A férjem és az anyukája (beszélgetés)

Ez természetes lelki folyamat, nincs ebben semmi rossz. 3-4 évesen minden lányban és fiúban megvan ez, én sem emlékszek, de ez nem jelenti azt, hogy kivétel lennék. A lányom, meg egyenesen odaállt az apja elé és megkérdezte, hogy mikor veszi el. :D Freud a fiúk esetében a folyamatot Oidipusz-komplexusnak nevezte el, azóta sem cáfolta meg senki.

Az oroszoknál a férfiak is szájra puszival köszöntötték egymást. :) Igazad van, gusztus kell hozzá.

Ez is egy érdekes hozzáállás...

Nem azért kell szeretni valakit, mert "gyönyörű"... pláne nem azért, mert téged szeret... Azért kellene szeretni, mert boldoggá teszi a fiadat, az összes többi a ráadás....

Ennyire nem? Naponta indulnak itt olyan párkapcsolathoz fűződő fórumok, hogy 5-10 év múlva jönnek rá a nők, hogy elmúlt a szerelem s nincs közös pont a párjukkal. Mennyire volt az tudatos választás? Vagy nem is látta a jelölted, de már belehabarodott....

Nemcsak tudatos kihasználás (van ilyen is, nem is egy!), inkább beteges a fiú részéről is. Hogy néz az ki, ha egy 30 éves férj anyuci minden szavára bólogat, s nem védi meg a feleségét? Pedig a saját választottja...

... nem tudom... engem a lányom leválása viselt meg kegyetlenül, abba majdnem belehaltam. A fiam szépen fokozatosan vált le. De valóban leváltak, 18 éves koruktól önfenntartóak, és már előtte is dolgoztak az iskola mellett, tehát szépen fokozatosan valóban áttértek a felnőtt létre, ott pedig már annyira van helyem, amennyire kérik.

A fiam barátnőjét pedig imádom, gyönyörű, kedves, ügyes... és szeret engem, ami ugye nem utolsó szempont. :)))

"A lányok meg az apjukhoz akarnak hozzámenni .."

Sosem akartam, a gondolat is taszító.Kislányként sem. Nem értem hogy juthat ilyen eszébe egy embernek.

Attól is kivagyok,amikor olyan idézeteket látok,hogy "az apa a lánya első szerelme".

Istenem...ez annyira beteg.

Én inkább úgy fejezném ki magam,hogy " Vannak olyan lányok.." Nem pedig úgy,hogy "A lányok ".

A másik amikor szájra adnak csókot lakodalomnál az apának, vagy csak úgy megszokásból ott csókolják meg egymást.

Mondjuk mindenki azt csinálja,amihez gusztusa van.

Biztos. Ösztönlények vagyunk, de ennyire nem. Vagy olyat választunk, vagy nem választunk olyat, mert a választás egy tudatos döntés.

Pont erről beszélek: ez a "szimbiózis" egy káros, beteges és a társadalom által elnéző mosollyal támogatott rossz dolog. Semmi köze ahhoz, hogy hogyan kötődne egy anya a fiához. Ez a fiú részéről kihasználáson alapul kényelmi dolgokban, az anya pedig azért használja ki a a fiát, hogy férfit hazudhasson magának, akiről neki gondoskodnia kell.

Sok minden az oka ennek:

-hogy a nők egy jó része élete értelmét és érvényességét egy férfi körüli pörgésben látja kizárólag

-hogy a nők jó része nem tud vagy nem mer vagy nem tud hogyan (eszközök híján) egyedül élni

-a nemrégi időkig a nők nem örökölhettek, és életük, fennmaradásuk a férfiakról való gondoskodáson múlt, azaz ha gondoskodnak, akkor nem hagyják őket védelem s élelem nélkül

Stb.

Ez nem egy kedves, elnézendő dolog, ez egy mindkét félre nézve káros, rossz, beteg dolog.

Igen, mert a lányok nem élnek annyira szimbiózisban az apjukkal, mint a fiúk az anyjukkal....

Biztos? :) A kutatások nem ezt igazolják. Csak akkor nem keresnek olyat mint az anyjuk (most a belső tulajdonságokat vegyük alapon), ha az valamilyen oknál fogva ellentmond az értékrendjüknek.

A nőknél is ugyanez a helyzet. :) Ezért van az, hogy pl. egy alkoholista apa lánya alkoholista férfiakat vonz be, az már más kérdés, hogy némelyik tudatosan mást választ.

Az utolsó bekezdéseddel egyetértek. Azt nincs mit taglalni. :)

Egy ferfi szamara az anya nem csak az anya, hanem kicsit a no is, akinek tudat alatt megadja a nonek jaro tiszteletet is. Ahogy egyszer egy kisfiu megfogalmazta:anyu, a te testedben nottem meg.

Ahogy a meny egy kicsit a "lanyom" is, a vej kicsit a "fiam" is.

A lányok meg az apjukhoz akarnak hozzámenni és mégsem kerülnek ilyen káros kapcsolatba a lánygyerekek az apjukkal, mint az anyák a fiúkkal. Egy apa sem nő össze a 30 éves lányával.

