A szingli lét előnyei, hátrányai (beszélgetés)

Nem tudom, ki akarta, hogy így alakuljon, de jobb is így :) Ráadásul mennénk Ópusztaszerre is hazafelé, legalább nyitva lesz a skanzen is.

Remény pedi mindig van!!!!

Szia!

Igen, már jól vagyok! Alakul itt nekem valami kis izé, de majd priviben mesélek, meg vagyok döbbenve!:)))

Nem baj, ha vágysz az IGAZIRA, szerintem sem. Nem épp megfelelőekkel találkozol, van z így, már nem vagyunk gyerekek, pontosan tudjuk, mi kell nekünk. Nem baj, ha hamar kiderül, hogy az a kapcsolat nem működik, mert hamar tovább lehet lépni!:)))

sajnálom, hogy nem jött össze most, de május-júniusban sokkal szebb a város, és persze százszor hangulatosabb a sok terasz és kerthelyiség miatt!:)) de tudom, hogy írtad, hogy Titeket nem zavar a tél és a hideg..:))

Pasik: akkor jó, ha nem minősül várásnak..:))))) akkor még van remééény..;)))))

Á, már le volt foglalva a szállás, elterveztem a programot is...múlt hétvéén mentünk volna, erre lebetegedtem. Le kellett mondanom, de Szeged nem úszik meg minket ilyen könnyen :) Majd megyünk, ha jó idő lesz, szerintem a vizsgaidőszakom után. Május-június.

Attól, mert megfordul a fejedben egy pasival kapcsolatban, hogy akár ő is lehetne a nagy ő, még nem várod az igazit. Tehát nem minősül várásnak, így el is fog jönni. Na ezt azért elég jól összehoztam :)))

Nálam is volt egy ilyen időszak, hogy már azt sem tudtam, milyen lenne, ha nem lennék egyedül... De ez szerencsére elmúlt, amikor megismertem a páromat. Nem rögtön, mert eleinte állandóan aggódtam, hogy mikor lesz ennek a kapcsolatnak vége, és mikor történik meg gyanaz, ami eddig nagyon sokszor, konkrétan gallyra megy az egész. De ez elmúlt, és úgy néz ki, jó vége lesz :))))

Szerintem ne aggódj, ha itt lesz az ideje, és meglesz az alkalmas partner, akor egy-kettőre elmúlik minden rossz gondolatod :)

sziasztok csajok!:)

Kisgé, úgy látom meggyógyultál, ma elég aktív fórum életet éltél ahogy elnézem..:)))

az egyik lenti hozzászólásodban teszett a "Na meg időnként, már úgy összeomolnék" mondat!:))) a számból vetted ki a szót - néha én is úgy összeomolnék már és tök jó lenne, ha valaki összekaparna..:)))

Petra, emlékszem a szegedi topikban beszéltük, hogy jöttök januárban Szegedre..:) Voltatok már? Ha igen, a szállás/panzió milyen volt?

Egyébként visszatérve az egyedül-élős témához: nekem néha az hiányzik, hogy mint az 50 éves házasok, puha köntösben és meleg zokniban forró kakaót/kávét kortyolgatva punnyadjak a TV előtt egy pasival..

A "nem számítok rá"-val kapcsolatban meg az jutott eszembe (de ezt már lehet, leírtam vmikor), hogy én nem tudok nem gondolni erre.. tehát ha vkivel pl. megismerkedem, akkor azonnal végigpörög az agyamon, hogy ő akár egy potenciális jelölt is lehet(ne).. hogy lehet ezt a funkciót "kikapcsolni" magamban..???:)))) mert ha akkor jön, amikor nem várom - és eközben én mindig várom, akkor kvázi sosem fog jönni..;))) jajjj..:)))

Én nem is járok bulizni, csak ritkán. Az annyira nem hiányzik, inkább mondjuk úgy, nagy társadalmi életet élek. Barátnőkkel, barátokkal találkozom. Moast hétvégén ott alszom barátnőméknél vidéken, van, hogy ők jönnek, főzünk, ökörködünk, tehát nem az a pörgés van, hogy minden héten buli. Szerintem egy évben, ha 4* megyek konkrétan bulizni, annyira ne is szeretem már.

Viszont, ha lesz párom, a barátaimra akkor is szeretnék időt szakítani, nyilván nem ennyit, de ne csak a bajba kelljenek már.:)))

Az nem baj, ha az ember lehiggad, annak is itt az ideje, én is ilyen szempontból már higgadt vagyok!

