2013. március 1-től fogyni fogok (beszélgetős fórum)
Ma már jobban vagyok. Tegnap este tornáztam is. Össze fogom szedni a gondolataimat és LEÍROM. Nekem ez nagyon fontos, mert a "leírott szónak, foganatja van". Vagy nem így szokták mondani?
Úgy látom, hogy ezen a topikon mindenki nagyon határozott. Mindenki kitart a döntése mellett. Ezért is jó olvasni benneteket, erőt merítek belőle. Köszönöm!
Jaj, nagyon ügyes vagy!!!!!!
Ismerős ez a dolog, hogy egy bizonyos kép lebeg a szemed előtt... :( Ha ez lebeg hát ez, de úgyis MEGCSINÁLOD!!!!!!! Más is megcsinálta, NEM LEHETETLEN!!!!!! :D
Szerintem se gáz, ha lecsúszik egy szelet süti a vasárnap ebéd után, de én mindig arra gondolok, hogy VALAMIT VALAMIÉRT! Ha az lecsúszott, cserébe TUTIRA ledolgozom!!!!!!!!!
Ha az ember csak fele annyi kifogást gyárt, mint eddig, már haladni fog!!!!!!!!!! :D
Hú csajok mozgatjátok az agytekervényeimet rendesen! :D Nekem is volt minden tavasszal "na akkor én most lefogyok", viszont a nyári képek mindig valami iszonyat rondát mutattak. Tavaly nyáron voltunk evezni, ahol valami megkattant, néztem a képeket ami nem tetszett, bátyám akkor szakított és le kellett foglalnom szóval kezdjünk bele a futásba (csak úgy heccből) persze ha már futok akkor miért ne figyelnék oda a kajára! :D És augusztus óta tartom... nem mondom, hogy folyamatosan fogyok de vagy stagnálok vagy fogyok! Karácsonykor is fogytam és nem híztam!! :D Közben kipróbáltam több mindent és nekem leginkább a saját elveim és a kcal számolás jött be, plusz a mozgás!
A telefonomon van egy alkalmazás ami az óra mellett mutatja, hogy az elmúlt 7 napban hány kcalt égettem, amikor beálltam heti 3 futásra akkor mindig tudtam h x számnak ott kell lennie, mert ha csökkent akkor kihagytam egy edzést! :D Eléggé motiváló tud lenni! Most csütörtökön kezdtem újra a futást (téli szünet után) egyelőre emelkedik mert vasárnap kivételével minden nap voltam, de holnaptól ha nem figyelek oda vészesen fog jelezni! :D
Egyetértek!
A naplómban lesz majd fejezet a bűnözésről :) csak először az alapokat írtam le. Valamint én a diétához hozzászoktam már, de az elején MINDENT leírtam, diétás naplót vezettem. Sokat segített, a szemem előtt volt, így nagyon nehéz volt becsapni magamat. A pohár bort, a kocka csokit, mindent beleírtam. Tollal, hogy ott virítson! Az étkezéshez nem szorulok már ilyen segítségre, a sportnál viszont igen. Azt februárban kezdtem komolyabban, úgy hogy táblázatszerűen vezetem, melyik nap mit sportoltam, és amikor látom 2 egymást követő nap az üres rubrikát (volt az már 3 nap is), akkor tudom, hogy muszáj és kész. és amikor 2 hét alatt azt láttam, hogy átlagban kétnaponta volt valamilyen sport, nagyon büszke voltam :)
Sziasztok,
én ugyan nem pont március 1.-től kezdtem a fogyókúrát, hanem picit később, de nagyon tetszik amik itt elhangzanak. :)
Én fejben már előbb elkezdtem, mert egy jó ideje tervezem a dolgot.Kb 5 éve cipelek magamon úgy 20 kiló felesleget, és azóta nem voltam képes leadni.
Csak nyavajogni. :)
De tavaly nyáron készült egy kép rólam és a férjemről, és azóta azt a képet látom magam előtt.Számomra az egy rettenet volt. Aztán sok helyről gyűjtöttem infókat a fogyásról, olvastam cikkeket, fórumokat, és végig gondoltam az életem azon az időszakát, amikor mindenféle erőfeszítés nélkül voltam szép és vékony. Mindezeket össze vetettm, aztán március első hetében végig csináltam egy 5 napos léböjtkúrát, majd utánna egy egészséges életmódot kezdtem el élni.
Én úgy gpondolom, ha valaki éveken keresztül élt egészségtelenül, annak kevés csak az elhatározás, és egy tavaszi fellángolás. Én is kipróbáltam már sok mindent, főleg mindig tavasszal, elhatároztam nagy lendülettel, hogy jön a strandszezon, húha lefogyok, aztán ez a lelkesedés 2-3 hét után elfogyott, és jött a nyavajgás és önsajnálat.Igaza van itt mindenkinek, aki azt mondja, fejben kell eldönteni, én is ezt tettem most, össze szedtem minden infót hozzá, és ami szerintem még a legfontosabb mindemelett az, hogy csináltam magamnak egy tervet, amit be tudok tartani, amihez tudok igazodni, és aminek a végén van egy cél. Én most ezen az úton vagyok, és úgy érzem így sokkal nagyobb erőm van mindenhez.Azt hiszem ez is olyasmi mint az alkoholisták leszoktatása az italozásról. :) Bár hülye hasonlat, de én úgy érzem, ameddig ezt valaki tényleg nem dönti el fejben, és nem akarja igazán, addig nem is fog sikerülni.Ha ez már megvan, akkor le fogunk tudni mondani könnyen arról a csokikáról, vagy kenyérkéről, mert mi akarjuk. Én ezekkel kapcsolatban pedig kér dolgot teszek: egyrészt azt tartom szem előtt, hogy nem tart ez örökké.Ha sikerül elérni a célom, akkor utánna lehet enni újra ezekből is, csak mértékkel. Másárészt én nem vonok meg magamtól mindent. Azt gondolom, hogy egy kis szelet süti a vasránapi ebéd után senkinek sem rontja el a diétáját akkor, ha mellette egész héten minden mást betartott.Persze ez csak az én véleményem. :)
Ezért nézegetek motiváló képeket és mikor pl futás közben ott tartok h nem bírom akkor mindig rá tudom venni magam, hogy dehogynem :D
Hátha ahogy leírod folyton ezeket(hogy hogy lehet lemondani) valakinek szintén segíteni fogsz! :D
Olvasom a naplód, nagyon jól összeszeded a dolgokat. :D
Hajrá, hajrá!!!
Hűűűha, bizony nem egyik napról a másikra mondtam le sok mindenről... :D :D :D
Bizony, bizony. Ha úgy állunk hozzá, hogy nem fog menni, képtelen vagyok rá, lefele görbül a szánk, akkor tényleg nem is fog menni. Ez van. :-/
178 cm, és 80kg fölött voltam januárban, de pontosat nem tudtam. Aztán január végén a dietetikus mérlege 81-et mutatott, szóval én túl optimista voltam, hogy mennyit csal a mérlegem otthon :)))
Most nem tudom mennyi vagyok, de újra jó a kedvenc fekete nacim, és vettem egy széltében csíkos felsőt, amiben jól érzem magamat, ezek számítanak, centikről és kilókról később írok, a heti mérlegelés engem nem motivál eléggé.
Én is így vagyok vele, hogy agyban dől el minden! A fogyókúra számtalan pontján tapasztaltam ezt, a futástól kezdve bárhol! Ha azt mondjuk, hogy nem megy, nem tudok ennyit futni, nem bírok ez a kaja nélkül élni akkor nem is fog menni...
Én pl soha nem hittem, hogy le tudom rakni a fehérkenyeret és nagy ritkán kívánom meg, de basszus akkor szoktam rájönni, hogy ez nem is olyan jó, mint az emlékeimben élt! Pedig addigra már egy-két hónapja kattogok rajta, pl télen h halászlevet fehérkenyérrel, amikor pedig végre eljutottam az étterembe nem is volt akkora szám :D mármint a kenyér része :D
Viszont te se gondolom, hogy egyik pillanatról a másikra mondtál le mindenről! :)
Én azt vallom, hogy fejben dől el minden, de szerintem ugyanaz lehet a te "lelki elhatározásod" is. :)
Egyetértek!!!
Annyira, de annyira nagyon akarom, TUDOM, hogy most meg fogom csinálni, hogy SENKI nem állíthatna ki ebből. SENKI!!!!
Soha nem akartam még ennyire!!!! És soha nem jutottam még el idáig. :P Nagyon jó érzés a siker!!!!
Minden nap ezzel kelek és ezzel fekszem, egész nap ezen jár az agyam (sajnos) (a szabályokon, az elveken, a kitartásomon), de eljön számomra az az idő, amikor súlytartás fog következni és gördülékenyebben fog menni ez az egész...
És AKKOR fogom tudni, hogy milyen utat jártam végig azért, hogy csinos legyek... és meg fogom becsülni. Nem fogok visszahízni!!!
Bárcsak átadhatnám ezt a lelkesedést Nektek! :)
Csajok, ha nem tesszük oda magunkat, akkor ne várjunk semmit.
OKOSAN! És CSINÁLNI, CSINÁLNI, CSINÁLNI!!!
Mert ez a MI TESTÜNK!!!!!!! :D
helló, én minden reggel megmérem magam, még hálóingben, az első wc után.
Az az igazság, hogy el kell jöjjön a kattanás ahhoz, hogy az ember tényleg neki tudjon állni fogyókúrázni, de én hiszem azt, hogy lélekben lehet magunkat trenírozni, hogy ez a kattanás mielőbb eljöjjön.
Ha túlesel a holtponton utána peregni fognak lefele a kilók. :)
Csak... el kell jutni a holtpontig, túl is kell rajta esni... ez már nem egyszerű...
KITARTÁS!!!!!!!
Okosan kell csinálni!
Tudod, hogy hol hibázhatsz?
Sziasztok lányok!
Nem jut időm arra, hogy huzamosabb ideig ideüljek. Sajnos :(
Na, de ennek is meg van a jó oldala! :)
Remélem ügyesek vagytok, mert eddig én nem nagyon produkáltam jól.
Mikor álltok mérlegre? Ki mennyit fogyott eddig és hogy érzitek magatokat?
Olvasom a naplódat... nagyon ügyes vagy!!! Ha van kitartás, ha van akarat és cselekedet, akkor sikerülni fog!!!!!!!!! :)
Azt megkérdezhetem, hogy kb. milyen magas vagy? Mert a súlyodat olvastam...
Én a kenyérről való leszokásomkor jöttem rá arra, hogy ha nem akarok sóvárogni utána (milyen puha, milyen finom, bla bla), akkor csak egy út marad: utálnom kell.
Arra gondolok minden elcsábulás elején, hogy EZ TEHET AZ ELHÍZÁSOMRÓL!!! ETTŐL NŐ A FENEKEM, A HASAM, ETTŐL VAGYOK DUCI!!!!!!!! Pfff...
És hatott. :D :D
Ugyanezt csináltam a csokinál is. Táblaszámra voltam képes tolni befele. Ehhez képest párom minden este majszol mellettem csokit tévé nézés közben, kínálgat, de lazán nemet mondok. Egy falat sem csúszna le. Már nem. Mert ez is OKA volt ANNAK, HOGY NEM FOGYTAM LE!!!!!!!!!!! Nehogy már az étel győzzön!!!!
/Ettől függetlenül ha éppen kedvem van megkóstolom a csokit is, de nem táblaszámra és NEM este az ágyban... Vannak határok./
Írom és írom, hátha valaki kedvet kap ehhez az elvhez.
Ha szeretjük és sóvárgunk utána SOHA nem tudjuk megállni, hogy be ne tolnánk egy táblával. De ez igaz egy púpos tányér bolognaira vagy akármi másra.
Ha fejben nem döntöd el mit akarsz... akkor mitől várnánk a fogyást???! :D Más nem fogy le helyettünk.
Szia!
Ma megírom a naplóm következő fejezetébe, meglepő lesz, elég sok mindent lehet vacsira enni, és tévhit, hogy 6 óra előtt. nekem még utóvacsiznom is lehet, egy marék olajos magvat, nem többet, mert azért az hizlaló, viszont jót tesz az anyagcserének, emésztésnek. Szólok ha kész a naplófejezet.
Tegnap próbáltam írni, de valamiért nem küldte el a telóm! Szóval ez mind szép és jó, hogy nem szabad ezt meg azt enni, de valahol el kell kezdeni.. én pl ugyanazokat ettem mint a párom csak annyira lassan, hogy mire ő megette a 3-4* adagját addigra jutottam én is a végére és közben direkt nem pislogtam az ő tányérja felé, így el tudtam hitetni magammal, hogy minden oké! Pláne akkor nehéz ha program van és az agyad amúgyse hajlandó ráállni a fogyókúrára!
Devonshire drukkolok, hogy mihamarabb legyen babád, több ilyen cikket is olvastam a neten és ezért is rúgtam magam seggbe, hogy ha egyszer oda kerülnék akkor ne rajtam múljon a baba érkezése. Pláne 9 hónap után ne fulladjak ki attól, hogy fel kell emelni vagy később rohangálni kell vele!
Szia, adnál pár tippet ezekre a lassan felszívódó vacsikra? Tényleg érdekel.
legyen szép napotok!!
Hát, lehet nem vacsira kellett volna ennem, írtam, hogy miért történt mégis így. Én nem kivánok koplalni, mindent eszek, csak mértékkel. Nyilván nem a legjobb választás, de ez most így jött ki:)
Nem jellemző amúgy. Végül nem is sikerült tartanom magam: csak leszúszott egy visebb, vékonyka szelet sültzsíros, lilahagymás kenyér. De se üdcsi, se pia, csak citromos, mentes ásványvíz volt. Rafináltak ezek, olyan száraz a bowling teremben a levegő, hogy vattát lehet köpni...
Köszönöm a tanácsokat és a vigasztalást. Kicsit észhez térít. Tudom, hogy rendszeresen kell enni kis adagokat és sokat inni. Mikor valamire fáj a fogam, akkor ilyeneket gondolok magamban:
"Nem is érdekel, és eszem belőle. Elegem van abból, hogy nem ehetek, akkor, és amit akarok." "Miért vonjam meg magamtól, ha szeretem és boldogságot okoz."
Úgy érzem, ha nem ehetem amit akarok, akkor valamitől megfosztom magam. Ha nem eszem meg, akkor frusztrált leszek és arra gondolok, "mi értelme van bármit is megvonnom magamtól", nem azért élünk, hogy élvezzük?
Szerintem nekem ezt kell megváltoztatnom. Másképp kell gondolnom az ételre.