A gyerek megválasztja leendő szüleit? (beszélgetés)

Azon nem csodálkozom, hogy a parajelenségek tudományos igényű kutatására nincs nagy igény – legalábbis ezoterikus körökben –, mert az általában illúzióromboló pofon az ezotéria és parajelenségek híveinek. Sokkal jobb üzlet nem kérdezősködni és vizsgálgatni, hanem eladni az ezotériát.

Fő mozgatórugó a pénz.

Az a baj ma az emberek már képesek mindent tulfilozofálni.

Ez a szülő választás is pont ilyen dolog.

Senki nem tudja mert még nem tapasztalhatja, de bizton állítja.

Egyelőre állítsunk olyan dolgokat biztosan ami kézzel fogható, mint például, hogy a zongora húros hangszer.

Nincs ezzel baj, maradj csak a racionális dolgoknál, amíg azt látod igaznak, jónak. Én is sokáig így voltam vele.

De ne gondold, hogy aki másban hisz, vagy másként gondolkodik, az vmi külső nyomásra vagy vmi haszon fejében teszi, vagy azért, hogy megtévesszen másokat.

Szerintem tökmindegy, ki miben hisz - néhány szélsőségtől eltekintve - a lényeg, hogy ne legyen fanatikus, elvakult, ne a gyülölet, a keserűség vagy a félelem vezesse, hanem jóindulat, szeretet, békesség, tolerancia.

Van az a pénz amiért én is azt mondanám, ha visszahoznak a halálból, hogy láttam mit csináltak az orvosok és hasonló....

Ezt alélekvándorlást majd akkor hiszem el, ha tapasztaltam, addig számomra mese az egész. Főleg azért mert senki sem tudja ezt biztosan állítani csak találgatnak.

Egyalőre maradok a racionális dolgoknál.

Ezek legendák.

Valódi, sikeres, publikált tudományos kísérlet nem volt.

És akkor mivel magyarázod, hogy ezek az emberek látták kívülről, hogy mit csinálnak az orvosok, hogy kik vannak ott, miközben leállt a szívük.. sőt, egyszer láttam egy műsort, amiben egy "kísérletet" mutattak be, hogy a műtőben van az a nagy lámpa, annak a tetejére felírtak valamit és az újraélesztett betegek, akiknek ilyen halálon túli élményei voltak, meg tudták mondani, hogy mi volt oda írva... honnan tudták volna a műtőasztalon feküdve?

Vagy pl. egy vak nő látta a várost, egy csomó dolgot, amit előtte soha nem látott, mert soha életében nem látott semmit, és az újraélesztése után leírta, hogy mi hogy néz ki és elmesélte, hogy elment (a lelke) körülnézni a városban és elmesélt mindent, hogy mit látott..

És ezer más, megmagyarázhatatlan jelenség van, ami azt bizonyítja, hogy valaminek kell lennie a halál után..

De mindegy, ettől függetlenül mindenki abban hisz, amiben neki jól esik.

Ha valakinek az a megnyugtató, hogy eltemetik és vége, akkor az, ha valakinek az, hogy ezzel nincs vége, akkor higgyen abban..

De azok az emberek nem haltak meg. Így ők sem tudhatják, hogy mi van a halál után.

Egyébként én azt gondolom, hogy egy temetés. És ott tényleg véget ér a földi pályafutás. Nem kóborol az ember lelke sehová.

A gond az, hogy te még mindig nem tudsz elszakadni attól, hogy akkor fogan meg a gyerek..

Ő nem akkor kezd el létezni, csak a teste!!

A lélek már lehet, hogy egy tucat életet átélt, és lehet, hogy egyszerűen csak meggondolja magát, hogy mégsem ide szeretne leszületni, vagy pont azzal tanul az anyuka, ha elveszíti.. vagy ezt, vagy azt..

Ő nem meghal és egy tragédia, hanem csak tovább lép, lecseréli a testét és kész..

Nem lenne nekünk sem olyan félelmetes a halál, ha tudnánk, hogy mi van utána.. nemis csak a fájdalomtól félünk, hanem hogy nem tudjuk mi van utána.

Több emberrel beszéltem már, akinek volt halálon túli élménye és visszajött, és ők nem félnek a haláltól, egyik sem, mert tudják, hogy nem lesz nekik rossz..

De nem tudhatjuk mi van a halál után, mert akkor mindenki váltogatná az életét, és nem végezné el a feladatát, hanem egyszerűen kilépne, hogy akkor most ő újra kezdené.

Ezen én is sokat gondolkodom:)

Micsoda vérfertőzés...

1. számon „holdsirály írja: Ti mit gondoltok? Állítólag a születendő gyerek választja a szüleit?!

Ilcsi Mama: Kedves „holdsirály”. És mindenki más is. Ne haragudjatok, hogy így összegezve szólok hozzá kérdéshez, de higgyétek el nekem, (mondom én nektek, így 7X-en túl), van valamilyen igazság a feltett kérdésben.

