Pozitív gondolkodás segít? (beszélgetős fórum)
Ha ismerem a határaimat (és mások határát) akkor nem fogok átesni. Akkor tudom hogy meddig mehetek. Ez a józanság, ez a REALITÁS! Ezen a határon belül bátran pozitív gondolkodhatok! :)
De a józanságot csak akkor tudom megőrizni, ha megőrzöm önmagam folyamatos megfigyelését/megismerését.
igen a ló tulsó oldalára nem kell átesni az igaz.
A pozitív önkép (önbecsülés) és a sikeres életvezetés (felelősségvállalás = gondtalanabb élet) alapja a pozitív hozzáállás.
A pozitív gondolkodás jó dolog, csak ott hasal el a történet, ha az illető nem ismeri eléggé önmagát (nem gyakorolja a folyamatos önreflexiót) és elszáll a realitás talajáról. Éppen ezért felfokozott egoizmussal elég veszélyes pozitívan gondolkodni. Előbb-utóbb csattanás lesz, vissza kell szállni a realitás talajára!
Nem mondanám, hogy olyan könnyen menne neki,hogy magával rántson. 2 éve próbálkozik... :-)
Ha könnyen magával ránt, akkor egyébként sem vagy elég pozitív. Ezen dolgozz. És ne kattogj rajta, mert még jobban megutálod, és még könnyebben ki fog borítani.
Kicsit felvidítottál, máris jobb.
A kívülállók más megvilágításba szokták helyezni a dolgokat, s ez jó.
És mit kezdenél a helyemben a jó barátommal?
Most egy hét szabi - nem találkozás után - egy darabig bírni fogom.
Azért ha mindent berakok egy mérleg serpenyőjébe...
Inkább megvárom míg ő mondd fel!!! :-DDD
Mit mondjak? Ha úgy érzed, akkor válts munkahelyet. :D Tudod, megszoksz vagy megszöksz. De mégis inkább azt ajánlom, hogy változtass a hozzáállásodon.
Tudom, "ha nem tudod megváltoztatni a körülményeket, változtasd meg a hozzáállásod"
Cirka fél éve sulykolom ezt magamba... :-)
Azért nem csípem, mert egyre kevésbé szerethető a stílusa, bár valamikor még az volt.(ő is nő én is.) Tíz évig tök nagy harmóniában dolgoztunk együtt, minden rendben volt, de őt a változások annyira megviselték, hogy egyre negatívabb. S én nem akarom, hogy magával rántson.Na, így iszonyat nehêz pozitívnak maradni.
Na még csak az kéne, hogy bántson. Igaz előfordult már, de az csak véletlen volt. Tudod, mikor a szülő leszidja a gyerekét, az meg bosszúból belerúgott a kutyába.(Itt a fönök volt a szülő, én a kutya;-))
Igazából jól elvagyunk, voltunk egymással, még kedvelt ül is egymást. De változtak a munkakörülményeink s ezt ő nem tudja tolerálni.Én meg már lassan azt nem tudom tolerálni, hogy ő nem tudja tolerálni a helyzetet.De nem szeretem őt annyira, hogy úgy érezzem, hogy továbbra is tolerálni kellene. Érthető? :-)
Értem. Szóval a kolléga nem bánt téged, te mégsem csíped, és így kivagy miatta. Változtass a hozzáállásodon, könnyítsd meg az életed.
Nyavajog, morog,mi rossz, miért rossz, mh-i körülmények.Mindennap elmondja uazt...2 éve türelmesen hallgatom, most már unom.Eleinte nyugtattam, aztán nem foglalkoztam vele.Most már idegesítő.
Az első, akit szeretek, az egy jó barát, akinek segíteni szeretnék:-)
A második egy kolléga, akinek letojom az érzéseit, de fárasztó napi 8 órában mellette lenni.
És mit kezdjek a másikkal? Akit ugyan nem kedvelek, de kénytelen-kelletlen egy térben vagyok vele - nem, nem tehetem meg, hogy elmegyek onnan - és örökké csak lövelli a negatív dolgokat, hogy körülötte senki se érezze jól magát?
Figyelj, ő próbálkozhat. Ne menj bele a játékba, nem kell rosszul érezned magad csak azért, mert ő azt akarja. Vagy ne tartózkodj a közelében, költözz el.
Nem fogom otthagyni, hogy ne bombázzon a negatív hullámaival, mert szeretem őt. De mégis mit tehetek, hogy mindkettőnknek jobb legyen?
ha nem tudom pozitívabbá tenni, mit tehetek? Hat rám és én leszek negatívabb.
Ha szeretek valakit és ő most épp negatív, akkor én -bár általában pozitív vagyok -
Ha te szeretsz valakit nem hat rád a hangulata?
Megoldást keress, ne kifogást.
Nem kell külön keresni, körülötted van, ott él a mindennapjaidban.
További ajánlott fórumok: