2017 szeptember Kistesó projekt indul (beszélgetés)

Na tessék még csak egy napja tudod hogy baba van, máris mindent ráfogsz :D hehehe

Amúgy nekem totál ellentét a sztori. Vigsorogtatok az ágy szélén :D na jó nekem férjem el sem hitte, merthogy túl halvány volt a vonal. Igazából én még most sem hiszem el 100 százalékosan, majd ha elmentem dokihoz es latom a ket szememmel :D de egyébként minden terhességem akkor lett számomra valós ha már ott láttam az uh gépen akkor olyan kézzel foghatóbb lett a dolog.

Ezt a cicifeszülést annyi helyen olvasom..nekem semmi ilyesmi. Nem látom hogy nagyobb lenne meg nem is fáj. Tegnap este viszont fürdésnél ránéztem az egyik mellemre és egy gombostűfejnyi előtej (??) Vagy mi jelent meg. Ilyen sose szokott lenni, egy éve nincs is tejem. Fáradékonyság az van meg émelygés helyett zabálás.

Helloka!Együtt örülök minden kismamával, gratulálok nektek :-)

Lenne egy kérdésem. Kettő helyen is vezetem a ciklusaim. Átlag 28 naposak, hol rövidebb hol hosszabb, 26-31 nap között mozognak. Az ovum mindig megérzem, akkor eléggé mensiszerű görcseim vannak. Tegnap kora este néhány óráig tartott, mostanság menetrendszerű 28 napos ciklusom van. De ha tegnap éreztem kora este a görcsöket, akkor meddig érdemes próbálkozni. Este nem, de ma reggel megtettünk minden tőlünk telhetőt illetve a héten minden nap a szombatot leszámítva. A kérdésem az, hogy ha tegnap görcsöltem, akkor a mai reggel még időben volt? :) tiszta bolond vagyok már.....túl gondolom ezt a teherbeesés ügyet, es a rástresszelést sikerült a páromra is átragasztani.

Mi a fiammal anno 8 hetesen voltunk, ő akkor volt 2,38cm

De nyilván 6 hetesen is látják már a dokik azt,amit kell.

Dejó. Gratulálok!

😊

Judit koszi a kedves szavakat. Nektek is szurkolok h jojjon a baboca!

Figyeljetek egy kerdes.. mar 3 napja allandoan sirok (4 hetes es 5 napos vagyok) ez is a terhesség jele? Egész nap rossz kedvem van és sírnék nem tudom miért ez mástól lehet vagy van akinek a hormonjai ezt okozzák?

Szia. Szerintem ezért nem kell aggódnod. Bőven 8-9 hetes terhes voltam mikor az első tipikus terhességi tünet jelentkezett (gyakori pisilés és álmosság) se a beágyazódást se barnàzás se csipkelődés lent... Semmi!A mellem abszolút nem durrant be a terhesség alatt sem, csak a teszt lett pozitív...

Kíváncsi is vagyok mit tesztelek majd most (ez a 3.hónap a hurok levétele óta. helyre kellett jönni a levétele után) ezért félve is próbálkoztunk. Ha úgy vesszük ez az első hónap amikor érdekes dolgokat érzek PÉ óta. Pár nap és kiderül 😊 kíváncsi vagyok hogy alakulsz majd lehet pár hét és vissza sírod még a jólétet 😊 ja és gratulálok!

Nekem egyébként semmi bajom nincs a császárral amennyiben tényleg életmentő és nem pedig a kényelmet szolgálja. Mert akárhonnan nézem akkor is egy komoly hasi műtét.

Én nagyon nehezen épültem fel belőle,elsősorban mert az utazás miatt nem tudtam pihenni, a PIC osztályon volt mikor jó megszívattak- sok jót nem tudok róluk mesélni pedig szerencsére rövid ideig voltunk csak ott, mind szellemileg mind fizikailag. Gyermekágy után rögtön kaptam egy mindent telibe kapó gyulladást, és az első 1 évben ki-be járkáltam a gyulladásokból. Pedig az orvosom nagyon nagyon szuper szakember, és ráadásul nem is azt az ezeréves technikát alkalmazza mint a régi szakik még. Tehát ez nem az ő hibája volt.

