A pozitív gondolkodás negatív hatása, avagy: hogyan ne gondolkodjunk pozitívan (beszélgetős fórum)

Cherry:)))

A nagy pozitív gondolataid közepette valahogy az a nagy szeretetteljes légkör olyan messzire elkerül,mint ide kenya.

Valamit nagyon nem jól csinálsz szerintem:))

A pozitív gondolkodás nem is arról szól, hogy ma február elsején eldöntöd, hogy február 2-tól pozitívan fogsz gondolkodni, ezt nem így kell felfogni! Sokkal inkább arról szól, igyekszel a jó dolgokra koncentrálni, a jó dolgokra gondolni, jót cselekedni és sok-sok szeretetet adni-kapni. Minél jobban és többször gyakorlod ezeket, annál inkább egy boldog, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkört fogsz kialakítani magad körül, ami azt eredményezi, hogy egyre több és több sikerélményt fogsz elkönyvelni a mindennapjaidban. Ettől mérhetetlen boldog és vidám leszel és ez már egy óriási pozitívum.

Minden csak azon alapul, hogy miben hiszel. Ha te abban hiszel, hogy 40 évesen meg fogsz halni, akkor azt várható, hogy be is fog következni.

Ja,bocsi :))

A lényeg lemaradt,a cikkhez szerettem volna hozzászólni,ami szerintem nem más,mint a "félreértett" verzió cáfolása,mellékhatásainak elemezgetése csupán.

Én úgy gondolom,hogy már eleve hibás maga a megfogalmazás is,csoda ,hogy ennyien félre értik ezt az egészet?:)))

Nem is csak félre értik,hanem egyszerűen a lényeg ,a valódi "kincs" veszett el belőle.

Azt felejtjük el folyton,hogy az érzelmeink irányítják a gondolatainkat,és nem a gondolataink az érzelmeinket.

A "pozitív gondolkodás"-nak először is önmagunknál kellene kezdődnie.Addig amíg valaki nem tudja elfogadni ,szeretni önmagát úgy ahogy épp most van,abban a testben ,azokkal az érzésekkel,gondolatokkal ,ami most Ő maga,addig nem lehet tovább lépés,mert az olyan ,mintha kívülről kezdenénk gombolyítani egy fonalat.

Szia Tündér, Te egy igazi nagy reformer vagy!

számomra sok igazságot hordoz a cikked, és igen is, ha lehet, akkor tanuljuk meg helyesen programozni magunkat.

a részemröl., nem látok emögött semmi roszat!

jujj.! az uj cikket a tudatalattiról, már nagyon várom! :)

szép napot Mindenkinek!

Ugyanazt írnám, mint Gordonka hozzászólására. Még annyit, hogy bizony van irodalom, és esetek vannak publikálva arról, hogy a nem megfelelő programozás, a nem megfelelő szavak használata hogyan befolyásola néhány ember életét negatívan.

Én kineziológus vagyok, nem konkrétan a pozitív gondolkodással foglalkozom:-). Viszont ha már a páromnál tartottunk, a hozzászólások olvasása után úgy döntött, valóban ír egy cikket a tudatalattiról. Hát megdöbbentőbb lesz, mit az én "szerény" kis cikkem:-).

Legelőször is szögezzük le, hogy a pozitív emberek "nem kenődnek el, ha mégsem sikerülnek a terveik", hanem átgondolva, hogy mit rontottak el, újból a célra összpontosítanak finomítva technikájukon. A pozitív életszemlélet és az elkenődés nem járnak együtt:)