„ idézet „holdsirály” egy másik bejegyzéséből: Én elhiszem. Az anyukámmal rengeteget tanultunk egymástól, a fiam-életem egyik legnagyobb tanítómestere.”

Ilcsi Mama: Nagyon jól látod! Tudományos megfigyelések bizonyítják, hogy azok az anyukák, akik a – kilenc hónap alatt is,- már a pocijukban szeretettel beszélgetnek, dalolgatnak a kicsi babájuknak, azok sokkal több szeretett kapnak vissza a gyermeküktől. És mindenkor –egész életük során - gondoskodóak lesznek egymás irányába. Ők azok, akik a szüleiket öreg korukban saját maguk ápolják a betegségük során is.

„Béka királylány” írja a 14. számon „de én tudok azonosulni azokkal a dolgokkal, hogy tanulni, fejlődni vagyunk itt a földön. . . és ugye semmi nem véletlen.”

Ilcsi Mama: Ez bizony így van!

„Molly38” Írja! "elméletileg ez úgy van", hogy különböző életeinkben különböző feladatokat kapunk, választunk. .

Ha valaki pl. egy súlyos betegséggel született, azt ő választotta, hogy ezzel ő nagyobb karmát teljesít, így pl. a következő életében "pihenhet", beleszülethet egy tökéletes családba, és jön minden magától.”

Ilcsi Mama: Kedves” Molly38”! A Karma asztrológia szerint, nagyon jól látod a kérdést. Persze a szkeptikusokat nem kell és nem is, lehet és nem is, érdemes meggyőzni! Keressetek csak az ismeretségi körötökben a „Molly38” által említett családokat. Elcsodálkoztok, hogy a súlyos betegséggel született gyermeküket hogyan és milyen nagy szeretettel nevelik, akár szegányek, akár gazdagok is.

Ilcsi Mama: Vajon miért??

27. számom „Józan Paraszt” írja. „Nem. Az úgy van, hogy sok férfi udvarol az anyukának, aki jó esetben csak egyet enged be. Utána több százmillió spermium közül néhány eljut a petesejthez, melyekből az csak egyet enged be”

Ilcsi Mama: Milyen érdekes és elgondolkoztató a ”józan Paraszt” megfogalmazása.

Miért éppen azt az egyet a sok millió közül????

34. számon” kék írisz” bejegyzése: Egy bizonyos "szemlélet" szerint valóban így van.

Az ember egy "gazdatest", akibe beleköltözik a lélek, aki egy szuper dimenzióban terem és sok-sok élete során egy olyan tudást kell meg szereznie, hogy a mesterek közé kerülhessenek.

Ha elfogadjuk, hogy ez így van, akkor valóban a gyerek az a lélek, aki választja leendő szüleit, akinek azt a bizonyos dolgot kell megtanulnia, amit a szülei tudnak neki nyújtani, mert ezáltal, mint lélek meg tesz egy újabb lépést a fejlettsége fokán. Akinek nincs gyermeke, az lehet nem becsülte mások gyerekét sem, egy előző életében.

Ilcsi Mama: „Kedves kék írisz” Itt van az igazság a soraidban elrejtve. Vagy ahogyan „ Hegyipatak80” is, írja: „Nekem Anyukám mesélte, hogy mikor náluk volt a középső fiam, akkor azt mondta Neki " Igaz Mama, milyen szép Anyukát választottunk Magunknak!?" :)

Ilcsi Mama:„Vénusz01”is nagyon jól fogalmazta meg a lényeget a 70. számú bejegyzésén: „Szüleinket nem azért választjuk, hogy megoldják az életünket, hanem, hogy az odaszületésünkkel, hozzásegítsenek akár negatív, akár pozitív körülményekkel önmagunk fejlődéséhez a helyes út.

kiválasztásához, melyet nekünk kell végigjárni”.

Ilcsi Mama: Sokan nem hisznek az úgynevezett KARMÁBA, vagyis az előző életekben.

Még is milyen érdekes, hogy „holdsirály” ma délben indította, ezt a fórumot és pár óra elteltével már –ilyen vagy olyan, - de 133 hozzászólás érkezett-rá. !!!!!

Akkor még is van valami ebben a Karmikus dologban?????

A KARMA azt mutatja meg, hogy az előző életeidben mit nem oldottál meg, ezért kellett még újra leszületned a Földre, hogy azokat a feladatokat is teljesítsd, amelyeket a részedre a Karmikus sors útja kijelölt.Lehet, hogy pontosan ez - az első lépés, hogy a lélek a születit megválasztja.

Ha hiszel, ha nem olvasd el mit ír róla az INDIAI karma. Indiában a bölcsek úgy tartják, hogy - fogantatástól kezdve - a születéskor jövőjét mindenki magával hozza.

A születés pillanatát megragadva az egész életet megérthetjük.

A karma tanítása, hogy: az előző életből hozott törlesztéseket kell, megélni,és megéltetni. Az

EMBER közötti nézetek még sem változtatnak rajta, mert valami MAGASABB KARMIKUS kötődés van, amit mi a tudatunkkal nem vagyunk képesek feldolgozni és racionálisan érzékelni, és helyre tenni.

