Vesztetek már össze csúfosan anyósotokkal? Mi történt utána? (beszélgetés)
Ha nem lennének kisebbségi érzéseid, akkor nem zavarna ha anyós, após mondana valamit. Te irtad első hozzászólásaidban, hogy semmi nem jó nekik, amit csinálsz. Ha biztos lennél magadban nem zavarna, hogy ezt mondják.
Tét nélkül én is odaállnék bárki mellé, még akkor is nincs igaza, de vállalva a következményeket csak, úgy ha kökeményen igazat adok neki....
Önző vagy. Elvárod a férjedtől, hogy melléd álljon annak ellenére, hogy esetleg nincs igazad.
Miért tenné? Szerinted az anyját kell bántani egy embernek?
Te is azt teszed? Bántot anyukádat?
A férjed is rázúditotta már a te szüleidre kissebségi érzéseiből eredő félmeit? Vitázott velük? Jól meg mondta nekik a véleményét? Vagy mégis mire gondoltál, amikor azt irtad, hogy te kiálltál mellette? Nem ilyenekre?
Nekem nem volt vitám,viszont a sógornőm keményen összeveszett anyósommal.
Olyannyira,hogy anyósom megrángatta a menyének a karját....
Nem beszéltek legalább 2 évig,azóta az idő megoldotta és óvatosak egymással :)
Sziasztok!
Én együttlét utáni 3. napon voltam röntgenen (sajnos nem takartak le ólomköténnyel- azt mondták az csak a terheseknek kell _Budapest Szent János Kórház---:(, mivel nem voltam terhes legalábbis ugy tudtam és védekeztünk is nem szakadt ki a gumi. . stb. ), fogalmam sem volt h terhes lennék mivel MINDIG óvszerrel védekeztünk.
Szerintetek árthatott a babának?
Még beágyazódás előtt?
Bocsi h kicsit kusza lett. . .
Csak nagyon fel vagyok dúlva. .
Köszönöm a válaszokat előre is !!!
Köszönöm!
Minden nő anyós lesz egyszer. Te is. Most azt mondod, hogy te nem leszel olyan, dehogynem! Minden anyós egyforma, nem? Hiszen mindenki azt éli át amit te. Az anyósok kinozzák a menyüket. Megjegyzéseket tesznek, okosabbnak érzik magukat. És te is ilyen leszel, amikor anyós leszel. Hiszen mind egyforma.
Mindent jobban fogsz tudni, mint a vejed, vagy menyed, és ők is utálni fognak téged.
A férjed azért nem véd meg, mert ilyen vagy...
Az én férjem megvéd bármikor bárkivel szemben, bár ő azzal is tisztában van, hogy ezt én is megteszem magamért és érte is, és a gyerekünkért is. Nekem sosem volt anyósommal konfliktusom. Meghallgattam a véleményét, tanácsát. Hasznosítottam, amit úgyláttam. De ha valamiben más véleményen voltam, nem piszkálásnak éltem meg.
Te tudod, hogy milyen életet akarsz élni. Ha te úgy érzed magad jól, hogy mindig mást hibáztatsz saját kudarcaidért, tegyed, de ne csodálkozz azon, hogy az nem lesz benne a partnered, akit legjobban szeretnél.
Kaptál itt aztán tanácsot: hagyd ott a férjedet, keress mást magadnak, mond meg neki, nehogy hagyd magad, stb. Könnyű ezeket mondani annak, aki semmit nem veszít azzal, ha kivitelezed.
És milyen jól fogsz járni, gyerekekkel egyedül, csak magadra számíthatsz majd. Akkor már nem az lesz a legnagyobb gondod, hogy anyósom csúnyán beszél velem, hanem sokkal fontosabbak.....
Részben értelek, és szeretnélek is megérteni!
Nem vagyok anyós, bár elméletileg lehetnék az.
Voltam ugyan meny, de nem zavartunk sok vizet egymás életében. (Igaz, engem feltétel nélküli tiszteletre neveltek.) Volt időszak, amikor nehezteltem rá és még utólag is szégyellem magam azért, amit mondtam rá, mert nem tehetett róla, de erre már az elmúlt években döbbentem rá).
Az viszont szinte kivétel nélkül biztos, hogy amit az ember mond a férjének, mintha meg sem hallaná még akkor is, ha igaza van. Úgy tűnik, szelektív a hallásuk.
Kedves Andromedaxx!
Valószínűleg hasonló korú vagyok, mint az anyósod, de engedd meg, hogy kívülállóként kérdezzek. A válaszokat önmagadnak kell megadnod.
Amit érzek a soraidból újra és újra: én; én; én;
édesanyádban nem bízol, apósod-anyósod nem jó; a férjedtől olyasmit vársz el, amit nem akar megtenni; magyarul egy férfi nem akar konfrontálódni a felesége és az anyja között.
Egyéb ként jó férj és apa; úgy tűnik, segítenek is benneteket; nem iszik, nem csal meg, nem emel kezet rád. A család az nem csupán a férjem, a gyermekem meg én, hanem szülőkkel, testvérekkel, kutyával és macskával... Ahhoz hasonlítanám, amikor mindenki egyfelé megy és húzza a kocsit. Van aki idősebb és tapasztaltabb, van aki fiatalabb és jobban bírja a terhelést... De egyfelé néznek és mennek! A terhet közösen húzzák... Nincs maximális boldogság! Minden nap tennivalójáért, gondjáért, feladatáért, felelősségvállalásáért meg kell dolgozni, küzdeni; kompromisszumokat kötni. Amikor az ember a nap végén összegzi a tetteit, a gondjait és végiggondolja a holnapot. Újra és újra...
Mert alkalmazkodni kell akár tetszik az embernek, akár nem. Sok negatív érzés van benned, márpedig ezeket kezelni kell. Kicsit elveszel a részletekben. A családtagokat nem lehet és nem is szabad összehasonlítani, viszonyítani egymáshoz, hiszen mindegyik más életutat járt be.