Vesztetek már össze csúfosan anyósotokkal? Mi történt utána? (beszélgetős fórum)
igen, tudom :(
sok kolléganőm van, aki maga nem bírja az anyósét nem is járnak sűrűn hozzájuk, pedig megtesznek nekik mindent.
Kocsit kaptak, lakást vettek Nekik, mégse.:(
A másik esetben a kolléganőm szereti, anyósa ki nem állhatja, ahogy mondani szokás, elvette az egyetlen kisfiát :(
nem értem az ilyet, ha férjhez megy az ember, netán nősül, :) akkor veszi a családját is, mert anélkül nem megy.
a gyerekeinket nem azért neveljük, hogy életünk végéig a szoknyánk mellé ragasszuk :DDDD
nem baj, de jó volt olvasni, hogy rendeződtek a dolgok. de ez csak úgy megy, ha partner a másik fél is.
sajnos ez nem mindig van így :((
Elolvastam az indító beszédet és még több hozzászólást is :)
Mindenhol vannak bajok, anyós és meny, de még após és vő között is.
Mi anyósommal első perctől szerettük egymást, de mikor megszületett az unoka, teljesen kezdett megváltozni.
Minden nap jött, első volt, hogy megnézte, mit evett, mit ivott, mennyit és hogy.
Akkor még írtam ezeket, mert szerettem látni és megbeszélni az orvossal is.
Az első pár hónap után azt mondta nekem, hogy éheztetem a gyerekem!!!!
Én!!!!! az anyja!!!! a gyerekemet!!! meg sem tudtam szólani, szerencsémre vacsoráztunk, és egyszerűen csak felálltam, eljöttem az asztaltól.
Hallom ám kifelé jövet,hogy a párom mondja rendesen a maga csendes módján az anyjának. Kis idő elteltével hazavitte, mint minden nap.
Másnap anyuka elnézést kért, átgondolta, Ő nem úgy akarta mondani stb.
Egy időre vége volt a gyereknevelési mizériának, majd később folytatódott, mikor már nagyocska lett a fiunk.
Viszont addigra már megtanultuk, ha valami bajunk volt egymással, azt együtt beszéltük meg, ezzel úgy rászoktunk a sok közös beszélgetésre, hogy szinte már hiányzott is. :)
Jó anyós volt egyébként, tényleg szeretett, én is, a lánya helyett hozzánk akart költözni, csak a halál meghiúsította a tervét.
Egyszer kaptunk úgy össze, hogy bizony rákiabáltam, és azt mondtam, ha nem érti amit mondok, ide ne jöjjön többet.
Drága nagyanyámról volt szó, Őérte nekimentem mindenkinek :D
Akkor a párom elvitte, de másnap, mikor már olyan állapotban voltam, hogy lehetett velem beszélni, megkért, mégis az anyja, Ő szereti, szeretni is fogja, nem akar kettőnk közül választani, ne hozzam ilyen helyzetbe, kérjek bocsánatot az anyjától, még ha tudja azt is, hogy nekem van igazam.
Morogtam egy hosszú sort, meggondoltam a dolgot, annyira szépen mondta és kérte, az Ő kedvéért és a fiamért, aki imádta anyósomat, no és a saját lelki békémért, elnézést kértem.
Utána soha nem vitáztunk, nagyon szerettük egymást. Később kitárgyaltuk és a végén elmondta, tudta, hogy igazam, van, de mégis, nem kellett volna kiabáljak.
Hát ez igaz volt :DD
Nagyon fájt mikor elment.
Azt vettem észre, hogy a családok a gyereknevelésen tudnak nagyon összekapni :)
mindenki másképpen gondolja, össze kell hangolni ezeket, mert azért hosszú évek telnek el, változnak a vélemények, a hozzáállások és sok minden, egyeztetni kell ezeket, hiszen a gyerek érdeke, hogy a család egyformán nevelje Őt, vagy Őket, hiszen többféle nevelési módot csak kihasználni fogja megtanulni és nem érti majd miért ilyen a környezete és elmenekül.