Próbáltam kompromisszumban élni, az előző kapcsolatom erről szólt, de bele betegedtem, szó szerint. A kompromisszum, pedig az volt, hogy ő nem akart elköteleződni, én meg bemagyaráztam magamnak, hogy nekem ez így jó......

Esküvő??De jó!!!!! Gratula!

Jajj, néha én olyan állapotba kerülök, hogy már el sem tudom képzelni, hogy kapcsolatban élek.....nem az alkalmazkodás miatt, hanem az egész olyan idegen és távoli, pedig szeretném...szar érzés!!!!

Én is pörögtem ezerrel, és a párom sem volt otthonülő, de ez egy kicsit változott, amióta együtt vagyunk. Járkálunk sokfelé, de azok a nagy bulizások már kimaradnak. Igaz, hogy a barátaink, akikkel együtt buliztunk, mind a nyugodtabb időszakukat élik, így az sem probléma, hogy elhanyagoljuk őket. Pont erről beszélgettünk múltkor, hogy nagyjából egyszerre történnek velünk a jó és a rossz dolgok. Ez nagyon érdekes :)

Biztos nem Te vagy a hibás!!! Én is ezt hittem magamról, de ez butaság. Az nem hiba, hogy nem mész bele egy kompromisszumokkal teli kapcsolatba, és az sem, ha éled az életed: Néhány dolgot fölad az ember egy kapcsolatban, sokat változik, de teljesen nem fordulhatsz ki magadból csak azért, hogy találj valakit, mert akkor az már nem is Te lennél.

Két ée, augusztsban esküszünk :)) Na ezt sem hittem volna.

én sem számítok pasira, már 1 éve!:))) Mondom, jönnek mennek, nem hagynak élni, de én már csak röhögök rajtuk! Jó, tegyük hozzá, hogy nem vagyok egy unalmas csajszi és nem is vonz egy otthon ülős típus, de aki olyan pörgős, mint én, az elpereg máshová.....:)))

Ugye? Azt gondolom, hogy ugyan önálló vagyok, meg megállok a lábamon, de ha valakit szeretnék és ő szeretne és megbíznánk egymásban, akkor totál odaadó lennék, nem ragaszkodnék teljes függetlenségemhez. Na meg időnként, már úgy összeomolnék, de nem lehet, mert nem csinálja meg senki helyettem a dolgomat, az életemet, magamra vagyok utalva. Nem panaszkodom, mert rengeteg jó barátom van!!!!! Csak néha már elhiszem, hogy én vagyok a hibás...:)))

Mióta vagy együtt pároddal??

Én valamivel több, mint négy évig voltam egyedül, így pontosan tudom, hogy miről beszélsz. A végén már biztos voltam benne, hogy a szüleimmel fogom leélni az életemet :)) Szerencsére nem így lett, akkor ismertem meg a páromat, amikor egyáltalán nem is számítottam rá. Veled is így lesz, csak úgy látszik, hogy tovább tart :)

Ez a kategorizálás ismerős! Szánalmas. Elveszik a feleség típust, mert ezt várja el tőlük a környezetük, de továbbra is a "szórakozásra valóval" töltik az idejük nagy részét. Sok ilyet ismerek...

Na igen, ez tényleg nagyon gáz!!!

Az lenne a baj, hogy nem akarok szar kapcsolatban élni, ahogy ezt sokan félelemből teszik????? Hogy akkor már inkább magamban vagyok??? persze, nem jó egyedül, és nem kell bizonygatnom, hogy tetszem a férfiaknak, mert valaki mindig settenkedik körülöttem, csak komolytalanok....

Jaj, és azzal mi van, hogy a férfiak kategorizálnak: feleség tipus, vagy szórakozásra. Tehát aki talpraesettebb és van benne élet, azzal csak szórakozni lehet. Jó, erre láttam ellenpéldát, de van, aki így gondolkozik.

amennyire én levettem a filmből, Bridget-nek kifejezetten mindig azon járt az esze, hogy egy normális pasit szerezzen:))))

aztán végülis sikerült is neki, vagy rosszul emléxem?:))

Találtam egy hátrányt:

Mikor az ember beteg, akkor nincs ki ápolja. Én most olyan beteg voltam, hogy csak na és bizony senki nem kapart össze, mikor elájultam és nem vásárolt be nekem senki (illetve anyámat kértem meg, a kollégáim gyógyszert hoztak, meg kaját, tehát azért van mellettem más)......

egyszer mintha olvastam volna valahol ilyen hirdetést! de ez pár évvel ezelőtt volt, lehet, hogy azóta már becsődöltek.

pedig szerintem jó ötlet, szerintem lenne rá kereslet, ha jól csinálják!