Kismis én értem azt a gátat amiről írsz, bár mi tényleg rövid ideig voltunk külön még is nálunk is meg van ez a gát.

* szeretem, javítom a lenti hsz-emet

Én most elvileg 4+3 hetes vagyok, most semmi rosszullét vagy hányinger egyelőre. Azt is várom hogy már hogy tudjam minden oké.

Sziasztok!

Olvasom itt az írásaitokat. Én az első babámat természetesen szültem, baromira fájt de életem legmeghatározóbb és legjobb élménye volt. Utána is jó élményeim voltam (oké, kivéve a tejlázat, az borzalmas volt). Aztán második terhességemnél is vágytam arra hogy mégegyszer ilyen jó szülésem legyen, de a lányom hirtelen megszületett császárral a hatodik hónapban. Elvitték egyből, fél órán keresztül a mellettem lévő szobában látták el és hangját sem hallottam. Kitoltak a műtőből csak icipici lábát láttam ag égbe meredni köznen egy ballonnal lélegeztették. Hetekig PIC-en volt és azt sem tudtam megmarad-e. Mikor 10 naposan a kezembe vehettem semmit sem éreztem iránta. Emiatt máig lelkiismeretfurdalásom van. Csak az járt a fejemben egészséges lesz-e? Aztán ma egészséges 14 hós, megkaptam amit akartam de hatalmas hiányérzet van bennem. És bár ő a mindenem és nagyon szeret, mégis mintha egy gát lenne közte és köztem, szerintem a születése körülményei miatt. Amikor még próbáltam magamra erőltetni hogy ne annyira kötödjek hozzá hátha rossz vége lesz. Nekem most nagyon fontos hogy a mostani babával aki a hasamban van minden rendben legyen és kibírjuk a 8 hót.

Én nagyon nagyon hálás voltam az orvosomnak, hogy engedte egyáltalán a próbálkozást. Egyébként család jó barátja, és ha ő nincs nem maradt volna meg a kislányunk, amúgy pedig a természetes szülés híve gátvédelemmel hipnoszülésben.

Kislányunk most már 2.5 éves, 1 hetet volt a PIC osztályon, jó időre de alacsony súlyhatárral született a toxámia miatt. 30. héttől nem nőtt nem hízott úgy ahogy kellett volna. Az ilyen babákat sorvadt korababának hívják, 1 éves korig járunk vele ellenőrzésre a fejlődésneurológiára, teljesen egészséges korának megfelelő, igazi életvidám rosszcsont.

A vajúdásról annyit, hogy az utolsó 3 óra volt kemény volt miután burkot repesztettek és a dokim is segített kézzel tágulni. Nekem a legnagyobb törés egyébként az volt, hogy szülés után csak 5 percet láttam a kislányom és átszállították másik városba a PIC osztályra.

Jelenleg 22 . hetet taposom a kistesóval aki februárban érkezik - ha addig bírjuk- de most is veszélyeztetett vagyok.

Kedves Elliana!

Hidd el, nagyon jó, hogy segítettek a tündérkédnek!🌸 Te megtapasztaltad ezek szerint a vajúdást? Ez jó, már előrébb vagy sokunknál.

Bennem is bennem van, hogy biztos kellett ez? Nem volt túl óvatos a doki? Aztán arra gondolok, inkább így legyen hiányérzetem örökre. És nem egy tragédia miatt. Szurkolok neked is babáért!☺

Kedves Talpraállok!