Igaz, nem mondtad ki egyértelműen, hogy emberek ne gondolkozzatok pozitívan. Te csupán arra hívtad fel holmi áltudományos formában az emberek figyelmét, hogy emberek, fontoljátok meg jól, hogy tényleg akartok-e pozitívak lenni, mert ennek bizony nagyon igen nagy veszélyei vannak! Holott semmilyen tudományos kutatás nem bizonyította az általad leírtakat, azt viszont már igen, hogy a pozitív életszemlélet jó hatással van az emberek életére. Ugyanis ami a streszt oldja (ami számtalan betegség kiváltója) az csak jó dolog lehet, hacsak ennyi haszna lenne a dolognak, már önmagában az is fantasztikus volna. Arra nem tudtam még rájönni, hogy Neked csupán azért van problémád a pozitív életszemlélettel, mert belőled hiányzik, vagy esetleg csak jó üzlet a bizonytalan embereket az egyszerű, hatásos, jó módszerektől elriasztani, akkor ugyanis keresnek mást, másik divatos lehetőséget, mondjuk az energetikai tisztítást. Mert ha jól gondolom, Te ebből élsz, vagy hasonló felkapott dologból. Csak amíg a pozitív gondolkodás ingyen van, mindenki saját magán segít, a fizetség neki jár egy minőségibb, nagyobb önbizalommal telibb élettel, addig az energetikai tisztításokért súlyos ezreket, tízezreket kell lepengetni. Azt azonban nem szabadna elfelejteni, hogy minden ezotériával kapcsolatos irány nálunk még gyerekcipőben jár, a többségnek nagyon misztikus, megfoghatatlan. Ha Te ilyen cikket írsz olyan témáról, amit nem értesz igazán, nem tapasztaltad még meg, akkor Magadnak legalább annyit ártasz, mint a cikkezett dolognak...és ezt nem gondolom, hogy igazán akarhatod.

Egyik hozzászólásodban még a párod is beleszőtted, mint agykutatással foglalkozó kompetens embert. Akkor Ő biztosan eltudja mondani Neked, hogy az agy működéséről milyen keveset is tudunk. És ennek bárki utána nézhet az interneten.

A sors tényleg érdekes dolog, én is nagyon hiszek benne, hogy nem kerülhetjük el. De sohasem azért hal meg valaki pl. 40 évesen, mert "az a sorsa", hogy ilyen idősen haljon meg, hanem azért hal meg, mert a sorsát, életfeladatát teljesítette. És úgy gondolom igazából nem az számít, hogy hány éves korunkig élünk, hanem az, hogy életünket milyen minőségben éljük le. Nekem az életfeladatom az embereken segíteni, amit ösztönösen mindig is csináltam. De ez belülről jön, fizetséget sosem kérnék érte, bár nálam is megszűnik a külvilág, ha valakin segítenem kell, legyen az akár olyan ember is, aki előtte az "ellenségem" volt, és ilyenkor csak rá és a "problémájára" figyelek.

Kedves Tündér, erről a témáról, amiről írsz, rengeteg "szakirodalom" van. Tudajdonképpen mi a célod? Akit érdekel mélyebben, úgyis beleás amennyire akar, ehhez egy-két cikk kevés. Akit meg nem érdekel a téma, felületesen lekezeli az egészet.

Én úgy érzem, pont ez az, ami (elnézést, de az önreklámon kívül) nem jó sok mindenre. Sok-sok könyvet és egyéb forrást magáévá téve sem mindig tudja az ember, mit is olvasott, akár évekkel később sem... mert ez nehéz dió, nehéz téma az ego számára, és ezek a cikkek pont arra elegendőek, hogy összezavarják a fejben a dolgokat. Biztos, hogy nincs újabb terv a cikked mögött? Reklám vagy ilyesmi? Hozzám amúgy közel áll a téma, de pont ezért érzem úgy, hogy a cikked összeollózása mások által már jól megfogalmazott gondolatoknak.

Tudom, kritikus vagyok, megvan az oka.

Szó sincsen arról, hogy én azt mondtam volna, hogy bárki ne gondolkodjon pozitívan! Én arról írtam, hogy a pozitív gondolkodás nem olyan egyszerű, hogy azt mondomm én mától pozitív vagyok és kész.Éppen arról beszélek, csak másképp megfogalmazva, hogy akkor ér valamit, ha a lelkünkből jön. Valóban az emberek többsége önbizalomhiánytól szenved. De miért? Mert a tudatalattijában elraktározódott minden negatív, felé irányuló kritika, esemény.

Mindenki éljen pozitívan, ez lenne a jó. Az emberek csak akkor kenődnek el, ha a pozitív gondolkodás hatására mégsem sikerülnek a terveik. Akkor kellene azokat a kritériumokat átgondolni, amiről a cikkben írok:-) Az agykontroll nagyon jó, az is egy jó technika. De ha nekem a sorsomban az van, hogy most 40 évesen meg kell halnom, hiába fogom azt programozni, hogy 100 éves koromig élek.

Kedves Tünde!

