Szükségem van mások segítségére, meglátására, véleményére, mert egyedül vagyok a megválaszolatlan kérdésekkel (beszélgetős fórum)

Csupán az első 8-10 hozzászólást olvastam eddig.

Azok teljesen eltérőek voltak.

Tanácsot ugyan lehet adni, de arra garanciát senki nem tud vállalni, hogy működni is fog.

A fél év együttlét - különösen egy "távkapcsolatban" - nem sokat jelent, így bármit is elvárni a másiktól hiú ábránd. Mindenesetre, ha a szerelem érzése kialakult volna benne, akkor már tett volna lépéseket arra, hogy minél többet együtt lehessetek.

Ha eddig nem tett, ezután még kisebb ennek az esélye. Ezt egy "kilakoltatással" nem lehet siettetni, legfeljebb végleg elriasztani őt.

Szóval elég kicsi rá az esély, hogy ez a dolog rendbe fog jönni. :(

Köszönöm mindenkinek az őszinte véleméynt, tanácsot.

Pontot tettem az ügy végére.

Kicsit belehalok, de majd jobb lesz.

Mégegyszer köszönöm!

jah :D lennének sztorik :D

most már csak nagyon jól kuncogok ezeken, de akkor majd bele haltam hogy mennyire hülye voltam a szerelemtől, és mi mindent meg tudott tenni velem :) Minden esetre jó tanulópénz volt, és ma már mindent máshogyan csinálok. L. meg boldogítson mást :D

Szia!

Én úgy gondolom, hogy amikor azt mondtad neki továbblépsz és ő azt válaszolta veled akar lenni, ezzel ő csak megóvta magát egy még kellemetlenebb szituációtól. Ha te valakinek így feladod a leckét és ő szeret... akkor nem az a válasz a telefonodra h nyugodjatok meg mindketten. Szerintem inkább akkor most minden tőle telhetőt meg kellene tennie érted. A harmadik személyt sose szokták bevallani. Legalábbis az én tapasztalatom ez. Sokszor még a lebukást is kimagyarázzák, nemhogy még bevallani valamit. Na meg felettéb gyanús, hogy nem közölte veled, hogy hol lakik. Na ez meg már milyen dolog... Bocs, de nekem úgy tűnik, hogy egyáltalán nem vagy fontos neki. Ennek már vége... csak nincs kimondva. Az összköltözés témával tényleg ki tudtad volna "ugrasztani a nyulat a bokorból", de most már fölösleges. Melóban meg gondolom van neki szünet, néha napján hazamegy.... akkor tudna keresni ha akarna.

Szia!

Öszinte válaszokat kértél: a leírásod alapján úgy tünik hogy, a kapcsolatot szeirntem te komolyabban veszed mint ö.

Én és a párom között nem 5 hanem 800km volt amikor megismerkedtünk és mégis minden eset hívott, és beszéltlünk egymással vagy telefonon vagy neten, és meg is látogatott. Késöbb amikor kiköltöztem miatta, akkor úgy jött ki hogy, én egész héten dolgoztam és mi is egyszer láttuk egymást egy héten, de minden este illetve minden második este hívott, és volt hogy meló után még 2órát vezetett autót hogy nálam tölthesse az éjszakát.

Aztán amikor jött a munka lehetöség akkor velem ült le és megbeszéltük EGYÜTT hogy, hogyan tovább.

Nagyon nehéz volt mert gyakorlatilag csak hétvégén volt itthon igazán - keddtöl csütörtök estéig külföldön dolgozott- de elejétöl fogva tudtuk hogy ez csak határozott ideig fog így menni,m így aztán összeszorítottuk a fogunkat és kibirtuk. De amikor nem volt itthon akkor is minden este telefonáltunk egymással, hogy tudjuk mi van a másikkal.

Szóval a fentieket nem dicsekedésnek szánom, hanem összehasonlításnak számodra.

Azt szokták mondani hogy Párizs megér egy misét, és azért én felhívnám még egyszer hogy mi van, és ha nem akar veled tovább tárgyalni akkor hagynám.

Anyukám mondta mindíg, hogy nem szabad olyan szekér után futni ami nem vesz fel, mert csak kinevetnek, és nagyon igaza van.

Az a fajta közöny amit ez a fiú mutat feléd, sajnos nem enged túl sok jóra következtetni, és kár lenne a szereteted és szerelmed olyanra pazarolni aki nem tud mit kezdeni vele.

Vannak még cuccai a pincében...

Lehet, már csak ingyen depo kell neki... :)

Ez pontosan így van!

Akármilyen elfoglalt is valaki, na de azért egy SMS vagy egy pár perces teló beszélgetés bele kellene, hogy férjen egy párkapcsolatba - már ha van még kapcsolat illetve pár, akinek fontos a másik....

Persze, meg ha szóban amúgy sem megoldható, akkor úgyis csak az írás marad.

Bár az eddigiekből úgy néz ki, hogy ez az ürge már le is lépett....

Én azért pártolom az írást,mert szóban nagyon könynen tud az ember félreérthető lenni,szintén könnyen lecsúszhat a saját mondanivalójáról,vagy kifelejt valamit,mert beszélgetés közben elterelődik a szó..illetve ha le van írva,nem lehet az,hogy elfelejtettem,nem figyeltem,nem hallottam,nem tudtam,hogy ezen volt a hangsúly..stb.

Én a fontos,bonyolultabb dolgokat mindig leírom.