A szingli lét előnyei, hátrányai (beszélgetős fórum)

Szerintem lehet párkapcsolatban is magányos az ember, egyedül is lehet teljes értékű életet élni. Ez a "szingliség" általában átmeneti állapot. Ha most ez van, akkor ezt dobta a gép, ezt kell élvezni, különben sz.r az egész, nem? Ha azon kesergünk, hogy jaaajjajj, nincsen nekem pasim, ó, én szegény szerencsétlen..., hát ez nem vezet jóra.

Szóval hajrá csajszik.

Sziasztok, jó sokat írtatok!

Tudjátok mi a borzasztó? Hogy ha 30 és egynéhány évesen nincs párod, kicsinyed, akkor sajnálnak, sőt lesajnálnak. Viszont ha van gyereked, netán egy pár éves kapcsolatod, akkor vásárold meg szépen az ásdelmagad-felszerelést, mert például nem lesz melód, az tutifix! És ez kurva fontos. Sajnos

végülis.. igen, valóban van ilyen is..

amikor (általában a nők) azt hiszik, hogy majd a gyerek megmenti a házasságot/kapcsolatot.. mert akkor majd minden más lesz.. aztán mégsem.. ez elég szomorú..:( és felelőtlenség is!

Szerintem a társadalom is nagyban hatással van arra,hogy vannak boldogtalan kapcsolatok,házasságok.

Mert azt várják el,hogy 30valamennyi évesen,ha még gyereked nincs is,de férjed mindenképpen legyen.És ha nincs akkor meg le vagy sajnálva!És ez szomorú szerintem!Ha már ennyire "modern" ez a mai világ,akkor mért nem lehet,elfogadni hogy minden ember más,és mindenkinek mást jelent a boldogság fogalma!Van akinek ez egyedül is megy.

Még mielőtt félreértenétek,nem a hozzászólásokra irtam,csak nálunk a kis városokban igy működik,és sajnos a nagyobbakban is:(

nem hiszem, hogy akkor akarnak gyereket, amikor megunják egymást..:))

optimális esetben a gyerekeket a "dúl a love" időszakban hozzák még össze és csak aztán unják meg egymást...

de azért ne általánosítsunk, vannak kivételek - én legalábis ismerek ilyen párt!:)

Ez nem semmi!

Az tény, hogy a szerelmet túlértékelik a világban, nem azt mondom, hogy a szerelem nem csodálatos, de ha épp nincs, akkor szerintem is lehet boldogan élni. Azt gondolom, ha valakit, csak a szerelem tesz boldoggá, az nagyon boldogtalan ember, mert a szerelem maximum 3 évig tart egy emberrel és ha van belőle életünkben 2-3, akkor el lehet mondani, hogy éltem 70 évet, de 6-9 év boldog évem volt.....HÁÁÁT...:)))

Lehet, hogy csak nem találkoztál eddig olyan emberrel aki valóban "el tudott varázsolni" valamivel, akármivel, bármivel.. nem tudom elképezelni, hogy valakiből hiányozzon ez az érzés és úgy élje le az életét, hogy egyszer sem volt szerelmes.. persze, valószínűleg csak magamból indulok ki, én viszonylag könnyen és tartósan tudok belekavarodni az ilyesmibe..:)

Azért én remélem, hogy egyszer Nálad is becsap a villám - úgy is érezheti nagyon jól magát az ember, nemcsak egyedül!!;))

Szia Zena!

Megkérdezhetem, hány éves vagy, persze, csak ha nem gond.

Az, hogy nem voltál szerelmes, az hogy lehet??? azért kérdem, mert va egy exem, szerintem ő sem tud szerelmes lenni (belém sem volt, soha). Ez hogy van, ez félelemből alakul ki, mert rossz példát láttál, vagy egész egyszerűen senki nem nyűgöz le?

...akkor jó Neked..:))

én hosszútávon (vagy egész életemben) egyedül nem hiszem, hogy boldog tudnék lenni... no meg azért családot és gyerkőcöt is szeretne az ember lánya, azt meg egyedül nehéz produkálni (főleg a családot, a gyereket még csak-csak meg lehet oldani..:)))

abban azért nem irígyellek, hogy - elmondásod alapján - még nem voltál szerelmes! kevés olyan igazán és totálisan jó érzés van az életben, mint amikor a feje búbjától a kisujja körméig szerelmes vagy valakibe és ő ugyanezt érzi irántad..:))

szegedi vagyok, nem bpesti..:)

itt viharmentes tűzijáték volt.. (végülis kijutottam..:))

Én is évek óta egyedül vagyok, jól vagyok, elvagyok, sokszor élvezem, de azért nem állandóan és minden percét... (valójában nem is értem meg azt, aki szándékosan egyedül akar lenni!)

