A szingli lét előnyei, hátrányai (beszélgetés)
Szia!
Ne őrülj meg semmiképp.:))) Szerintem az a lényeg, amíg egyedül vagyunk, addig ebben érezzük jól magunkat. Ha megőrülsz, görcsössé válsz és így aztán végképp menekülnek Tőled a pasik. Általában mindig akkor találnak meg, amikor nem keresed, nem is számítasz rá. Szerintem ha valaki teljes az egyedüllétben, az tapasztaléatra, mély önismeretre vall.
Szóval ne őrülj meg!:)))
én - asszem - most tartok a megőrülök egyedül határán..:((
ilyenkor mit lehet tenni???
sehol senki a láthatáron..:(( (ill. akiről azt hittem, hogy van/lesz, azzal haldoklik az ügy - tehát mégiscsak sehol senki..)
Köszönöm!:))
Sajnos, nem sajnos, elég sok minden történt velem, hogy eléggé "bölcs" legyek.:)))
Én magamat adom, már régóta úgy gondolom, nem adom elő a tökéletes nőt. Minek??? Olya vagyok, amilyen és ha ez tetszik, akkor jó, ha nem, hát nem. Legalább nem húzzuk egymás idejét. Persze ez nem ilyen egyszerű!:))
Nem adom fel, mert ha nem hinnék a csodákban, vagy a jó dolgokban, akkor mi lenne belőlem?:)))
Gratulálok, hogy megtaláltad a "hercegedet"!:)))
Olyan szépen írtál!
Én, mint túlkoros nyanya őszintén mondom, hogy a gondolataidban sok bölcsesség van. Kicsit szomorúan is írsz, mégis azt mondom hinni kell a csodákban. Velem megtörtént!
Soha nem voltam bombázó, kisgyerekkel 2 év egyedüllét után történt meg, mikor nem is gondoltam rá. Ez 26 évvel ezelőtt volt és tart, remélem örökké. Látod én is optimista vagyok:))) Valóban nem szabad görcsösen kapaszkodni, akarni. Csak magadat kell adni természetesen, olyannak amilyen vagy!
Elég kiábrándultnak tűnsz!:(
Szerintem csak félelemből vagyunk egyedül, nem? A többségnek szüksége van társra, hogy lehessen kivel beszélgetni, vagy valakihez hozzábújni, vagy valakivel nevetni, vagy valakit szeretni, vagy valaki szeressen, vagy gyengédséget adni és kapni, szeretkezni olyan valakivel, akinek ismerjük minden rezdülését, vagy segíteni valakit a bajban, vagy........................Kinek mi számít, kinek mi kell. Nekem ez mind kéne!:)))
Az a helyzet, úgy látom, az ember nem arra lett kitalálva, hogy az egész életét egy valaki mellett élje le. Mégis akarok ebben hinni!!!! Az utolsó pár, akik szépen éltek a környezetemben most válnak 16 év házasság után, 2 gyerekkel a hátuk mögött. A srác az kifordult magából. Még épp hogy megbeszélték, külön mennek, már ment randizni, mert ő nem marad egyedül. Amikor találkozott az új nővel, nem tetszett neki, mert nem szép, túl okos, túl hülyén öltözik. Most 2 hét után, nem találkozik, vagy csak alig a családjával, mert az új nő nem nézi jó szemmel, hogy a 2 hete felbomlott családjával van. A gyerekei könyörögve sírtak, ő nem törődik velük! Erre én nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy 10 éve ismerem, ezt a büdös életbe nem gondoltam volna róla.
NNNA, azért én még hiszek a csodákban, de nem görcsölök rá egy kapcsolatra, viszont nekem más már ne jöjjön, csak olyan, ami egyszerű, mert fél szóból értjük egymást, nem trükközünk, nem hazudunk, nem játszunk, csak szeretjük egymást és egyszerűvé tesszük egymás életét, ugyanakkor izgalomban tartjuk egymást.:)))
Én már részt vettem mindenben, megtapasztaltam sok mindent, az a baj, ha találkozom valakivel, hamar látom, hogy kell, vagy nem kell....mennyivel egyszerűbb volt 20 évesen, amikor csalódások értek, fájt a szerelem, hamar szerelembe estem!!! Most már nem fáj semmi, mert iszonyat nehezen adom át magam bármilyen érzésnek is. Kiábrándult lennék????? Nem hiszem, csak rég láttam már csodát, de láttam már az életemben. Megvan az egyedüllét előnye, én soha nem unatkozom, úgy gondolom tartalmas az életem, és ez jobb így, mintha egy szar kihült kapcsolatban élnék, de nem jobb annál, amire vágyom és amit baromira megérdemlek már!:)))
Bocsánat, ha nagyon bő lére engedtem, ez valahogy kikivánkozott belőlem!
Én szingli vagyok, és sokfajta okból. Annyira nem vagyok magányos, h. nekem elég néhány barát, pár esemény, program amikre elmegyek haverokkal.
Nekem így jó, persze jó lenne vkivel boldogságban élni, de mivel ez igen kis százalékban sikeres, úgy jobb a szingliség (igen, szingli férfi vagyok), mint annyi időt elfecsérelni társkereséssel, sztem.
Házasság meg LOL,:-) amikor 50% válási arány van, minek? Anélkül is lehet élni, válásnál meg csak rosszabb. Egyre többen élnek így (persze ez nem jelent jót v. rosszat), csak az emberek tapasztalják a következményeket.
szia! sem beleszólni, sem vitatkozni nem akarok, csak szemembe ötlött amit írtál.
azért ugye tudod, hogy attól, hogy te még valamit nem láttál, nem hallottál, nem ismertél, attól az még létezhet?:)))
másrészt minden ember különböző, gyakran olyannyira, hogy szinte már hihetetlennek tűnik:)
En szeretnem, ha ugy lenne.
De Magyarorszag hianyat ugyis csak az erti aki "felnött" fejjel ment el.
Nekem bevállt a nagyon-nagyon akarás:)
Remélem nektek is össze fog jönni.
Hát akkor akarjuk, nagyon nagyon!:))))
És majd összejön!
Moncha, ne keseredj el, ez rosszabb már nem lesz. (Legalábbis szorítok hozzá.)
Én azért már érzem, h innentől az út felfelé visz.
De tényleg ezt kell akarni.
Mindent lehet,csak akarni kell.
Néha nagyon-nagyon...
Túl fogjuk élni...
Remélem!:))))
Ó, én soha, senkivel nem cserélnék!!!
Ha nem nyomatná a média az álom család képet, lehet, hogy a családok nem lennének olyan elégedetlenek! Az élet nem egy film, vagy reklám...
na igen. álomcsalád-modell az van, de ha jobban körülnézek nem sok álomcsaládot látok magam körül. persze, van sok shiny-happy people, aztán ha kicsit beszélgetsz velük lepattogzik a zománc, és kiderül, hogy náluk sem olyan álomszerű minden.
arról nem is beszélve, hogy most már szinte az az általános, ha valaki egyedül neveli a gyerekét, mert néhány év után a házasságok nagy része tönkremegy.
elég csak itt a munkahelyemen körülnézni... hát, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy ki az akivel szívesen cserélnék.
Ja, és nem is egyszerűen csak férfi kell mellém, nem akárki hiányzik, hanem Ő...
Nem megy a felejtés.
De egy csomó dolgot megtehetsz, hogy jobban érezd magad!
Társaságba járhatsz, emberekkel ismerkedhetsz, hódolhatsz a kedvteléseidnek! Nem attól üres az élet, hogy nincs melletted férfi.