Tényleg nem akarok kötözködni, de akkor én nem azt a cikket olvastam, amit Te írtál:( Hogy mit váltott ki belőlem a cikk : EMBEREK MEG NE PRÓBÁLJATOK POZITÍVAN GONDOLKODNI, MERT AZ NEGATÍV HATÁSOKAT VON MAGA UTÁN, MEG EGYÉBKÉNT IS CSAK A BOLONDOK ÖRÜLNEK MINDENNEK.

Holott csak akkor lehetnek gondok, ha a pozitív gondolkodás iránti igény nem a lelkünkből jön. De a hamis dolgok mindenhol a visszájára sülhet. Hiszen mindent visszakapunk, a jót és a rosszat is, és ez így van rendjén. Kellenek a visszacsatolások, hogy tényleg milyen emberek is vagyunk.

Én több, mint tizenöt éve végeztem először el az agykontroll tanfolyamot. Ott megtapasztalhattam, hogy sokféleképpen lehet gondolkodni, de csak pozitívan érdemes. Az agykontroll olyan mértékben megváltoztatta az életemet, amit előtte én is humbuknak hittem volna. És ez nem azt jelenti, hogy azt programozom, hogy soha semmi "problémám" ne legyen, csupán a felmerülő feladatokra keresem a legjobb megoldást. És én maximálisan meg vagyok győződve a tekintetben, hogy pozitív dolognak csak pozitív hozadéka lehet, negatív nem. Mert kit bántok azzal, ha pozitívan élek? Legfeljebb az iszonyat negatív ember bosszankodik, de az már az ő problémája. Előtte is szabad az út a változáshoz. Legfeljebb segítek neki alternatívát mutatni.

Szerintem az emberek 90%-nak nem a a "szeretet kérdésével", sokkal inkább annak hiányával van problémája. És ez véleményem szerint visszavezethető az önbizalom hiányához, hiszen amíg valaki nem szereti saját magát, másoktól sem várhatja azt el :(

A pozitív gondolkodás szerintem nem más, mint az élethez való pozitív hozzáállás. És az életben bizony minden megtörténhet velünk. Már a születésünk pillanatától traumák halmaza érhet minket. Rossz körülmények közé, brutális szülőkhöz, esetleg betegen születünk. És mégis a legtöbben felnőtt korukban nem ezt adják tovább, hanem mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeinek jobb legyen. Tudják mi fáj nekik, ezért tudják mi fáj a másiknak is. Nem lehet általánosítani, hogy a szeretet külön, elferdített értelmet nyer, ha azt sokat hallja a gyerek a brutális szülőtől. Egy kisgyerek is tud hasonlítani. Látja a barátai és szülei viszonyát. Nem tudják sokáig manipulálni. Sokkal okosabbak, mint hinnénk. Lényegében mindig a születendő gyermek választja a szüleit. És ez a brutális szülőkre is igaz. Nem azért választja, mert szeretné, ha mindennap megvernék vagy éheztetnék, hanem ezáltal tud a lelke erősödni, fejlődni. Neki sokkal nehezebb s szeretetét kimutatni, de éppen ez a lényeg, hogy akkor is sikerülni fog. Hiszen ha valaki mindig jót kap az életben milyen könnyű jónak lenni. Azt már csak elrontani lehet. És sokan ezt is megteszik.

Kell, hogy az embernek célja legyen. Mindenkinek a saját lehetőségei szerint. Ez is a pozitív gondolkodás. De azzal is tisztában kell lenni, hogy a lehetőség nem korlátlan, különben úgy járunk, mint a "Halász és a felesége" c. mesében.Kívánságainkkal nem árthatunk másoknak, és nem vezethet minket a gonoszság, a kapzsiság. Nem szabad ártanunk soha senkinek vele. A sorsunk mindig terelget valami felé. Nekünk csak figyelni kell melyik utat válasszuk.

De erőltetni tényleg nem lehet. Ezt mindenki úgy viszi véghez, ahogy akarja. Meggyőzni sem kell senkit. Hiszen ennek belülről kell jönnie.

A tudatalattink egész életünkben befolyásol minket.Minden élményünket, emlékünket eltárolja. Olyan, mint egy videokazetta, mely bármikor bekapcsol, valami esemény,illat, mozdulat, stb. hatására. Ezért lényeges, hogy felszínre hozzuk a negatív eseményeket. És nem csak felhozni, hanem feldolgozni is tudni kell. Különben megbénítanak, rettegésben tartanak egész életünkben.

