A férjem és az anyukája (beszélgetős fórum)

Ismerős az utolsó két mondat,nálunk is ez van,csak nincs gyerek,se házasság még.

Én már nem is beszélek vele,pedig próbáltam,és 6 év után feladtam. Élje a sajátját,én az életemet,ha meg még egyszer belém kötne,én is megmondom,hogy milyen az élete a szeretőjével,hogy bassza át,hogy használja ki,meg nem is szereti annyira mint amint mutatja...csak ne vagyok szemét,de ha bepróbálkozik,akkor nem hagyom már magam,hiába a szerelmem anyja.

Gondolom volt már olyan az életedben, aki okkal vagy anélkül utált. Na, hát anyós is ugyanúgy viselkedik...

Beszól, kötekedik, jó napjain csak pofákat vág, rossz napjain meg fűnek fának szid, hogy miéyen rossz ember vagyok... Kedvencem az volt, mikor a Fiának akarta beadni, hogy én tulajdonképpen nem is vagyok szerelmes. Lassan 10 év házasság (14 év kapcsolat) és 2 gyerek után még mindig úgy beszél, mintha csak poénból lennénk együtt, és hamarosan úgyis vége....

A férjem egyke és nem volt konfliktusom az anyósommal. Nagyon jó viszonyban voltunk.

Azt figyeltem meg, hogy ahol a szülőknek jó a házasságuk, a házaséletük, s idősebb korban is van magánéletük, ott nem telepednek rá a gyerekükre, vagy annak párjára.

Anyósomék még idős korban is nagyon szerették egymást, jó volt nézni, hallgatni őket, ahogyan enyelegtek egymással több, mint 50 évi házasság után. A szemükben ott volt a fiatalkori szerelem.

Miért, rád az?

Mondjuk, nem értem, hogy egy anya hogyan lehet féltékeny egy feleségre vagy fordítva ... nem ugyanaz a viszony.