!

Tudd meg: szabad csak az,

Aki oly áhítattal mondja ki,

Mint istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sose rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az,

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra,

Hogy abból jótestvéri jusson

Minden szegénynek ugyanannyi jusson.

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.

/Heltai Jenő: Szabadság/

"Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani."

/Mahatma Gandhi/

Jöttek az álmok, mentek a fények.

Hallgat a szív, már vastag a kéreg.

Tenyér a tarkón, embered voltam.

Minden, mit adtál, itt hever holtan.

Széttépett fénykép, kiöntött kávé.

Hitem a múlté, te meg a másé.

Háborút játszott velünk az élet.

Lázadó ifjak, elnémult vének.

Görcsben a testem, vonyít az állat.

"Adós vagy! Vesztes! Fizess a mának!"

Véresre szabdalt a vörös alkony.

Maradni kéne... Maradni, talpon.

Kezembe vésve hordom a jeled.

Valaki éled, valaki temet.

Elveszett évek bezárt barakkban.

Őrült világ, hol élni akartam.

Apu meséld el nekem

Apu meséld el nekem

Milyen az élet odafent?

Hallgattok e szép zenéket?

Ott is sír e vajon a lélek?

Testvéreid s nagymamám,

vártak e már odaát?

Odafent is van e álom?

Sírodon, látod e a sok virágot?

Apu meséld el nekem,

odafent milyen a csend?

Fájt e a lelked,

mikor tested örökre megpihent?

Apu meséld el nekem,

van e ott is szerelem?

Egymáshoz bújik e a lélek,

születnek e ott is nemzedékek?

Apu meséld el, milyen a halál?

Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?

Ha lelked más testébe száll,

akkor is gondolsz e reánk?

Apu mesélj, van e élet a halál után?

Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk?

Mesélj milyen az idő odafent?

Kell e kabát, mint idelent?

Apu meséld el nekem

Odafent van e szeretet?

Vannak e ott is gonosz lelkek?

Vagy ők tényleg a pokolba mennek?

Mondd, miyen a tél, az ősz a nyár?

Tavasszal ragyog e ott is a napsugár?

Mikor a lelked a mennybe szállt,

várt e ott rád a boldogság?

Apu meséld el nekem,

ül e könnycsepp neked is a lelkeden?

Mondd, hogy csak álmodom

Nevetünk mi még ezen a bús dalon

Apu mesélj kérlek,

odafent kell e majd félnem?

Vagy ott is vigyázol reánk,

ahogy azt tetted, egykor hajdanán?

( Jolie Taylor )

"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy."

/Márai Sándor/

"Szeretni valakit, azt jelenti, megtanulni a dalt, ami a szívében van és énekelni neki, ha elfelejtette."

ismeretlen

"Szilárd meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy igazán szeressünk másokat, először meg kell tanulnunk önmagunkat szeretni. El kell kezdenünk keresni, hogy kik és mik vagyunk, és elfogadni, amit találunk."

/Boris Vallejo/

"Testvéreink tovább mellettünk lesznek, mint bárki más. Szüléink halála után testvéreink lesznek azok, akikkel mindenki másnál régebben ismerjük egymást. Ők tudják, hogy milyenek is vagyunk valójában - ismerik azokat a dolgainkat is, amelyeket szégyellünk, amelyeket gondosan elrejtettünk a világ elől, és amelyeket legszívesebben örökre elfelejtenénk. Úgyhogy amikor egy barátra van szükségünk, ők mindig ott lesznek, és a hozzájuk fűződő kötelék a világon a legerősebb."

/Richard Templar/

"Amiről azt feltételezzük, hogy átmeneti lesz, az gyakran állandósul, amiről pedig azt, hogy örökre szól, arról sokszor bebizonyosodik, hogy mulandó."

/Gretchen Rubin/

"Ha az ember nem képes megbocsátani a társának, nem szereti azt. Az igazi szeretet határtalan, és nincs az a mennyisége a sértésnek, melyet ne bocsátana meg, ha igazán szereti őt."

/Lev Tolsztoj/

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

(Ady Endre)

"…amit a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.

És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét."

/Selma Lagerlöf/

"Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és

kötelességek adják, hanem apróságok;

A szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt."

Humphry Davy

"Senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy viszonozza a szeretetünket, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a szeretet a leghatékonyabb fegyver, amely a világ javát szolgálja."

/Gary Chapman/

"A szeretet az az anyag, amely mágikus energiával, erővel rendelkezik. Ezen áll vagy bukik a világ."

/Böszörményi Zoltán/

A nyárt ment át az erdőn

Lehajtott fejjel,nesztelen haladt.

Hiába volt felhőbe-halt a lelke:

azért az erdő mégis észrevette.

Egy szél indult valahol:csoda-könnyű,

s az izgatott fák halk morajra keltek.

Harangvirágok összecsilingeltek,

s egyszerre feldalolt minden madár:

"a Nyár! a Nyár! a Nyár!"

A Nyár megállt,

és felemelte halkan a fejét.

Szomorúan a fákra nézett,

megtörölte két könnyes szemét

és ment tovább.

A bükkök alján elhalt a beszéd.

Szél megtorpant. Madár elhalgatott.

Csak a patak szíve zakatolt

nyugtalanul,rémülve,akadozva.

A Nyár ment át az erdőn,

s amerre elhaladt:

a néma erdő döbbent katonái

tisztelegve álltak sorfalat.

Wass Albert

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

Wass Albert