Aggódom a lányomért (beszélgetés)

Gratulálok...

Én azon aggódnék, hogy nem tudok otthont biztosítani.

De a szar keverés nagyon jól megy!

Tesók gyöngye vagy...

Nem mondod? Az ő gyerekeiért aggódsz?

Miért nem a tiedért, akinek még otthona sincs?

Teremts a saját gyerekednek otthont, neveld ott úgy ahogyan jónak látod, és hagyd a más gyerekeit békén.

Fú, nagyon jól körülírtad a dolgot bizony. Lehet rugózni azon, hogy a tesó szarul csinálja a dolgait, de tény, hogy mégsem ő az, akit meg kellett menekíteni a hajléktalanságtól. Hmmmmmm

Nekem is irigységnek tűnik a dolog. Igazán az lep meg, hogy miért nem küldték még el. Mondjuk könnyen lehet, hogy azért ő mégsem ad akkora hangot a nem tetszésének, csak itt vezeti le a feszkóját.

Fura nekem, hogy konkrétan bekéreckedik a tesója vagy bárakárki életébe, mert a sajátjukat nem tudták megoldani, és mégis azt gondolja hogy joggal bírálgatja azokat az embereket akik konkrétan fedélt adnak a feje fölé, puszta szeretetből és jó szándékból.

Igazából áskálódás helyett melót kéne keresnie.

Hát hallod-e kérdező... Igaza van az utolsó hozzászólónak, tényleg van bőr a képeden rendesen.

Két nyamvadt példát hoztál fel sok-sok kérdés után, hogy miért is bunkó az unoka húgod. Hát egyikből sem derült ki, hogy az lenne.

Ami kiderült, az az, hogy utálod a leányzót, talán azért, mert keményebb fából faragták, mint téged.

Azért azt megkérdezném, miután ódákat zengtél a nőies kedvességről meg a mosolygásról, hogy te kedves embernek tartod magad? Mosolyogsz is, miközben ócsárolsz egy 18 éves lányt, aki az unoka húgod, és aki elvisel az otthonában téged?

Tudja a nővéred, hogy kibeszéled őt, a gyerekeit, az életét, miközben otthont ad neked?

És eközben tényleg nem szégyenled magad? Egy kicsit sem?

Akkor hívd ki a gyámügyet... hálából... amiért befogadtak.

De leülhetsz velük társasjátékozni, kártyázni, beszélgetn is. Úgy tűnik, ráérsz.

Nekem az unokahúgom hasonló karakter mint Te. Teljesen kizártam az életemből. Nem haragszom rá, csak nincs... nem létezik. Nem hagyom, hogy mérgezze a levegőmet! :)

Nagyon bájos, hogy ennyire aggódsz az unokahúgod jövőjéért - a lányodra gyakorolt vélt rosszz hatáson gyorsan túlléptünk-.

Én nem tudom, hogy ezek az általad nőiesnek vélt és elvárt viselkedési formák melyik 21.századi közösségben dívnak, de ilyen karakterek a romantikus könyvekben vannak maximum.

Lehet nem kedvelni a kiscsajt, kritizálni a stílusát, szokásait, hobbiját, de egyelőre nagyon úgy tűnik, te se sokra mentél a törékeny kedvességeddel.

És tudod mi a legellenszenvesebb a viselkedésedben? A tökélyre fejlesztett képmutatás, aggodalomnak álcázott rosszindulat és a passzív - agresszív kommunikáció.

(Egy 13 éves már nem kisfiú, én 12 évesen vettem részt 3 napos országos zenei versenyen a szüleim nélkül, simán megoldottam.)

Van egy sanda gyanúm egyébként, hogy fortyog benned az irigység, amiért a nővéred jóindulatára szorultok, és ahelyett, hogy hálás lennél, még bomlasztasz is.

Apa nincs ebben a családban egyébként?

Te nem aggódsz, benned gyűlölet van...

Neked miért is nincs otthonod?

Minél többet írsz, annál kevésbé értelek. Mi az, hogy nem értesz egyet, ahogyan a nővéred neveli a gyerekeit? Mégis mi közöd hozzá?

Téged befogadtak, amikor nem tudtál hova menni, aztán azzal hálálod meg, hogy beleszólsz egy másik család legbensőbb magánügyeibe? Mi jogon?

Már megbocsáss, de én úgy raktalak volna ki, ahogy vagy. Lelkiismeret furdalás nélkül. A nevelési elveidet gyakorold a saját otthonodban, a saját gyerekeiden.

Eszem megáll.

