Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mit tegyek hogy kamasz lányom elfogadja azt akit szeretek? fórum

Mit tegyek hogy kamasz lányom elfogadja azt akit szeretek? (beszélgetős fórum)


1 2
2012. febr. 29. 16:59

Mi lenne , ha összezárnád őket egy lakatlan szigeten? :))


Persze ez csak vicc, de valami hasonlóval próbálkozhatnál! Puszi.

2012. febr. 29. 16:57
Bele sem merek gondolni hogy vége lesz bele szakadnék,2- nem sikerült házasság után végre hosszú egyedül létem elmúlott mikor őt meg ismertem...6-évig csak a gyerekeimnek éltem,és most ezt kapom a lányomtól,fiam egy az egyben elfogadta és neki nagyon be jön a kedvesem....
29. invisible (válaszként erre: 23. - Szöszke40)
2012. febr. 29. 16:51
Nálunk a közös programok sem váltak be mivel az én kedvesemnek is van kislánya 1-ével fiatalabb mint az enyém de annak a gyereknek meg a mama pujgassa az agyát .... ellenünk és nem is akar velünk leni,pedig volt alkalom hogy együtt voltunk a gyerekek akkor élvezték is,most meg a lányommal sem akar társalogni,mert a mamája igy hat rá!!!!
28. invisible (válaszként erre: 25. - Szöszke40)
2012. febr. 29. 16:48
Jaj mintha iker lelkek lennénk ezen a téren... :(
27. invisible (válaszként erre: 1. - Szöszke40)
2012. febr. 29. 16:45
Ebben küzködöm én is a 9-éves lányom nem akarja el vállalni,olyanokat művelt hogy a párom idegileg már nem birja elviselni :( állandóan sír ha ő itt van,ne agy isten ha itt aludna néha nálunk akkor abból alvás nem lesz senkinek sem....és hát most ott tartunk hogy szünet....fáj sírok sokat mert hát nem kezdők vagyunk hanem már majdnem 1-éve hogy ismerjük egymást...mit tegyek nem tudom mindent próbáltam már....ami meg hab a tortán hogy őhozzá sem mehetek mert az anya szarja a gyepet..... Ő is meg én is most csak küzködünk de meddig mi lesz ennek a vége?
2011. szept. 29. 10:11
semmiképpen ne erőltesd!közös programok (vidámak)közös otthoni játékok.főleg a nagy ő ne szoljon bele a nevelésbe,kérdezd mihez lenne kedve,és ha semmisem segit,kerek perec leülni a gyerekkel és elmondani,neki hogy szereted a választott párod és ha ő nem is birja,legalább ne bántson meg téged azzal hogy utálatoskodik vele.Ti pedig kérdezzétek akar e a gyerek veletek közös programra menni,és ha az a válasz nem ,akkor ne erőltessétek.az érzelmi zsarolások miatt feltétlenül orvoshoz vele. Mami.
25. szöszke40 (válaszként erre: 24. - 3ed4c04bf4)
2009. dec. 16. 11:31
Hát egyenlőre csak a józan ítélőképességemben bízom,hogy kesz ez még jobb is.Mikor sokáig keseregtem magamban,mindig azt mondták a lányaim :anya keress magadnak valakit neked is kell egy társ..és most hogy egymásra találtunk Vele,már az van hogy ne járjon ide,minek van itt,ne vele foglalkozz.Mikor emellett ha itt van is állandóan a lányokkal foglalkozom szinte mert mindig akad mondandójuk ami egyébként ráérne ..:)de én úgy gondolom nem engedem hogy közénk álljanak mindent megteszek azért hogy Ők se legyenek hanyagolva és a kedves is jól érezze magát!Ha kettészakadok is..:)
24. 3ed4c04bf4 (válaszként erre: 19. - Szöszke40)
2009. dec. 16. 11:11

Ne gondold,hogy túl vagyok a nehezén.

Én is azt hittem.

Csak a fogadóórán a héten szembesültem Dani milyen a suliban...... az ofő szernit ez itthoni dolog.....

Lehet.

Megnehezíti a dolgunkat apuka,az igazi,aki igaz örömre nem sok vizet zavar,a gyermek mégsem tudja elfogadni,hogy nem látogatja,nem törődik vele-addig sem ragad rá a hülyeség.

Nem vagyok túl a bonyodalmokon,ellenkezőleg,most kezdődnek.

Ugyanis mindeddig azt gondoltuk hogy minden happy.

A fiam szerint nem happy.

Jön az igényeivel,az érzelmi zsarolásaival.

Hordjuk Nevelési Tanácsadóba,persze ebben is mellettem van a párom.

