A pozitív gondolkodás negatív hatása, avagy: hogyan ne gondolkodjunk pozitívan (beszélgetős fórum)

Tündér,férjed megírta a cikket,amiről szó volt?Vagy lemaradtam róla,mert nem figyeltem....

Köszike válaszod:)

nekem eszmbe jutott valami, mi van az egoval, ugye az egonk az mindig jelen van.

én akkor érzem, pl., ha a pozitivnak hitt gondolataim nem igazán jó irányba haladnak, ha közben az egom ott ügyeskedik és manipulálni akar, ebból tudom, hogy valamit nem jól csinálok..

amikor a pozitiv gondolataimmal minden rendben van, akkor az egom, ott van valahol, de nem mutatkozik. :))

és sokan oda jutnak,hogy már Istennel teszik magukat egyenlővé.......

Ez a mondat ,csak akkor hangzik cudarul szörnyűnek,és nevetségesnek,ha Isten alatt,nem a mindenséget értik,az egyenlőség alatt pedig kifelejtik a szomszéd Józsi bácsit ,vagy egy csigát!:DDDDDD

Isten nem =irányítással...

Sokszor nagyobb bölcsességre vall abbahagyni az akarást,főleg a görcsöst,amikor valami nem megy,felkutatni a probléma gyökerét,kicsit hagyni a folyamatokat megérni,és újult erővel nekivágni ismét.Azért kaptunk észt,hogy éljünk vele...és sokan oda jutnak,hogy már Istennel teszik magukat egyenlővé.

A mindenhatót úgy kell érteni,hogy Univerzumot nem fogunk tudni teremteni,ezért Isten nem is lehetünk!De!Életünk folyására van kihatásunk,teremthetünk abban kedvünkre,de magunknak is vállaljuk érte a felelősséget.

És mivel itt most a gondolkodásról van szó,szerintem az édes kevés,ha nem párosul tettekkel,szeretettel.

Nem vagyunk istenek! De igen, saját magunk istenei vagyunk, (Isten saját képére teremtette az embert).

Ha változtatni akarunk, csak mi tudjuk megtenni. Változni csak magunk tudunk, másokat nem tudunk megváltoztatni.

Egyedül vagyunk a világon, egyedül is megyünk a halálba. Mindenki a saját világában van egyedül. Segíteni magunknak csak magunkon tudunk (Segíts magadon, Isten is megsegít), másokon nem, maximum irányt tudunk mutatni nekik. És rajtunk sem tud senki segíteni, csak saját magunk, másokat meghallhatunk, de a lépéseket magunknak kell megtenni.

Ezt csak természetesen a psziché keretein belül értem!

"A probléma inkább azzal van,hogy nem mindig tudunk egyik pillanatról a másikra áthangolódni.Az életünkben jelentkező stressz vagy konfliktus lehet olyan szintű is,hogy nem tudunk tőle szabadulni.Hiába mondogatjuk magunknak:legyünk pozitívak,ez nem sikerül.Ilyenkor a problémával kell foglalkozni.Meg kell vizsgálni,mi vezetett oda,hogy magányosak lettünk,mi a konfliktusunk forrása,mi a saját részünk abban,hogy nem találjuk helyünket a világban.Ez többnyire hosszú és fájdalmas út,amit nem lehet megspórolni.

Óriási jelentősége van annak,mennyire támogat minket valamiben a saját hitünk ereje.A hit ereje a tudattalanból származik,onnan,ahonnan egyébként a vallásos érzéseink is erednek.A legnagyobb erők származhatnak innen.Ha ezeket sikerül megmozgatnunk,vagyis,ha elhisszük,hogy megérdemeljük a pozitív változást,ha pozitívan viszonyulunk saját magunkhoz,akkor tényleg csodák történhetnek.De nem mondhatjuk valakinek,hogy higgyen valamiben,amiben nem hisz.Nem vagyunk istenek,nem változtathatunk meg mindent."

Részlet a Nők L.újságból

Fogadjuk el életünket korlátaival,nagyszerűségével együtt,és abból hozzuk ki a legtöbbet,legjobbat!

"Sokkal könnyebb zabálni és kövérnek lenni, mint lefogyni és életmódot váltva normális külsővel rendelkezni."

Könnyebb?nehezebb?Jó?Rossz?Normális?Nem normális?Csúnya?Szép?Pozitív?Negatív?

RELATÍV!:)))

A pozitív gondolkodás alapja ,az önelfogadás,az önbizalom,az önismeret,az önszeretet,a valós helyzetünk elfogadása kellene ,hogy legyen,most ebben a helyzetben,pillanatban.Egy ember csupán ettől válik egységgé. (EGÉSZségessé)

Ha nincs meg ez az alap,akkor csupán pirulává válik,amik köztudottan legtöbb esetben csupán elfedik,megszüntetik a tüneteket,mellékhatásokkal járnak.Ideig óráig persze minden működik ,de hosszútávon nem.

Egy hozzászólás fogott meg igazán,amikor végig olvastam ezt a fórumot,és amit igaznak,helyesnek és alapnak érzek :

"a "pozitiv" szó a latin positivus kifejezésböl ered, melynek a jelentése "megtett, adott", vagyis azt jelöli, "ami van"- a létezöt irja le.

igy a pozitiv gondolkodás tulajdonképpen nem más, mint a lét, az "itt lenni" igenlése, mégpedig az összes körülményekkel és korlátokkal együtt, amelyeket magával hoz az élet."