A sors pakli keretei között

<meg van írva> ki- kivel lép kapcsolatban, ha részére determinálva van,

<ez tudományosan is bizonyított tény>, hogy ugyan azokat vonzzák be, amire ítéltetve vannak. Így vab ez például a párkapcsolat terén is.

Az életed időfája, mint egy nyitott könyv.

A KARMÁD. Akkor sem változna, ha akarod.

Születésed az időfa törzse.

Jövőd a koronája.

A múltad a gyökere!

A múlt tettei így hatnak a mára, az élet útján feljutni a legfelső ágra.

De hogy melyik ágra juss fel, azt Te választod ki. Te döntheted el napról-napra haladva előre. Nem láthatod, hogy mi jön jövőre. Néha - néha visszatérsz az előző ágra, hogy utad még is felvezessen a koronára.

Tetteid a gyökerekre hullnak.

Ahogy nő a fa sokasodik az ága.

Sorsod ez által még is irányíthatod, ha a múltad tévedésit megváltoztatod.

Ez az egyensúly megszerzésével és megtartásában áll.

Hogy van a szabad akarat? Hát persze, hogy van, de ezzel csak jobbítani tudunk saját sorsunkon.

Mivel sok első trimeszteres spontán vetélés van, aminek nem tudjuk a konkrét okát, csak valószínűsíteni lehet, ezért ezt nem fogod tudni bizonyítani.

A "pszichés gyengeség" egy eléggé megfoghatatlan dolog. Vagy mondjuk miért lenne gyenge az, aki belétja, hogy értelmesen nincs tovább, annál jobb a halál és megteszi? Ahhoz nagyon is erősnek kell lenni, hogy az ember tényleg megtegye.

És aki valóban öngyilkos lesz, és meg is teszi? És nem a figyelemfelkeltő módját választja mint a begyógyszerezés, hanem ami tuti halál??

Nézzünk statisztikát évente hány millió ember lesz öngyilkos.. ők nem reménykednek.. vagyis abban, hogy nem mentik meg őket.

Persze lassú halál a drog a cigi és a pia, csak mikor valaki eme élvezeti cikkekhez nyúl még nem fogja föl. Akkor még viccből azt mondja valamiben meg kell halni. De mikor ott vannak a halál kapujában és lenne egy gomb, hogy többet nem nyúlok a cigihez, piához kábszerhez , ennek fejében tovább élek, mindenki két kézzel nyomná az a gombot.

Mikor valaki párbajozott, vagy háborúzni ment sem úgy indult el, hogy én ott maradok. Mindenki a győzelem reményébe szállt harcba.

Majd kiderül :)

Mindegy, csak neki legyen jó :)

Pont most, estebéd közben gondolkodtam ezen, és ha már szóba került leírom, hogy régen azért nem volt ilyen nagy életigenlés és önzés és a saját boldogságunk hajkurászása..

Sőt.. régen hányan mentek a hazájukért harcba önként, vállava, hogy meghalnak? Azért, hogy a szeretett hazájuk megmaradjon?

Hányan párbajoztak egy nőért, vagy becsületből, pedig elég nagy rizikó volt, hogy otthagyja a fogát..

Most ha valaki párbajozna egy nőért, mindenki hülyének nézné.. régen pedig ez volt a gondolkodásmód...

Ha pedig annyira életigenlők lennénk, nem drogozna egy csomó ember, nem cigizne, nem lenne alkoholista, stb stb.

Végülis ezeket nevezhetjük lassú öngyilkosoknak.. ja igen, és a direkt öngyilkosokról még nem beszéltünk.. ők választják a halált.. tudatosan, felnőtten.. akkor miért ne választhatnák magzat korukban is?

Ha feltételezzük, hogy ez létezik akkor nem egy kisgyerekről van szó, hanem egy fejlett, akár öreg lélekről, aki tejesen tudatosan dönt így, vagy úgy..

Ahogy a világ tágul úgy nő egyre a gyerek is, és el fogja dönteni, hogy melyik a leghelyesebb út amit követnie kell.

Szerintem egyértelműen a Tiétek lesz az.

Bár ellene vagyok a szépészeti műtéteknek, de azt mondom általában miután ez megtörténik a nők szinte mindegyike kivétel nélkül elégedett lesz magával. De ezért is választott a műtétet.

Ugyanakkor a gyerek, ha egy olyan anyukát és apukát választ akik úgy hozták össze /maradjunk a szélsőségeknél/, hogy anyuka belőve feküdt egy buliban a pamlagon és az első arra járó hasonlóan mámoros állapotú férfi meghúzta, ott nem reménykedhet a gyerek, hogy valaha jobb sorsa lesz. Ha egyáltalán az a gyerek meg fog születni, és anyuka a kábulatból felébredve mikor észleli,a következő cikluskor, hogy nincs valami rendjén nem veteti el.