Majd jelzem mikor jelenik meg:-)

Szép estét!!

Kedves stulika:-)

Én is éppen arról írtam, hogy a pozitív gondolodás nem a reggeltől estig tartó vigyorgást jelenti.

A belső béke állapota mindennapos számomra (csak mert írtad, hogy aki így ír, az még sosem érte el,)mivel minden nap meditálok:-)

A másik emberre figyelés pedig a szakmám, amit imádok csinálni. Nekem terápia közben megszünik a külvilág, csak az az ember létezik, aki velem szemben ül:-). Véleményem szerint ezt másképp nem is lehet végezni.

A cikk lényege röviden annyi, hogy a tudatalattidban dől el minden. A szeretet szóról még annyit,hogy nem mondanám azt, hogy azzal csak keveseknek van problémája. Az emberek 90%-nak problémája van a "szeretet kérdésével"

Ezt páciensek tucatja bizonyítja. Sajnos!!

Szia!:)

Nagyon várom a cikket! Írtó kiváncsi vagyok rá! :) Mindenképp el fogom olvasni.

És én nem bánom ha ez egy kicsit Müller Péteres, mert ő a kedvenc íróm :D

Tündér69-nek :

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!

Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!

Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!

Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”

(Charles Reade)

“A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.” (Kurt Tepperwein)

Érdekes cikket hoztál össze, bár az én számomra

inkább filozófiai eszmefuttatás az egész, olyan "ha akarom vemhes, ha akarom nem" alapon. Miért érzem úgy, hogy nagy fokú szkepticizmussal viseltetsz e téma irányában? Nekem, és sok hasonlóan gondolkodó embernek sok minden filozófiai síkon "megerőszakolt" az állítások közül, hogy mire gondolok? :

Ha abból indulok ki, hogy a világon mindent, de mindent le lehet írni matematikával, akkor a pozitívból hogyan lesz negatív, azaz a pozitív gondolkodásnak hogyan lehet negatív hatása? Legyen x pozitív, y negatív. Könnyű belátni, hogy csakis abban az esetben, ha y > x, de a pozitív gondolkodásban y = 0.

Az ember milyen indíttatásból lesz pozitív beállítottságú? Divatból, haszonból, meggyőződésből? Szerintem csakis meggyőződésből lehet, ez egy belső (lelki) fejlődési folyamat, és nem elhatározás eredménye. Gondolataink, érzelmeink egyértelmű mutatói személyiségünk fejlődési szintjének. Úgy gondolom, hogy az igazi pozitív beállítottságú ember elsősorban saját magát igyekszik egyre jobbá tenni, és nem a környezetét akarja drasztikusan átváltoztatni saját képére.

De vajon tényleg tudod, hogy mit jelent a pozitív gondolkodás valójában? Semmiképp sem azt, hogy reggeltől estig széles vigyorral azt kell mondogatni: Minden nagyon szép! Minden nagyon jó! Állandóan boldog vagyok! Alapvető problémád, hogy azt hiszed a pozitív szemléletű ember "bugyuta", mindent elfogad, mindent elvisel, bele lehet rúgni, annak is örül. Nem azt jelenti, hogy az ilyen emberrel csak jó dolgok történnek, ugyanúgy jelen vannak a negatívumok, a tragédiák, stb. A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sőt különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak – hiszen akkor a probléma helyett feladatot lát. Hogy mondta Winston Churchill? „Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.”

Az sem mindegy, hogy miként közelítünk egy helyzethez. Attól függően, hogy milyen az egyén beállítottsága, ugyanannak a valóságnak más-más részét érzékeli, vagyis más-más világban él. Alphonse Karr találóan fogalmaz: „Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsának tövisei vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”

A pozitív gondolkodás a negatív hatású kifejezések és gondolatok kerülése mellett elsősorban megoldáscentrikus hozzáállást jelent.

A lényeg az, hogy míg a negatív gondolkodású ember ezeket áldozatként átélve mindig másban (társaiban, körülményeiben, stb.) keresi a hibát, saját fejlődését meggátolva, a pozitív gondolkodású ember a sors feladataként a tanulságra, megoldásra összpontosít, ezáltal segítve elő fejlődését. A pozitív gondolkodás az erősségekre összpontosít a negatív szemlélettel szemben, ami a gyengeségeket domborítja ki. A pozitív gondolkodás nem azonos a hurráoptimizmussal. Valójában csak azt ismeri fel, hogy minden, ami történik, a javára válik, és segítségére van, még akkor is, ha kellemetlen vagy fájdalmas. A problémák csupán az élet által állított feladatok. Tekinthetők ajándéknak is, hiszen aki megoldja, az fontos felismerésekre jut. „Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk, mert ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.” (Madeleine L’Engle).