Ő fizeti be a sulipénzt,mert apukája nem rendesen utal......stb.minden,de a gyermek mégis elégedetlen.

Párom hónapok óta készül egységesen a két gyereknek ajándékkal.

Ha én nem tudom átnézni Dani leckéjét,táskáját,azt is megcsinálja,van mikor estig tanulnak.......mi kell még.Az összes erőnkkel rendezzük Danit.

Remélem én is mielőbb kimászunk ebből a gödörből.

Tegnap is elbeszélgettünk vele,minden nap elmondjuk,hogy szeretjük,mellette állunk,ne csináljon galibát,kérjük......mégis mindig arra hivatkozik,hogy nem szeretjük.

És ez nem igaz,lassan több időt vagyunk vele,mint a kistesóval,a közös gyermekünkkel,aki épp a dackorszakban van,3 éves......

Meredek!!!!

23. szöszke40 (válaszként erre: 21. - Tavaszilány)
2009. dec. 16. 11:11
Nem akarnak jönni sem..:(most olyat találtunk ki hogy a kedvesem lányai és az enyémeket együtt elvinni valahova.De már lassan én húzom az időt mert a 14éves lányom azt mondta ő nem alkalmazkodik senkihez.Az apja bnőjére is fújgat,bele a szemébe!Szóval szerintem ő nem tudta még feldolgozni hogy mi a szülők már nem egy pár vagyunk,külön-külön folytatjuk tovább de mással.
22. tavaszilány (válaszként erre: 19. - Szöszke40)
2009. dec. 16. 10:57
Hú, ez kemény...
21. tavaszilány (válaszként erre: 18. - Szöszke40)
2009. dec. 16. 10:56
Szerintem az idő megoldja, ha türelmesek vagytok a lányokkal és látják, hogy nem foglalkozol velük kevesebbet. Közös programokat szoktatok csinálni? Elsősorban olyat, ahová a lányok szívesen mennek?
20. 3ed4c04bf4 (válaszként erre: 16. - Rozália)
2009. dec. 16. 10:56

Irigyellek!

Bár annyira nem mondható rossznak nálunk ezek a dolgok,de én mégis sokszor bánkódom magamban.

A párom nagyon kitesz magáért.

Ha a gyerek v.sz.apjához viszonyítok,nagyon is példás apa,tényleg nem lehet 1 szavunk sem.

Csak hát a gyermek dolgain őrlöm magam.

Hisz hát egy szava sem lehetne.......mégis van.

Igyekszem százfelé szakadni,bár néha kivitelezhetetlen......

19. szöszke40 (válaszként erre: 15. - 3ed4c04bf4)
2009. dec. 16. 10:56
Tudod már a kedvesem beszélt a lánnyal,de egyre jobban tart tőle mert még ismerkedős oldalra is felrakott a lányom engem,hogy ezt a pasim megtalálja!És meg is találta...Kicsit irigyellek Te már túl vagy a nehezén...nekem most jönnek csak a bonyodalmak:(
18. szöszke40 (válaszként erre: 13. - Tavaszilány)
2009. dec. 16. 10:52
Bocsi,itt vagyok de főzzem:)köszi hogy írtok,hát én rengeteget foglalkozom a lányokkal,csak én vagyok nekek2éve.Az apjuk nem vergődik velük,ha nem mennek vele ránt a vállán és megy egyedül...nem olyan rég ismerik a lányok a ezt a férfit de ő tűri a csacsakaságaikat...még...
17. Rozália (válaszként erre: 16. - Rozália)
2009. dec. 16. 10:35
Bocs, "tök normális"
16. Rozália (válaszként erre: 8. - 083c00e999)
2009. dec. 16. 10:34
Ezzel nem értek egyet. Az én fiaim 24 (!) és 15 évesek voltak, amikor válásunk után 2 évvel (mindez 10 éve történt) megismerkedtem a párommal. Szépen ismertettem meg őket egymással, elmondtam, hogy megszerettük egymást, amit csak el tudsz képzelni, mégis voltak bizony, hosszan tartó problémák. Márpedig egy 24 éves fiatalember az már felnőtt. És előtte is mi mindent megbeszéltünk, mindenbe beavattam őket, az apjukra nem mondtam rosszat, nem tiltottam őket tőle, mégis megkeserítették az új párválasztásomat. De mondom, mindez már 10 éve történt. Azóta elfogadják egymást, talán már tör normális is a kapcsolatuk.
2009. dec. 16. 10:31

Kedves Szöszke!

Ez gyermek reakció,akárhány évesek is.

Nem gondolom,hogy létek sima ügy ezzel kapcs.

Mi már 4 és fél éve élünk együtt a párommal.

A válásom után,hamar jött a boldogság.

Minden sima ügy volt,a fiam apának szólította,amiről akkor a v.sz apja,hamar le is szoktatta.....

Kistesó is születet,aki mot már 3 éves lesz.

Minden happy volt eddig,közös nyaralás,lakás,autó stb....csakhogy a fiamnak elkezdődtek a hülyeségei a suliban.A figyelemfelkeltés,vagánykodás,magatartási dolgok...és ezek oda vezethetők,hogy szereti a páromat ugyan,de úgy érzi ő viszont kevésbé,mert sz.te szigorú vele,pedig mindez nem igaz.

Nagyon kívánom mindenkinek,hogy ilyen apát találjon a gyermekének,aki ennyit törődik vele stb.

Persze féltékenységből Dani mindezeket máshogyan éli meg.

Sokszor csinál veszekedést közöttünk,de a céljait nem sikerül neki végig vinni,hogy anya csak az övé legyen.Gyerek reakció.

Igyekszem sokat vele lenni,amennyire a lehetőségeim adják.

Nyugtasd meg őket,hogy szeretni fogod őket annyira,mint eddig.

És az is tény,hogy a gyermek tényleg nem szólhat bele a felnőttek életébe,akárhány éves.

Nekünk jogunk van a boldog élethez,ki tudja meddig tart....????

Nehéz helyzet,na én ezt maximálisan megértem.

Nagyon nehéz sok felé szakadni,mindenkinek jó legyen.Kívánom Neked a legjobbakat.

2009. dec. 16. 10:31
Sehol senki?
2009. dec. 16. 10:26
Szöszke, jó lenne, ha írnál valamit!
12. Claudia 28 (válaszként erre: 8. - 083c00e999)
2009. dec. 16. 10:25
Én nem értek ezzel együtt,nem csak a nevelésen múlik.
11. tavaszilány (válaszként erre: 8. - 083c00e999)
2009. dec. 16. 10:25
Azért ez nem ennyire egyszerű szerintem..
2009. dec. 16. 10:24
*nevelésű
2009. dec. 16. 10:23

Én sem fogadtam el anyukám új barátját, miután apukám meghalt. Ma már tudom, hogy butaság volt a sok veszekedés, hiszen neki is kell a boldogság. De hogy te hogyan csináld, na azt nem tudom.

Foglalkozol velük eleget? Velem az is baj volt, hogy én velem egyáltalán nem foglakozott anyum, neki az új szerelem fontosabb volt. Sajnos.

DE sok szerencsét és kitartást kívánok neked és persze sok boldogságot az új párodhoz!

2009. dec. 16. 10:23

Ne a gyermekeidet okold, hanem elsősorban magadat, hisz a nevelésed miatt nem fogadják el az uj embert.

Egy normális nevelés gyermek-ráadásul 14 éves-az normálisan fogadja a szülő uj párját.

2009. dec. 16. 10:20

Szia!


Sajnos engem sem fogadnak el a férjem gyerekei.Nem könnyű ez tény.

6. tavaszilány (válaszként erre: 1. - Szöszke40)
2009. dec. 16. 10:18
És mióta ismerik őt a lányaid?
5. winny (válaszként erre: 1. - Szöszke40)
2009. dec. 16. 10:17

Szia

Vagy vállalod a szerelmet és tudomásul veszed,hogy nem kell szeretni a gyerekeidnek azt a férfit akit te imádsz,vagy csak találkozgattok és nem nálad!

Ne felejtsd el kishölgyek már!

Veszélyekkel járhat az összeköltözés!

4. tavaszilány (válaszként erre: 1. - Szöszke40)
2009. dec. 16. 10:16
Azt hiszem a fokozatosság a lényeg...ha lassan "épül" be a lányok életébe, és ők látják, hogy valóban nem vesz el téged tőlük, szépen hozzászoknak majd, és elöbb-utóbb belátják, hogy jó fej a pasi...Remélem, a párod is partner ebben mert semmi olyat nem mondhat-tehet, ami a lányokat "igazolja". nehéz a kamaszokkal, de neked is jár a boldogság, nem zsarolhatnak érzelmileg. Persze meg lehet érteni őket, biztosan attól félnek, hogy elveszítenek téged,de ha az ellenkezőjét tapasztalják, biztos vagyok benne, hogy elfogadják a helyzetet.
2009. dec. 16. 10:14

Attól még hogy a gyerekeid nincs joguk beleszólni a magánéletedbe!

Mond nekik hogy nem veszítenek el!

Hagyják hogy bebizonyítsd nekik!

2009. dec. 16. 10:14
Nekem/sem felnőtt testvéreimnek/sem sikerült még mára sem elfogadni,pedig 8éves koromban lépett a képbe.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook