A gyerek megválasztja leendő szüleit? (beszélgetés)

Na várj csak majd a következő...! :)

Én nem emlékszem semmire.

Nem. Csak a Sperma akciót. :)

Roald Dahl

Vagy jól belemagyarázható. Hinni lehet és kell is valamiben, de amíg az nem bizonyított, addig az csak a hit marad. Egyes vallások hisznek a lélekvándorlásban, egyesek nem... ki tudja mi az igazság? Senki, se te, sem a szomszéd, senki sem.

Még a poltergeist jelenségre sincsen tudományos magyarázat (kopogó szellem), csak a létezését ismeri el a tudomány...

Egyik fele biztosan Nálad volt, hiszen a lányokban az embrionális szakaszban elkezdenek fejlődni a petesejtek.

Érdekes, hogy ledöbbentél, sőt ijesztőnek érezted gyermeked kérdését, én úgy tapasztaltam ez a legtöbb gyermekben megfogalmazódik, hol is volt ő, mert nem látja a családi fotón magát pl.

A halállal csak a test semmisül meg, a lélek tovább él. Nekem erre személyes tapasztalataim vannak. Ebből következően hiszek a reinkarnációban is. És ha a lélek új testet ölt, akkor már az sem kizárt, hogy maga választ szülőpárt, akik mellett megtapasztalhatja mindazt, amire a fejlődéséhez szüksége van.

És a test halála akkor következik be, amikor a léleknek már "elege van". Ezzel magyarázható pl. a kisgyerekek halála, vagy az orvosilag reménytelen esetek életben maradása.

Hát persze, hogy a gyerek válassza a szüleit. Az a sok hülyeség a biológia könyvben a megtermékenyítésről, meg a születésről, génekről, öröklésről csupa marhaság.

Nem is tudom, hogy ezt eddig miért nem tudták az emberek. Alig várom már én is, hogy apa legyek és kiválasszon egy gyerek engem is, hogy azt szeresse én legyek az apja és nekem ne legyen beleszólásom, hogy kivel szeretnék gyereket, hogy mennyit, hogy mikor...

Bocsi a nem kis iróniáért, de, ha a kérdés komolyan felvetődött, akkor hogyan lehet az, hogy ivar sejt nélküli embernek nem lesz gyermeke? Mármint őt nem válassza szülőnek gyerek?

Vagy manapság miért ment ki a divatból a szeplőtelen szaporítás?

Pár hónapja kicsit ledöbbentem azon, amit a lányom kérdezett.. 4,5 évesen megkérdezte "Anya, én hol voltam, mielőtt megszülettem?! Akkor is a pocakodban voltam, amikor annyi idős voltál, mint most én?!" Nem, mondtam neki nem, nem voltál a pocakomban. "Anya, akkor én hol voltam??"

Napokig ezen gondolkodtam, hogy hol is lehetett az én pici lányom, mikor még meg sem született, mikor én még csak ovis voltam, ő vajon hol is lehetett.. kicsit ijesztőnek gondoltam, hol is lehetett ő, mikor még nem volt.. Aztán rájöttem, hogy ő és a másik kettő is mindig is velem voltak, mert ők az én lelkem és testem egy-egy szeletei:)

Én hiszem, hogy a gyermek egy ajándék:)

Hogyne..., mást se csinál, csak válogat! :)

Jogos a kérdés, miért választ valaki egyenes utat az emésztőbe, netán a kandallóba...de erre is vannak misztikus, megfoghatatlan válaszok, miszerént "így köllött annak lennie", abból tanult...valamit, akármit, bármit, és ennek megértéséhez fel köll nőni, meg hogy, nem tudhatod Hajnalkám!

Mindenki hitéhez kell megerősítés és annak tudata, hogy más is hisz benne, mert csak úgy tudjuk teljesen megvenni magunknak. Néha még így is nehéz. Én egyelőre csak magamban szeretnék hinni, de hiába hisz bennem pl. a párom, mégsem teljesült még ki e hitbéli vágyam sem.

Álomvilágban élni könnyű, de nem hiszem el, hogy legbelül nem zakatol ott valami kis érzés, ami önbecsapás néven kérdéseket gyárt és időről-időre elbizonytalanít.

Anyósomat is csodálom néha, hogy minden légből kapott, innen-onnan hallott dolgot magába épít és terjeszti is ezt az igét, megpróbál hinni benne, hogy ezáltal könnyítsen a lelkén. Ő is sok rossz dolgot megélt a múltban. Nagymamám a férje halálig nem hitt Istenben, azután ő lett az egyik legvallásosabb ismerősöm.

A lényeg, hogy csak csodálni tudom azt, aki ennyire bele tudja ringatni magát valamibe, de kétlem, hogy valaha is teljes mértékben sikerülhet józan ész mellett. Bár ha egy kicsit is segít, miért ne tenné? :)

Ez is egy unatkozó filozófus gondolata tuti.:S

Megfoganunk,élünk,majd jól meghalunk azt jó napot.Mit kell ezen ennyit agyalni?

Egy bizonyos "szemlélet" szerint valóban így van.

Az ember egy "gazdatest", akibe beleköltözik a lélek, aki egy szuper dimenzióban terem és sok-sok élete során egy olyan tudást kell megszerezniei, hogy a mesterek közé kerülhessenek.

Ha elfogadjuk, hogy ez így van, akkor valóban a gyerek azaz az a lélek választja leendő szüleit, akinek azt a bizonyos dolgos kell megtanulnia, amit a szülei tudnak neki nyújtani, mert ezáltal, mint lélek meg tesz egy újabb lépést a fejlettsége fokán.

Akinek nincs gyereke az lehet nem becsülte mások gyerekét egy előző életében...