Esetleg.
sajnos ez nem vicc nálunk. vagy nem sajnos, végülis ha neki jó, nekem teljesen mindegy.
senki nem tökéletes, csak az a baj, ha annak ellenére, hogy ezt tudja, annak akar LÁTSZANI....
de ilyen világban élünk, amivel nem is bírok megbarátkozni igazából, hogy mindenki valamilyennek akar Látszani, de miért? miért van álarc az emberek többségén? na, mingyed, ez mr egy másik fórum-téma....
kár, hogy nyíltan nem vállalja, hogy bizony nem utasítja vissza titokban....
dehát hagyjuk meg abban az illúzióban, hogy nem tudunk róla :P
Nem szívesen írok már ide, mert te csak azokkal a hozzászólásokkal vagy elégedett, akik mindenre bólógatnak, amit te gondolsz.
És azt is észrevettem, hogy ismét van valaki, az én személyemben, akire rásüthetsz valamit saját hibáidból.
Nem ismerjük egymást, nem vagyunk rokonok, így elhiheted, hogy nem miattam alakult ki a problémátok, sőt miattam romlani sem fog a kapcsolatod a családoddal, és javulni sem.
Én nem minősítettelek, hanem boncolgattam az általad leírtakat.
Most ismét elolvastam néhány hozzászólásod és változatlanul az a véleményem, hogy túl liheged, és igen azt akarod, hogy a férjed a saját családja ellen forduljon.
Ezzel nem szorosabb lesz köztetek a kapcsolat....
És ha te is visszaolvasod saját hozzászólásaidat, akkor biztos megtalálod, azt amire gondolok.
És ha figyelmesen elolvasod a hozzászólásokat, akkor azt is látod majd, hogy a fröcsögés szót sem én hoztam be itt a köztudatba, én csak használtam. Úgy emlékszem, hogy Panka21 használta és írtam is, hogy szavaival élve.
Csak egy kérdésem lenne és valóban lezártam részemről ezt a beszélgetést, mert ahogy írtátok nem voltam ilyen helyzetben, így csak elképzelni tudok dolgokat, amelyek alapján véleményt írok.
A kérdésem: Tényleg arra van most szükséged, hogy azt mondják neked itt többen, hogy válj el??? Meg arra, hogy Mond meg neki???? Meg arra, hogy a férjednek is mond meg, hogy milyen????
Persze nem kell mindent lenyelni, de nem hiszem, hogy csak így lehet megoldani problémákat. Persze ha ettől függetlenül is a válás lett volna a megoldás a kapcsolatotokra, akkor az más.
Ha a hozzászólásaim zavartak, elnézést!!!
A célom nem az volt csak annyi, hogy gondold át minden szemszögből a kialakult helyzetet, és ennek fényében dönts.
Van még egy kérdésem: beszéltél tegnap férjeddel?
aki már nem 20-on, 30-on éves, valahogy másképp látja ezt a kérdést, ezért van az, hogy itt is káosz lett. az idősebb korosztály gyakran elfelejti, hogy ők is voltam fiatalok, amikor nem voltak még ilyen "bölcsek", amikor még ők is küzdöttek, mindenféle ilyen irányú problémával.
akik pedig 40-en, 50-en túl is tudnak ezzel a kérdéssel normálisan foglalkozni, na ŐK a NORMÁLIS anyósok, tökmindegy, hogy fia, vagy lánya van-e.
Ott tényleg jó lesz a mny és a vő dolga. De aki ezt nem ismeri fel, aki csak "tartja magát" (sokszor a semmire) na ott inkább menekülőre kéne fogni mindenkinek. csak az a gond, kihalna az emberiség(kis túlzás) :D
SAJNOS!!!!
Sziasztok!
Ti mit csinálnátok az én anyósóom azt mondta a leendő unokájáról "árokparti" és csodálkozik, hogy több mint 1 éve még tárgyalni sem vagyok hajlandó vele és nem lépem át küszöbét.
Soha nem volt felhőtlen a viszony pedig 360 km-re lakunk.
A lányai is leordítottak jujj de csúnyán pedig fiatalabbak nálam de mindenféle ribancnak stb. lehordott különösen a fiatalabbik(diplomás nő), ja és ezt a férjem és az én anyukám végig hallgata kihangosított telefon mellet.
Legszebb mondata az volt" Meg látszik hová nem ad az Isten gyereket." Na ezzel elrúgta egy életre a pöttyest (örökbefogadás előtt állunk a férjemnél vannak nagyobb gondok azért nincs babánk.)
Utálom őket de közbe nagyon sajnálom Robikámat mert neki csak az anyja és tesói. Nem tudom mit tudok csinálni de ez nagyon rossz.