A családom nem fogadja el, akit szeretek, mert néger... (beszélgetés)

Persze persze. De azért valami mégse stimmel itt...

De hát ilyen világ ez. Megyünk, megyünk nyugatabbra a nagyobb alamizsnáért.

Csak hát a föld gömbölyű, előbb-utóbb körbeérünk.

Talán valahol az a bajom ezzel, hogy azt nem tudjuk becsülni, ami éppen van. Aztán nehogy úgy járjunk mint az öreg halász felesége a klasszikus mesében...

Egyébként meg nyilván nem igaz mindenkire minden. Csak szerintem többekre, mint ők maguk gondolnák.

Nálunk se szeretik a "románt", aki kevesebbér is elvállalja a melót. Konkrét árak Békés megyéből. Egy magyar napi 5000-et szeretne egy egész napos melóért. A román elvállalja 1500-2000-ért is. Azt most ugye senki nem mondja, hogy 5000-ért túl lenne a munkás fizetve? És ezek után a terményt méreg drágán eladják átkötve piros-fehér-zöld szalagga, hogy 100% magyar...

Hát érdekes ez.

Szerintem ez azért részben igaz. Van ilyen is. Máskor meg nem lázad fel idejében az ellen, aki a vérét szívja. Mind a kettő igaz párhuzamosan.

De írni azt tudsz, az kétségtelen.

Sajátos látásmóddal rendelkezel. Én csupa olyan embert ismerek,aki elfogadja és befogadja az idegent,ha az is tesz érte. Csupán az élősködőket nem szeretik itt kis hazánkban. Az sem igaz, hogy a magyar ember nulla, ha más országban kell teljesíteni. Ezt megcáfolja, hogy milyen sokan keresik a boldugulásukat külföldön, és többnyire meg is találják.

Természetesen a szerelemnél nem kellene hogy számítson a bőrszín, csak mint te is tudod, a szerelem elmúlik, másrészt meg szerelemből nem lehet megélni. Roppant romantikus a hozzáállásod, csak éppen nem életszerű. Nagyon sokan élnek vegyes házasságokban, de sokszor kiütközik a kulturális különbözőség, az életvitelbeli másság, ami konfliktusokhoz vezet. A vegyes házasságokból született gyermekek többségének sem leányálom az élete. Ha esetleg a kapcsolat felbomlik, akkor megy a huzavona, hogy kinél legyen a gyermek, de ő szerencsétlen mindenképpen csak veszíthet, mert valamelyik szülőjét a továbbiakban nem biztos hogy gyakran látni fogja.

Az ha egy szülő beleszól a gyermekei életébe, sok féleképpen értelmezhető. Normál esetben a szülő félti a gyermekét, és nem rózsaszín ködfátyol mögül nézi az eseményeket. Kötelessége figyelmeztetni a gyerekét, ha úgy érzi, hogy a lépése nem helyes. Természetesen ezt nem erőszakkal kell hogy tegye.

Egyik roknomnak egy romától,a munkatárs-barátnőmnek egy afrikaitól lett gyereke.Sajnos megszakadóban a kapcsolat közöttünk,mert,ha elhozzák a gyerekeket,akkor nálunk biztos az anyagi kár.A romboláson és a kicsi lányom bántalmazásán kívül nincs örömük.

Közös programokra sem mehetünk,mert szégyenlem a botrányos viselkedésüket.Az anyukák jól nevelik,de egyik apuka sem törődik a gyerekkel,talán itt a probléma./Nem akarok általánosítani,csak erről a kettőröl beszélek./

Legnano, sértve érzem magam, és sértve érezhetné sok ismerősöm is, valamint megvagyok győződve, olyan is, akit nem ismerek.

Mindenkit elfogadok, aki emberként viselkedik. Többeknek segítettem INGYEN letelepedni hazánkban. Nagyon sok embert ismerek, aki magyar és külföldön keresett boldogulást, mert itthon nem sikerült neki, és nagyon is megállják a helyüket. Mi az, hogy nullák?? Csalódtam benned.

Ha végig olvastad a fórum hozzászólásait, pró és kontra is kaphattál választ a kérdésedre.

Rajtad áll, hogy melyiket fogadod el, vagy utasítod el.

A te döntésed lesz, hogyan tovább. Sok szerencsét.

Másokat is tanítana, ha befejezné az iskolát.

Egy zeneiskola elég sok pluszt ró a szülőkre, mint a sport is.

"Mondja, hogy jópár ismerős van kint azóta. És bizony sokan a nagyobb kereset miatt szemellenzőt vesznek fel. Azt hiszik, hogy mennyire befogadták őket, holott épphogy megtűrik. "

Ha valaki, vagy többen, úgy gondolják, jól beilleszkedtek, elfogadták, akkor Te miből vontad ezt a következtetést, hogy éppen megtűrik?

Én azt adtam ennek az országnak hogy 20 éves korom óta kivéve azt a három évet mikor is kint voltam,egy szimfónikus zenekarban játszottam hivatalossan és a fizetésemből levonták az adót.

De mivel erőssen leszűkítették a kúltúrát ezért megszünteték az a szimfónikus zenekart ahol is trombitáltam,és most mást csinálok ahol szintén hivatalossan bevagyok jelentve és ugyan csak fizetem az adót többek közt a kisebbésgiek "felzárkóztatására" Tehát elmondhatom hogy ez az ország az ég világon semmit sem adott nekem.

"Többre számítottam tőle". És mond, mit adtál Te az országnak?