Ezek után röviden fussuk át a Te általad felállított szempontok alapján a problémákat :

"1. a megerősítésekben alkalmazott szavak hatása"

A pozitív szavak pozitív energiát hordoznak, sugároznak. Minden szónak meg van a jelentése(i), ezáltal, ha a szeretet szót meghalva belőlem nem jó érzést vált ki, hanem apámat látom lelki szemeim előtt anyámat félholtra verni, nos akkor nem a nyelvvel van probléma, hanem velem, amit hosszas kezelés alatt orvosolni tudnak, de csak ha én is akarom. Ez az eset amit Te felvázoltál, minden millió emberből hányat érint (egypárat, de több százezer "egészségesen" felnőtt embernek legvadabb gondolataiban sem jönne elő)? - (feltételes reflex)

Áldott állapot, vagy sem? Szerintem ez az eszmefuttatás sem állja meg a helyét. Ugyanis csak a fejlett nyugati országokban születik egyre kevesebb gyermek, szemben a keleti elmaradottabb országokkal szemben. A föld népessége viszont rohamosan nő, csak a területi eloszlás igen változatos . Ez a jelenség viszont az állatvilágban is meg van, amelyik állat akkor, és annyit eszik, amennyit akar és tud, az sosem szaporodik oly mértékben, mint a rossz körülmények között élő, éhező, nélkülöző. Tehát ez biológiai "kód".

"2. a pozitív gondolkodás, mint az elfojtások forrása"

Az érzelmek elfojtása tényleg okoz problémát, de mivel a pozitív gondolkodású egyén nem elfojtja az érzelmeit, csupán megoldandó feladatként kezeli a negatív ember által problémaként átélt helyzeteket, érzéseket. Azonkívül kísérletek igazolják, hogy a rendszeresen relaxáló emberek vérnyomása normalizálódik, szemben az állandóan stresses, piszkálódó, gúnyolódó, önmagukat sajnáltatókkal, akik bizony sok esetben krónikus magas vérnyomással küszködnek.

"3. a negatív gondolkodás pozitív hatásai"

Ilyet csak negatív szemléletű ember állíthat, olyan, aki sosem tapasztalta még a belső békét. Aki nem próbálta ki sosem, hogy milyen egy igazán negatív nap közben, után relaxálni, meditálni, és közben az aznap felmerülő negatív dolgokból leszűrni a tanulságot, hogy neki mit kell ebből megtanulnia a fejlődéséhez, ugyanis véletlenül semmi sincs. Minden a mi fejlődésünket szolgálja, de tanulni csak a rossz dolgokból lehet:)

"4. ki az, aki pozitívan gondolkodik: az „én”, vagy az „ÉN”"

Ez az a pont, amikor tépném a hajam, és ordibálnék, ha nem lennék pozitív. De veszek egy mély lélegzetet...:D

Azt hiszem ez a tudathasadásos állapot a hétköznapi nyelvezetben. A tudathasadás egy pontatlan, köznapi kifejezés, melyet egyaránt használnak a skizofrénia, és a disszociatív személyiségzavar (többszörös személyiség) tünetegyüttesének jelölésére. A disszociatív kórképek csoportjába tartozó pszichiátriai zavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két vagy (az esetek felében) több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezettel, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges. Voltaképpen bárki bele eshet ebbe a kis hibába, hiszen a multiplex személyiség is egyfajta tudathasadás, ha ezt szó szerint értjük. Ennek a zavarnak több elnevezést is adtak, a legegyszerűbb és legtalálóbb a többszemélyűség, de a multiplex személyiségzavar kissé szakszerűbb. A betegség velejárója, tünete a fejfájás, az emlékezetkiesés. Ez a zavar nagyon ritkán gyógyítható gyógyszerek segítségével, inkább csak elnyomják a nem kívánt személyiségeket. Általában az összes személyiséget pszichológiai kezelésekkel összeolvaszthatják, persze ezzel is egy teljesen új személyiséget hoznak létre. A kezelés hosszú és bonyolult, a személyiségek nem mindig egyesíthetők; ekkor harmonikus kapcsolatot igyekeznek elérni.

Mi pozitív emberek azért tudjuk, hogy nincs "hétköznapi" és "felsőbb" énünk, csupán tudatos (racionális - éber állapot) és tudatalatti (játékos - alvó, alváshoz közeli állapot). Azzal is tisztában vagyunk, hogy a tudatalattinknak csodálatos hatalma van:)))

"5. amit szeretnék elérni a pozitív gondolkodás révén, lehet, hogy árt nekem"

A pozitív gondolkodást ártó szándékkal sosem lehet alkalmazni, hiszen az már nem pozitív:)

Hivatkoztál a SORS-ra. Valóban a sorsunkat, más néven életfeladatunkat nem változtathatjuk meg, viszont a beteljesüléséhez vezető sorsutat, életutat igen. Ezért van az, hogy míg egyes embereknek kínkeserves az útjuk, míg másoké látszólag gondtalan, felhőtlen. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a döntés mindig a mienk, mi könnyítjük, ill. nehezítjük meg saját utunkat.

Írod, hogy minden okkal történik, látod ebben egyet értünk. Viszont amíg Te azt mondod : "Ha betegek leszünk, alkalmazhatunk megerősítést és elképzelhetjük magunkat egészségesen, de ez nem elég. Ha a problémánkra nem felülről tekintünk rá, a megfelelő pozitív programozással (a helyesen megválasztott szavak ismétlésével) esetleg közérzetünket fogjuk javítani." - Én erre azt felelem, hogy fordítva inkább igaz : sajnos tudatosan megbetegíthetjük magunkat, lásd pszichoszomatikus betegségek terjedését, amikor is a kórképet semmilyen fizikai,szervi elváltozás nem támasztja alá. A Te példád nem teljesen helytálló, mivel mindig is léteztek "csodák", amikor orvosilag nem igazolható a felgyógyulás. Biztos, hogy nem a gyógyulásban vetett hit a "felelős"?

Kívánom Neked, és a többi szkeptikusnak, hogy tapasztalhassátok meg a pozitív életszemlélet által biztosított világot, ahol nem felhőtlen az ég, mégis sokkal többet süt a nap. Hogy ne arra kelljen figyelned, hogy pozitív gondolatokat, érzelmeket sugározzál, hanem maximálisan odafigyelhess a MÁSIK emberre :) Én is azon munkálkodom, hogy egyre jobb lehessek, egyre kevesebbszer érjenek utol a negatív gondolatok, érzelmek, hiszen még csak ráléptem egy útra, de végig nem mentem rajta...:)))

Végezetül, hogy lássuk, ez a téma nem új keletű - már az ókorban Marcus Aurelius így írt a Rossz érzések ellenszere című művében: „Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett –, ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”

“Hasonlítsd össze magad a jobbal és elégedetlen vagy, de hasonlítsd össze magad a legrosszabbal és máris több vagy az elégnél.” (kínai közmondás)

Tetszik a cikked!Azok közé tartozom,akik olvasták a "TITOK"c'könyvet-és sok-sok társát!

"Adtak nekünk halat,egyszer jóllaktunk,csak azt nem tanították meg,hogyan kell halászni"

=nálam is negatívan ütött!

Erre nem egyik napról a másikra jöttem rá.Elkezdtem azután nyomozni,miért történt meg a tragédia,mikor én pozitívan gondolkoztam?

-megfejtettem!

Mert nem jól kértem,mert nem a megfelelő szavakat használtam!!!

Erről szól a cikk-és mennyire így van!

A következő cikkem már ellenőrzés alatt van, aminek témája éppen az egó lesz:-). Lehet, hogy sokaknál az is kiveri majd a biztosítékot:-).

Köszönöm a véleményed:-)

Először is olyan, hogy "érzelmi betegség" nincs. Negatív érzelmek vannak, amiket a negatív gondolatok okoznak.

Másodszor, a negatív gondolkodásra nyilván senki nem törekszik tudatosan, ez olyasmi, amit sajnos tanulnunk. Tehát nem szándékosan keresik az emberek a problémákat, csak a figyelmük a negatív dolgokra összpontosul, mert ezt tanulták.