Igazad lehet. Én nem voltam tanúja, hogy elválasztották a picimet a testemtől. Kismama voltam, aztán laposabbb lett a hasam, és hoztak egy babát, akiről azt mondták, hogy belőlem van, ő az. Igen. Hiányzik az átmenet. A hüvelyi szülés nem hiányzik, mert nem ismerem. Óriási kiváncsisággal tölt el, valóban, mert igazán katartikus élményeket lehet olvasni. Remélem, egyszer átélhetem. Mindent megteszek érte. Ha mégis másképpen alakul, úgy is jó. Majd felteszem a polcra a többi "ezt nagyon szerettem volna megtapasztalni ebben az életben, úgy tűnik, kimarad" esemény közé. Azzal a különbséggel, hogy itt egy szenzációs eredmény lesz, ami elhomályosítja majd az szülésélmény jelentőségét. Az pedig, hogy mindent megteszek érte és esetleg másképp alakul, felment a hiányérzet, önmardosás alól. Mostanság az is megfordult a fejemben, hogy jobb lenne másodjára is császárral, hiszen azt már ismerem. Vannak azonban dolgok az életben, amikor nem engedhetem meg, hogy az "okos énem" az ismert utat válassza félelemből. Csak veszély és kockázat indokolhatja, hogy a császárt válasszam.

Kívánom neked, hogy annyi gyerkőcöd legyen, amennyit csak szeretnél! Ne félj! Kérdezz rengeteget, ameddig azt nem érzed, hogy nyugalommal választod ezt vagy azt az utat. Mindig kérdezz, ugyanazt többször is! Magadtól is kérdezz! És legyél őszinte. Húsbavágóan. Kívánom, hogy találj válaszokat! Babásodni fogsz, ahogy készen állsz.

Üdv Vikimami! Nekem az jutott eszembe a történetedet olvasva, hogy mivel - azt írtad -

nagyon készültél a szülésélményre, a császárral ezt elvették tőled?!?! Sőt, mivel altatásban csinálták, így olyan befelyezetlennek, lezáratlannak érezheted a terhességed. Nem gondolod? Én is készültem, nekem is császárom volt, sürgősségi, időm sem gondolkodni, izgulni a dolgokon, de bennem nagy hiányérzet volt sokáig emiatt, de jó ideig fel sem ismertem, hogy mi okozza. Most, hogy tervezzük a másodikat, már tudom, mire számíthatok. Igaz, hogy nálam kb 3 év fog eltelni a két szülés között, ha mostanában sikerülne ketteske, de valószínűnek tartom, hogy ő is tuti császárral fog világra jönni. Mivel nálam vannak összenövések, és azóta egy szimpla menstruáció is fájdalmakkal jár, ezért én, ha csak az orvosom nem biztosít arról, hogy semmi baj nem lehet, meg sem próbálom a hüvelyi szülést. Félek a varratok szakadásától, ráadásul egyelőre úgy néz ki, hogy három gyereket szeretnénk, és nem akarom elvenni a harmadik lehetőségét azzal, hogy szétszakad a varrat, vagy esetleg egyéb komplikáció adódna...

Kedves Szedrecske!

Köszönöm.☺

A kislányom csodálatos apukát választott magának, aki jó párom az életben.

A 40. hétben látótér kiesésem volt. Nem tudták kizárni az agyvérzést, mert kismamát nem mr-eznek. Ezért altatásban császároztak. Nagyon készültem a szülésélményre. Másként lett. A szoptatás szépen összehozott a pindurral, sikerélményt ad és kielégítő érzés.

Továbbra is fogalmam sincs, miért vagyok itt? Valóban babát akarok 5 hó múlva?Talán hiányzik a felnőtt gondolkodás? Bárhogy is van, szorítok neked és izgulok mindenkiért, akiről itt fogok olvasni. Talán lesz közületek, akivel együtt izgulok majd, ha eljön az én időm. Remélem, hogy mégsem, és csupa új arc lesz, mert a régiek már bőszen pelenkáznak! 😄😘