Persze, nagyon jó dolog a szabadság és a független élet, főleg akkor, ha az embernek sok barátja, hobbija és ezáltal sok programja van! Csak sajnos előfordulnak olyan időszakok is, amikor a barátok közül senki nem ér rá (hiszen nekik párjuk/családjuk van), elfogynak a program lehetőségek, és otthon ülsz egyedül és elkezded sajnálni magad... olyankor azért annyira nem nyerő érzés egyedül és függetlenül élni.. (nekem pl. az augusztus 20-m volt ilyen.. az összes barátnőm vagy elutazott, vagy családi progija volt, vagy mittomén mit csinált.. boltok/mozi zárva, családom 100 km-re... miközben az egész város nyomult délután a rakpartra bulizni én elkezdtem depisedni.. persze, egyedül is elindulhattam volna, de valahogy mire végigjátszottam gondolatban a lehetőségeimet már nem annyira volt kedvem még oda is és akkor is egyedül menni...) A "szingli" szótól meg az egész elmélettől, amit köré gyártottak, egyébként is kiráz a hideg...grrr..

Ja! és ha a megfelelő emberrel hoz össze a sors, akkor nem fog senki Rád telepedni..

A szingli lét hátránya,hogy egyedül vagy,nincs kihez szólni,odabújni,nincs aki megvigasztaljon,nincs akivel egy jót veszekedj!Persze alkalmazkodni is kell a másikhoz,ezt gondolom sokn a hátrányokhoz sorolják!Ha szingli vagy,azt csinálsz amit akarsz,azt fözzöl,oda mész ahová szeretnél,stb!

De miemberek társas lények vagyunk,nem élhetünk életünk végéig szingliként!Szerintem!

Nem jó szinglinek lenni.

Persze, vannak pozitívumai, de azok csak ideig-óráig jók.

Én magamban egy csomó lelki betegséget beszedtem. Nemctartottam senkit sem elég érdemesnek arra, hogy a mélyen bennem lévő dolgokat megosszam az illetővel. (Van olyanember, talán elég sok, akinek ez megy.) Nlam ez volt a buktató. Ez miatt lettem lelkisérült.

Most, hogymár egy ideje van kedvesem, kicsit egyszerűbbek a dolgok. Van olyan valaki, akivel megoszthatom a gondjaimat, bajaimat. De persze ennek is meg van a hátulütője, mindent a fejére zúdítok.

Szerintem az egyik legjobb érzés, hogy tartozol valakihez, hogy ott van neked egy pár. Jó érzés, hogy tudod, van akiben megbízhatsz és aki a ,,tiéd" és viszont.

Ez fontos a lelkibékéhez, nekem legalábbis létértékű.

Én azt hiszem belebuggyantam volna a szinglilétbe, ha nem szól közbe a Sors. (Akinek ezúton is köszönöm!)

Elég depis, fekete köd ült rajtam anno, ami a párkapcsolati boldogság nélkül azt hiszem lassan felemésztette volna a szívemet, lelkemet.

Csodálom a boldog szingliket.

Persze az amcsi filmekben a szinglik mindig szépek. A csúnya nő nem szingli, hanem valami más?

Én sosem éreztem szinglinek magam, én rondának és esélytelennek éreztem magam.

A szingli létnek van előnye? Nem hiszem, csak bebeszélik maguknak, hogy ez így jó, bár itthon Mo-n nem láttam még igazi szinlit, gazdag, a munkájának él, nagyon dekoratív stb...

Félszinglit már igen, nem gazdag és dekoratív, de a munájának él. Vagy olyat, aki nem dekoratív nem is gazdag, de csak a munka létezik, és persze mind pasi nélkül... Csak nálunk mindenkire azt mondják, hogy szingli, akinek nincs pasija, pedig nem így van.

Nekem volt ajtócsapkodós szakításom. Azóta sem beszélünk. Azt hiszem az volt a baj, hogy a srác nem szólt a bajairól, csak gyűltek benne, nem beszéltük meg, aztán betelt a pohár és kifakadt a begyűlt fájdalom, az aarcomba robbantotta és el is hagyott izibe. Na azt nehéz volt feldolgozni, mert nem tudtam, hogy akkora a baj.

Mostanában odafigyelek és mosolygósabb vagyok. Ez különösen akkor megy jól, amikor olyan szép az idő, mint ma és amúgy is mosolyognék magamtól is. :) Vannak, akikre nem hat, de vannak, akik biztosan kedvesebbek velem, mint ha morc fejet vágnék.