A lélek terhei kihatnak életünkre (beszélgetős fórum)

Számtalan emberkét ismerek, akit ilyennel tettek tönkre...családokat, férfiakat, nőket szakítottak el egymástól.....

Mágia :D Sületlen és jogtalan, s romboló, amellett ha működik is, kényelmessé teszi az embert.Szerintem mindenki küzdjön,szenvedje el hibáit, tegye jóvá, amit,ahogyan tud, s tanuljon belőle.Az ezo már nem ismer határokat :D

+nőt is...akire szintén ilyet tetettek az ezo-ban jártas férfiak...

:) Igen.

Ja és még valami: a szerelem nem tart örökké egy kapcsolatot mindig ápolni kell és újdonságokat csinálni együtt, hogy fenntartsátok a tüzet. Sok nagy első szerelem veszte, hogy azt hiszik örökké tart és amikor átalakul nem tudják követni a változást, pedig KELL.

Frenetikus fogalmazás! Teljesen átjött az érzelem, a gondolat. S, nem szégyenlem, bizony, könnyes lett a szemem.Szereted az elsőt, ez biztos. A lelkét szereted.

Sok út járható az életünkben. Sokszor van, hogy olyan utat választunk a magunk számára mi sokkal bonyolultabb és görönygyösebb a megszokotnál. Döntéseink nagyobb részt érzelmi befolyásoltságból erednek és viszahatnak a múltbéli történésekre amik kihatnak az életünk egészére. Én hiszem és megtapasztaltam, hogy a lélek terheit cipelni éveken kerseztül nagyon nehéz feladat és kihatnak agész életünk történésére. Megmutatkozhat, viselkedésünkben, cselekedeteinkben és mind abban amit az élettől cserébe kapunk. Hiszem, hogy a gondolatainknak alkotó és teremtő ereje van és mindennek megvan a maga miértje amiért bekövetkezik és megtörténik velünk. Az egyik legnagyobb teher a lélek számára bűntudat a megbánás terhe, ami nap mint nap elkisér minket mert nem találjuk rá a kiutat. Én évekkel ezelőtt boldog kapcsolatban éltem egy nagyon kedves lánnyal. Megvolt mindenünk és nagyon jól megvoltunk. Az egész családja nagyon rendes volt velem csak az én családom valamiért nehezen fogadta el ami engem mindig is nagyon bántott. Lakást vettünk, szépen berendeztük és éltük a magunk kis életét. Aztán egy napon történt valami változás bennem valami elkezdett dolgozni. Problémáink voltak de nem lett rá megoldás, egyre jobban nem kerestem a párom társaságát és ingerült voltam, ha a közelemben volt. Elkezdtem külön utakon járni és egyre többet kimaradozni. Egy évre rá körülbelül megismerkedtem a munkám során egy hölggyel aki elsőre nagyon megfogott. Találkoztunk, beszélgettünk de semmi kmoly nem volt közöttünk. Egyre jobban kerestük egymás társaságát és a kölcsönös szimpátiából egyre erősebb vonzalom, a vonzalomból intimitás és kapcsolat alakult ki közöttünk. Egymásba habarodtunk és egyre jobban sodródtunk az árral. Neki nem volt veszteni valója vagy talán mégis hiszen második volt az életemben, nekem meg nem volt elég bátorságom, hogy az előző kapcsolatomból kilépjek és lezárjam. Kettős életet éltem, mindekettő nőnek szerettem volna megfeleni mert mindkettőjükhöz nagyon kötődtem. Egyiket sem tudtam egyes egyedül választani. Otthon már egy ideje nem volt sex mert érzelmileg elhidegültem a páromtól. Mindig valami hülye ürügyre hivatkozva bújtam ki az intim együttlét alól. Férfi létemre nekem is az érzelmek diktálnak és nem az élvezet ami egyes egyedül örömet nyújt a sexualitásban ezért is nem tudtam mind a kettő nővel egy időszakban szerelmeskedni. Otthon minden ment a maga útján, egyre kevesebbet beszélgettünk, én egyre többet csavarogtam és átsem gondoltam hova jutottam. Nap mint nap becsaptam azt aki egykor fontos volt a számomra és őszintén szeretett, tőrődött velem és számítottam a számára elsőként. Undorodtam magamtól és egy utolső szemétnek éreztem magamat de az érzelmeimnek nem tudtam gátat szabni. Emlékszem karácsony előtt egy héttel sokaltam be és egy sportáska ruhával elköltöztem otthonról. Össze voltam zavarodva.... Eltelt több hónap a kapcsolatunk egyre jobban kihült a volt párommal én már nem voltam képes hazaköltözni hozzá. Átsem gondoltam, éreztem akkor, hogy mit érezhetett egyedül magányos otthon. Eljött a vége kimondtuk, hogy köztünk vége mindennek és én a másik nőt választottam... Amikor megvettem a lakás felét tőle és kifizetés után átadta a kulcsokat búcsúzásul azt mondta. "elvetted a szerelmem, a barátom és az otthonom" soha nem felejtem el ezeket a szavakat. 2 éve kisért és cseng a fülemben, és nem tudok magamnak a történtekért megbocsátani ahogyan Ő sem fog nekem. Nagyon bánt, hogy megcsaltam, hogy elhagytam, hogy hazudtam neki és ilyen utat választottam. Az emberi méltóságát áthágtam. Annyira jő ember volt és most is az és amikor találkozom vele felemészt a bánat pedig a másik nőt szeretem. Sokat gondolok rá és egyre jobban marcangol a fájdalom ami tettem ellene. Nem tud a lelkem békét találni. Sokszor gondoltam arra is, hogy miért választottam ezt az utat és miért dobtam el magamtól egy ilyen értékes embert mint amilyen Ő volt és jelenleg is annak tartom. Egy élet kevés lenne ahhoz, hogy a megbánásom őszinteségével jóvá tegyem az ellen elkövetett hibáimat. Keresem az utam de nem találom, a bűntudat velem él és nem hagyja el a lelkemet....