A gyerek megválasztja leendő szüleit? (beszélgetés)

Ez a hozzászólás gondolkodtatott el.. hogy nem biztos, hogy amikor szülőt választunk, ha tényleg van ilyen, akkor azon értékrendek alapján választjuk, ahogy most gondolkodunk.

Most azt gondoljuk, hogy nekünk az a jó, és hasznos ami jól esik.. de nem biztos.

Én is sok mindent szerettem volna és boldogtalan voltam, mert nem kaptam meg, és el voltam keseredve és sírtam, de így visszagondolva jobban jártam, hogy nem kaptam meg, vagy nem akkor..

Lehet valaki iszonyú szomorú és boldogtalan egy válás után, de lehet, hogy jobb élete lesz utána, csak nem tud még róla..

Egyébként a leszületés elméletében pont az a lényeg, hogy nem biztos, hogy oda akar születni ahol minden hawai és napfény és könnyű, mert akkor nem tud fejlődni.. tehát áldozatot hoz.

Mint pl. egy szépészeti műtét.. kicsit gáz a hasonlat, de mégis.. egy nő azért fekszik be a kés alá, mert neki az akkor jó és kellemes érzés? Nem.. azért, hogy nagyobb cicije legyen, vagy bármi.. tehát a fájdalmas dolog következménye a jó neki..

Ezt mondjuk nehéz megmagyarázni olyanoknak, akik nem tudnak/akarnak elvontabban gondolkodni, de nem is kell..

Nem te fogod leélni a gyereked életét, hanem Ő önmaga fogja végig járni. Azok tapasztalata alapján, amit a környezetétől látott, tanult.

Majd, leszűri magának a tapasztalatokat. Ez formálja az életét, személyiségét. És, ha jó úton halad, képes lesz önmagát fejleszteni. De a megjegyzésed alapján, lehet Ő már kevésbé lesz flegma és jobban belegondol, átértékeli majd az olvasottakat.

Sok esetben így van. De magamnál pl nem látom, hogy mit kéne ezzel magyarázni. Szerencsés vagyok, jó helyre születtem, lelkileg is, anyagilag is, az életem normális, boldog vagyok, jól érzem magam a bőrömben, nincs okom rá, hogy "kapaszkodókat" keressek a túléléshez. Mégis valahol azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy a lányom éppen hozzánk érkezett és ezt így gondolom a második gyerekkel is, aki még nem született meg.

Ezért azt gondolom, hogy nem minden esetben állja meg a helyét az, hogy csak akkor hiszel ésszel megmagyarázhatatlan dolgokban, ha azok segítenek valamit feldolgozni a lelkednek. A legtöbb esetben igen, de nem mindig.

:)

De akkor mindenki mindenkinek a rokona? blöá. :D

Na, lényeg, hogy felnőtt fejjel értettem meg, hogy ez a hit. Hogy nem firtatod, hogy hogyan tudod memgagyarázni szavakkal vagy racionális érvekkel. Egyszerűen elhiszed és kész.

Nem rohant még így a világ, ketten voltak, nem voltak külső elvárások, csak l'amour... A fogamzásgátlás meg hol volt még akkor!

Kb. ennyi. Látod, mennyi mindent megmagyaráz az ember? :)

Én ezt a biológiával magyarázom és nem fűzök hozzá filozófiai gondolatokat, mint általában semmihez sem.

Abban a szakaszában mikor a gyerek még valójában nincs is nem hiszem, hogy választani tudna.

Én se szoktam ilyenekben hinni, gyerekkoromban megkérdeztem az apácát, hogy hogy lehet, hogy Éva az egyetlen nő a "sztori" elején, és mégis ennyien lettünk...:D

de valahogy ezen elgondolkodtam már többször.

Nem értitek és félreviszitek, megpróbálom elmagyarázni. :)

Tehát:

1. a gyerek nem azért választ szülőket, hogy ő élvezkedjen, hanem hogy a szülőket tanítsa valamire.

2. a test és lélek nem egy és ugyanaz, hogy a lélek mikor költözik a testbe, azt firtatom ezzel, hogy mikor választ a gyerek. Akkor választ, amikor beköltözik. Vagy előbb, de akkor mikor? Nem biztos, hogy fogantatáskor. De ha mégis úgy tenné, hát ő megpróbált nektek tanítani valamit (és biztosan tanultatok is valamit a történtekből, mert mindenből tanulunk, ha mást nem, magunkról).

Na, remélem, így most egyben érthető, amire én gondolok - azt azért nem mondom, hogy ebben hiszek, csak azt, hogy szerintem akár lehet is benne valami.

Szerintem egyik sem létezik.

Egy testben éljük le az életünket és miután meghalunk egy ideig az utókor emlékezetében élünk tovább.

Köszönöm, hogy így ismeretlenül is ezt feltételezed rólam. Nem is tudod, hogy mennyire jólesett! Tényleg megteszek mindent, amit tudok a gyerekeimért, mégis úgy érzem, jobb szülőt érdemelnének nálam...

Abba még nem mélyedtem bele, hogy miért választ olyan sok lélek embertelen körülményeket, ha már valóban választhat, erre valószínűleg a mi korlátok közé szorított gondolkodásunkkal nem is kapunk választ. De személyes tapasztalat a lányom létezése arra, hogy a lélek visszajön...

Gondolom, ha létezik ez a választós dolog, akkor létezik a lélekvándorlás is, tehát a következő életükben.

Nem tudom, nem vagyok meggyőződve erről (és ez nem meglepő :DD), csak érdekel, de így lenne logikus.

És ha nem a fogantatás előtt választanak? hanem később mondjuk.

De ha előtte választanak, abból is tanul valamit az ember.