Igen

Teljesen rendben van. Ez a Te túl féltésed. Szerinted hány szülő cipeli a 12 éves gyerekét az iskolába? Képzeld nálunk falu helyen az oviskorú gyerek egyedül a rendes buszon megy egyik faluból a másikba oviba.

Pfú hallod kedves Krisztina.. Maradjunk annyiban, hogy ez teljesen meddő vita közted a testvéredékkel és a hoxa népével..

Én igencsak elgondolkoznék ennyi egybehangzó vélemény után, hogy lehet még sem az én álláspontom a jó, még sem a testvéred gyerekeivel a testvéred nevelésével van gond.

Szíved joga, hogy mindenről meg legyen a véleményed ahogy az unokahúgodnak is. Szíved joga rossz szájízzel emészteni testvéred nevelését, ellenben nincs jogod kritizálni, beleszólni, nevelni végképp semmi. Szíved joga úgy nevelni a saját lányod ahogy szeretnéd.. A sajátod. Nem másét.

Tanulj egy kis alázatot azzal kezdve, hogy jó vendégként,testvérként TISZTELETBEN TARTOD AZ Ő HÁZUKBAN A SAJÁT SZOKÁSAIKAT A NEVELÉSI ELVEIKET CSENDBEN.

Ha nem megy, akkor költözz!

Igazából az egész fórum a "félted a lányod" köntös mögé bújtatott rosszindulatú kritizálás azokról az emberekről akik kihúztak a szarból,fedelet adtak a fejetek fölé.. És Te így hálálkodsz.

Borzalmasan rosszindulatú, kétszínű ember vagy, aki a kákán is a csomót keresi, aki az álló fába is beleköt a mosoly mögé rejtve. Te az a tipikus rohadt alma típus vagy számomra, aki kívűl szépen előadja, hogy világ megmentő kedves bájós már már taszítóan az akar lenni, miközben a valóságban minden csak nem az.

Bocs ez jön le,és minél többet kommentelsz annál jobban ezt érzem.

Dehogynem ítélkezel. Jó néhányszor elmondtad, hogy nem egészséges, ha egy fiatal lány erős egyéniség, véleménye van, amit elmond, erős az önbizalma, stb.

Végül is ki vagy te, hogy eldöntsd mi az egészséges, és mi nem?

Az én felfogásomban a te hozzáállásod nem igazán egészséges. Meg aztán nem is értem.

Elég vén vagyok ahhoz, hogy tapasztaljam, hogy az erős egyéniségek sikeresek az életben. Hogy ez neked negatívum, azzal nem tudok mit kezdeni.

Azt azért csak érzékeled, így 250 hozzászólás után, hogy te vagy az, aki aki szembemegy a forgalommal az autópályán?

Én az önvédelemről írtam, mert tetszik vagy sem, az erőszak létezik a világban, amit egy mosoly nem fog megoldani. És attól, hogy valaki önvédelemből megtanul egy sportot, még nem lesz férfi.

A vasakaratról meg annyit, hogy nem feltétlenül rossz tulajdonság. Jelenthet kitartást, ami nincs testalkathoz kötve.

Egyébként meg igaza van abban a többieknek, hogy nem a te dolgod, hogy neveld a tesód gyerekeit a saját elképzelésed szerint. Ha a lány bunkó és később az életben ebből problémája lesz, akkor úgyis kénytelen lesz valamilyen irányban változni, vagy majd mindig megszenvedi a következményeit, amíg nem tanul belőle. Mindenki a maga kárán tanul.

Lakhatási gondjaitok támadtak, és valakik titeket befogadtak a saját lakásukba, az otthonukba, a mindennapjaikba. Neked pont hogy meghúzni kéne magadat, és nem az ő életvitelüket kritizálni és felülbírálgatni a mindennapjaikat. Teljesen mindegy, hogy jól látod-e vagy sem, hogy ez így nem lenne helyes, akkor sincsen semmi jogod beleszólni és megjegyzéseket tenni. Az a baj, hogy kicsit fordítva ülsz a lovon.

Ha a helyedben lennék, akkor inkább meghúznám magamat, mielőtt közlik veled, hogy ha nem tetszik valami akkor fel is út le is út, és old meg a lakhatásodat és az ellátásodat ahogyan akarod. Egyébként is, erre kéne ennyire fókuszálni, nem arra hogy ők hogyan nevelik a gyerekeiket...

Engedd el ezt az egészet.

Mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy akarja. Majd évek múlva kiderül,hogy kinek sikerült ez jobban,neked vagy a nővérednek.

Te problémád, hogy nem értesz egyet. Nem az övüké!

Költözz el!