És nem keresnek olyat mint az anyjuk a pasik. vagy olyat keresnek, vagy nem.

Mint ahogy nem minden nő az apját keresi a férfiakban.

Ez egyszerűen egy káros, ostoba berögződés, amiben a fiú kihasználja a mamahotelt, a törődést, mert jobb, mint saját magának megemelnie a fenekét és magáról gondoskodni, Az anya meg elhiteti magával, hogy férfi van mellette.

Hála nem,és sose fogunk.

Nálunk az volt,hogy tipikus elveszem a fiát,mert a vőlegényem a legkisebb,szóval a legkedvesebb. Arról már nem írok,hányszor vált el,meg arról se,hogy most hány éves és hogy viselkedik,mert nem tartanám korrektnek.

Az egy dolog,hogy szid bárkinek,meg mindent elnéztem neki mert a szerelmem anyja.

Elegem lett,nem vagyok köteles eltűrni,hogy ő minden egyes alkalommal,mikor nem az van amit ő akar engem megalázzon,és leszidjon,aztán meg ugye nem haragszok. Ha ő azt hiszi,hogy kihasználom a fiát,most nem tudok mit tenni ellene. Higgyen amit akar. Már én se vagyok köteles újra és újra megbocsájtani a bántásait,holott sosem bántottam meg,mindig ilyen kis apróságon akadt ki,meg azon,hogy nem úgy van mindig minden ahogy ő akarja.

Érdekes módon mikor magunk közt voltunk és leszidott,akkor is hallgattam,nem ordítottam le,pedig olyan dolgokat mondott rám...szóval mikor már meguntam a szidást,fröcsögését megmondtam,hogy nem vagyok köteles hallgatni én mert ha ennyire utál,ő senkim,hiába a vőlegényem anyja,és végeztem velem.

Azóta letiltottam mindenhol,és nem vagyok hajlandó beszélni vele. Pedig mindig kérdezi,hogy mivel vega vagyok,hogy kell ezt meg azt sütni,és sose akarok vele beszélni. Egyszóval elegem volt belőle,és nem akarom hogy tönkremenjek miatta,mert képes tönkretenni embereket.

Most jó így. -Téma lezárva.

Ez így van, nagy a szabadság, lazaság, törtetés, a másik ember semmibevevése.

Nincs jó otthoni minta a gyerekeknek, lassan már nincs igazi család!

Nem találom véletlennek, ha egy jól működő,szerető családból megnősülő fiú olyan társra le, mint ami az otthoni minta. Ilyenkor nincs gond anyós és menny között.

Érdekes tud lenni a lány-apa kapcsolat is, főleg a kamaszkor kezdetén. :)

Viszont: láttátok volna az én arcomat, amikor férjhez mentem és apám azzal állt a lakodalom után a férjem elé, hogy most már ő is a fia. :DDDDDDDD

Is-is! :)

Nemi kérdés, mivel az anya-fia kapcsolat kicsit szexuális is, ki nem hallott arról, hogy 3-4 éves korban a fia az anyját akarja feleségül venni. Ez teljesen normális dolog. Aztán később az anyához hasonló nőket keres a fiú - ez is teljesen normális. Viszont anyukának nagyon nehéz "átengedni" egy másik nőnek azt a fiút, aki eddig ajnározta. Általában itt akad meg a történet: ha anyukának nincs párja vagy van, de nem kielégítő a kapcsolata, nincs más elfoglaltsága, csak "a fiának élt", akkor nem tud leválni....

A lánynál más a helyzet. Minden anya másképpen szereti a lányát és a fiát, aki nem ismeri be az hazudik! Nem azt mondom, hogy jobban vagy rosszabbul, hanem másképpen.

Egyszer mindenki lesz anyós......kicsi a tűrő képesség, tolerancia ma már.

Nem véletlen, hogy a házasságokból, élettársi viszonyokból könnyedén lépnek ki.

Miért pont az anyóssal lehetne jól kijönni?

Kettőn áll a vásár!

Soha nem volt féltékeny. Nagyon szerettük egymást, azért a múlt idő, mivel már nem él sajnos. 3 évig együtt laktunk, nagyon jól kijöttünk, miután elköltöztünk, utána is szívesen mentünk hozzá, szeretettel fogadott, mindig várt.

Én sem voltam féltékeny a fiam barátnőjére, pedig előre féltem magamtól, de nem volt miért.

De van. Egy csodálatos asszony, akinek hálával tartozom. Aki első perctől előítéletek nélkül szerette és szereti a vejét.

Ezzel szemben anyós verte a saját gyerekét, áskálódik ellenünk, engedtessék meg nekem, hogy ne szeressem...

Miert lenne mas? Mindkettot az anyja hozta a vilagra; csak nemukben ternek el.

Ez inkabb valami osi biologiai ellentet anya-fiu-meny kozott.

En imadom a menyemet az elso perctol fogva. Fantasztikus teremtes.

Azért szerintem egy anya-lánya kapcsolat TELJESEN más.

Én legalábbis a vő jelöltre sosem nézek úgy, mint riválisomra, hanem örülök, hogy boldoggá teszi a lányomat. (Nyilván van kivétel azért, mindkét oldalon.)