Bocs, de ez a fórum nem a fogyókúra helyes technikáiról szól, hanem a pozitív gondolkodásmódról. A fogyókúrát csak egy példaként említettem, de Téged nagyon magával ragadt a téma, mivel éppen ezt csinálod.

Lehet szó alkoholról, dohányzásról, vagy bármilyen változásról. Egy ember bármit megtehet, ha ő maga szeretné. A pozitív gondolkodásról beszéltünk.

Ha valaki szenvedésnek tartja a fogyókúrát, akkor valamit nagyon nem jól csinál. Nem koplalni kell, hanem megfelelően étkezni. Életmódot váltani és ha ezzel együtt muszáj, akkor egy kicsit a gondolkodásmódunkon is változtatni kell! Nem csak attól lehet valaki boldog, hogy édességeket, meg hamburgert, sült krumplit zabál! Engem például erősen motivál, hogy az összes csini és divatos ruhámba bele akarok fogyni, mert nagyon sok kedvenc ruhám jelenleg nem jön rám. És ezekben a kedvenc ruháimban, nagyon jól éreztem magam. Tehát ismét ugyanolyan jól akarom érezni magam a bőrömben és ez sokkal fontosabb számomra, hogy összhangban legyek a lelkivilágommal és testemmel, mint az, hogy hány szelet süteményt vagy hány tonna sült krumplit egyek meg.

A másik dolog, ezeket a "egészségtelennek" kikiáltott ételeket is lehet fogyasztani a fogyókúra során csak 1. mértékkel, 2. meg kell találni a napnak a helyes időszakaszait, amikor még nem rakódik le hájként úgy, mint pl: este 10-kor, és főleg mozgás nélkül nem lehet fogyni rendesen ez 100%

Nem a boldogság hizlal! Hanem a sok kalóri, zsír, helytelen étkezés. Amiről te beszélsz, azt a köznyelv kapcsolati hájnak nevezi. Jó otthon együtt főzni, jókat enni. De közben csökken a mozgás, nő a kalóriabevitel. Boldogsággal nem tudjuk jól lakatni a testünket. (nincsen benne kalória).

Ha valaki szenvedésnek tartja a fogyókúrát, az alig várja, hogy végre ehessen egy jót. Csak egyszer...aztán még egyszer......azért szenved, mert amit csinál az nem jó neki....és miért? Mert nem gondol rá pozitívan, mert szenvedésnek fogja fel. Ez a lényeg. Ha Te is így véled, te is így érzed Te is vissza fogsz hízni sajnos.

Ha amit csinál jól esik neki, örül az eredménynek és eszébe sem jut, hogy milyen jó lenne egy tábla csokit, tortát, pizzát vagy valami hizlalót enni és nem is zavarja, ha előtte csinálják.

Én is abbahagytam a dohányzást több mint 10 év után. De csak egyszer hagytam abba (több mint két éve). Nem szoktam le százszor és vissza és nem szívtam el egy szálat sem azóta se buliban, sehol. Mert ez így helyes, mert a dohányzás káros és örülök, hogy nem dohányzom. Pedig erős dohányos voltam.

Nos igen. Rossznak lenni, mindig könnyebb, mint jónak. Főleg, ha tudatosan akarjuk elérni. Mondjuk kövérek vagyunk. Sokkal könnyebb zabálni és kövérnek lenni, mint lefogyni és életmódot váltva normális külsővel rendelkezni.

Ha pozitívan áll hozzá valaki, simán megcsinálja, mivel tudja, hogy jót tesz. De ha valaki úgy gondolja, hogy micsoda szenvedés, de azért végigcsinálom, az negatívan gondolkodik és ha le is fogy akkor is újra meg fog hízni.

Lehet ragozni sokat, de pozitív gondolkodásnak csak jó oldala van és nincsenek mellékhatásai. A cikkben írt példa nem a pozitív gondolkodás mellékhatása, hanem a pozitívan gondolkodni akarás ám rosszul hozzá állás mellékhatása. Így hát én sem értek egyet a cikkíróval ebben a pontban. A személyeskedést szerintem simán ki lehetne hagyni. Sokkal jobb, ha érvek és ellenérvek hangzanak el.

Én úgy 1,5 éve fordítok figyelmet arra, hogy pozitívan gondolkodjak.. Jó nagyon. Előtte és utána is voltak az életemben rossz dolgok: azért járok itt, ahol járok: mert mindenből tanulok és fejlődök.

A cikk szép, de gyakorlatilag ezeket eddig is tudtam.

Csak pozitívan!

Az biztos. Az embernek sokszor könnyebb belesüppedni az önsajnálatba és a letargiába.

Én a rossz dolgokból tanultam a legtöbbet, mert legtöbbször utólag rájöttem, hogy ami akkor rossz volt, az később, hosszú távon jó dologhoz vezetett. Persze abban a pillanatban nem könnyű elhinni, amikor épp a gödör mélyén ülök, hogy milyen jó lesz majd egyszer:-).