Sokszor azt látom, hogy sokan, akik kimennek, "kint" tudnak normálisan viselkedni, fizetik az adót, összetakarítanak a kutyájuk után, vesznek bérletet. Itthon meg nem teszik meg ugyanezt. Magától soha nem lesz élhető ez az ország, csak ha mi úgy viselkedünk benne, hogy élhető legyen. És most hagyjuk már azt, hogy "nem tudja megvenni" a bérletet. Van olyan is, de azért a legtöbben nem akarják. Mert 8 millás autó utáni törlesztésre, 70ezres mobilra, kozmetikusra fodrászra, hifire van... Szerintem elsődleges itthon a lelki és értékválság, minden más anyagi cucc csak hozadék és másodlagos, legyen bármennyire is igaz, hogy csóresz van.

Egyébként az USA azért kénytelen más lenni befogadás tekintetében.

Svájcnak meg igaza van.

Bocs, nem veled akarok kötekedni, meg elvinni a fórumtémát, csak ha már itt tartunk, ez kikívánkozott.

Egyébként meg átvitten van köze a fórumtémához is, mert ahogy minket nemigen fogadnak be, vagy csak részben, ugyanúgy van ez nálunk is sokszor egy külföldivel, pláne, ha előítéletek is vannak a vallása, kultúrája felé.

Nem baj, ha a kislányka, aki kiírta a fórumot látja, hogy más mélységei is vannak a témának.

De azért tényleg csak mértékkel offoljunk.:-)

Én is hozzászolnék ehhez a témához aminek ugyan semmi köze a fórumhoz.

Én is éltem külföldön zenéltem egy bigband -ben méghozzá az U.S.A-ban ahol is tökéletesen elfogadtak,mert csak kizárólag azt nézték hogy mien jó vagy abban amit csinálsz.Na persze ott sem szeretik a bevándorlókat akik igazából nem értenek semmihez és vagy kegyetlenül alulvállanak pénzben ami nyilván nemtetszik az ottélőknek,vagy csak simán beházasodnak,amit szintén nem dijjaznak.Svájc úgy oldotta meg a problémát hogy kötelezet a vállakozókat hogy ugyanazt a bérezést kell fizetni egy bevándorlónak is mint egy állampolgárnak ezért aztán Svájcba ha kimegy valaki annak igen jól felkészült szakembernek kell lennie ahhoz hogy kapjon munkavállalóit illeve foglakoztassák. (Azthiszem hogy újra ki fogok menni az U.S.A-ba mert többre számítottam az országunktól)

Tudom, nem engem kérdeztél, de válaszolok.

A legjobb barátnőm anyja némettanár volt egy jó belvárosi gimiben. Részben sváb származásúak is. Mindig is beszélt németül. Diploma után 2 évet No.-ban dolgozott, onnan ment át Ausztriába immár 10 éve, honosíttatta a diplomáját, keres egy rakás pénzt. Ráadásul egy teljesen német nevű emberhez ment hozzá, arról se tudják meg róla, hogy nem német. Két gyerek is született közben, ő utánuk is visszament dolgozni. A gyerekeknek is német nevük van, a keresztnevük is nemzetközi, és természetesen beszélik a nyelvet.

Ezzel együtt, egyszer én is rákérdeztem erre, hogy azért úgy teljesen őszintén mennyire fogadják el a "jött-ment" (már bocsánat) magyarokat, vagy akárkiket. (cseheket, románokat, stb..) Őszintén megmondta, hogy 100%-ig soha. Mint ahogy ez valahogy talán érthető is. Személyes jó viszony, talán még szeretet és tisztelet elérhető. Nem arról van szó, hogy ott szívtelen szemét emberek lennének. De ami nem alma, hanem körte, az nem lesz alma.

Mondja, hogy jópár ismerős van kint azóta. És bizony sokan a nagyobb kereset miatt szemellenzőt vesznek fel. Azt hiszik, hogy mennyire befogadták őket, holott épphogy megtűrik. Csak sokan nincsenek sajna (vagy szerencsére) elég inteligensek ahhoz, hogy ezt lássák, érezzék.

A családban is vannak 56-od disszidensek, van akinek a régi nyugati félen No.-ban 50 éve gyáruk van. Nagyon tisztelik őket, szorgalommal építették fel, amikor egy lukas cipőben érkeztek. A gyerekeik már nem is igen beszélnek magyarul. Ők adnak munkát több száz németnek. De még akkor is ők a "magyarok". Persze ez azért ott már inkább jól cseng, mint ciki.. De azért már 50 éve!!

Nos, nekem immáron több helyen is sikerült viszonylag jól beilleszkedni. Szerintem ez helytől és embertől is függ. Na meg az sem mindegy, mit hoz magával otthonról.

Te mióta élsz kint és hol, hogy ennyire negative a véleményed?

Szerintem mindig, magán az emberen is műlik mennyire fogadja el bárki.

Vannak olyan emberek, akiket mindenhol elfogadnak, mert kedvesek, bájosak, nem lehet őket, nem szeretni, aztán vannak morcos, a világgal haragban lévő emberek, akik önmaguk ellen növesztenek tüskéket. Akiknek csak haragos szomszéd jut, akárhova költöznek az országban, vagy országon kívül, morcos orvos, ügyintéző stb......szerintük.

Kedves Piroska! Örülök, hogy befogadtak, bár több évtized távlatából majd másként itéled meg a dolgokat.

Tapasztalatból beszélek.