Vesztetek már össze csúfosan anyósotokkal? Mi történt utána? (beszélgetős fórum)
Tegezem,keresztnevén szólítom.
szerintem kedvességgel, próbálkozással csak eljutnak valahova.
Az anyósának sem lehet igazán jó ez a helyzet.
Gondolom én.
az ilyen tipusú emberekkel nem sokat tudsz kezdeni :(
vagy magad mellé állítod Őket, vagy a férjeden keresztül próbálod megpuhítani a csapatot. :))
Ám a legjobb, ha mégis elbeszélgettek, először a férjeddel, de nem vitázva, csak elmondva mi a bajod, majd utána Vele együtt az anyósoddal is.
Hogy hívod anyósodat? Keresztnevén szólítod, Anyukázod, vagy hogy? Tegezed? magázod?
Szülimnek hívom őket,mert a nagyszüleimmel nevelkedtem.Anya,a szülei,és én.
egyáltalán nem az, aki ezt annak veszi, az még nincs leszakadva a szülőktől.....
a tisztelet, és a meghunyászkodás miatti hallgatás, két külön dolog, a férjednél inkább az utóbbiról van szó, szerintem.
De igazad van.De itt írták,hogy ez már az anyja ellen fordítás.
lehet, csak mondjuk ha a menyben vetélytársat lát, akkor nem hinném, hogy őszintén el tud beszélgetni. márpedig mi mást látna, hisz kritizálja. és azzal hasonlítjuk össze magunkat akivel "vetélkedünk", nem?
de azért egy pasinak ez a minimum, hogy rendezze az ilyen dolgokat. végülis ha nem az ő felesége volna, ilyen gond se volna.....
Ha jobban meggoldolom vérszemet kaptak.Egyrészt azért,mert túl sok beleszólást engedtem a dolgainkba,másrészt azért,mert anyagilag nagyon sokat segítettek nekünk.Mindegy,hogy ők,vagy az ükmama adott-e pénzt,de ők adták a 10% önerőt a lakásvásárláshoz,a komplett konyhát ők fizették.Mai napig nincs még autónk,apósom vitt el szülni a kocsijukon(Sokszor téma volt,hogy miért ilyen messzi kórházban szültem?Pesten lakunk,Budán szültem.Miért épp annál az orvosnál,akinél,stb.)apósom visz el minket nagybevásárlásra havonta 1x.Az IKEA-ból a bútorokat ő segített hazahozni.Az én szüleim idősek,betegek,nincs pénzük,a töredékével tudtak/tudnak csak segíteni.Apámmal nem tartom a kapcsolatot,anyám egyedül él.(Nem egyszer kaptam utalást arra vonatkozóan is,hogy én kevesebb vagyok az által,hogy nem kaptam apai nevelést.Jót tett volna,stb.)Úgy érzem feljogosítva érzik magukat ezáltal sokmindenre.
ez is lehet, de nem biztos, hogy a fiukat komolyan veszik a probléma megoldásánál :)
ellenben, lehet ha a két fiatal, férj és feleség együtt, egymást segítve, beszélnek az anyóssal, talán segíthet.
hát nem tudom. én úgy gondolom, a fiuknak kell beszélni a dolgról, mégiscsak az ő szülei, rá jobban hallgatnak, mint a menyükre.
meg ha ő mondja, nem is olyan "bántó" a helyrerakás, mintha a meny.
de lehet, nincs igazam....
azt javasolnám, hogy először csak az egyikőjükkel, a közel "normálisabbal" próbálj négyszemközt beszélni.
ha már Őt meggyőzted magadnak, vagy legalább megértett, a másikkal is több sikered lesz, hiszen megbeszélik úgy is egymás között anyósodék.
Egyetlen módszer van erre.A leülni és megbeszélni.Már akivel meglehet.Én eddig nem szóltam semmit.Valószínű ezzel nagyot hibáztam.És kíváncsi vagyok hogy alakulnak a dolgok mindezek után.Mi lenne a megoldás,ha már tiszta fejjel gondolkozunk.Hogy képesek-e ők is alkalmazkodni,nemcsak én.Mert anyósom szerint én apróságokon sértődtem meg.Nem tudom apróság-e,hogy nem egyszerűen engem kritizálnak,hanem a gyerekemen keresztül teszik ezt!Majdhogynem ők döntik el,hogy én jogosan vagyok-e kiakadva!
Igazad van:) Egyetertek:)
ha valaki nem tud belegondolni, hogy mit érez a másik, akinek van egy adott problémája, az szerintem hagyja a dolgot. itt az volt a kér(d)és, hogy tapasztalatokkal segítsünk a fóruminditónak, hogy AKI VOLT/VAN ilyen helyzetben, hogy oldotta meg, vagy rosszul értem? Szóval ne egymást blamáljuk, hanem találjuk meg a kulcsot az anyósokhoz!:)
De kaptál. Ha hozzászólsz egy témához akkor sajnos megkockáztatod, hogy a Te hozzászólásodra is reagálnak.
Fő a tisztelet!Mindenkinek meg kell adnia a másiknak járó tiszteletet!Ellenben biztos fájó,ha az ember nem kapja meg a nekijárót,és semmibe nézik,nem adnak a jelenlétének semmilyen jelentőséget.Sajnos én így jártam,az anyós nem tudta elfogadni,hogy a fiának és nekem közös döntéseink vannak,(mint egy családban normális körülmények között)és nem az ő tanácsai érvényesülnek,így rám haragszik mindig.Ilyen is van.
:):))))))))))))))))))Ahogy gondolod.Téged minősítene.
Én nem kértem tanácsot, igaz?
Mint írtam csak hajtogatod a magadét. Közel jársz ahhoz, hogy engem hibáztass minden problémádért. Én nem forgatom ki, amit írsz, de lehetetlen megérteni.
De te kiforgatsz már bármit.
Kitaláltad, hogy támadlak. Lassan tényleg minösíthetnélek...
Jaj Istenem,én nem állítottam!:(((((((((((((
Én itt befejeztem!
Ebben az esetben pont fordítva történik. A feleség állítja választás elé a férjet.
Joggal felháborító hogyha kétségbevonják,hogy tud az ember normális lényt faragni a saját gyermekéből,és felülbírálják a döntéseit ezzel kapcsolatban.Ezt én sem kisebbségi komplexusnak nevezném.Eltelt azóta egy generáció,ez az egyik dolog,ez azt jelenti,hogy sokminden megváltozott,vannak amik örökérvényű "szabályok",de van amik egyéni megítélést képeznek.Az unokát szeretni kell,és nem a szülő ellen dolgozni.
Amúgy nagyon kellemetlen,ha egy szülő szinte döntéshelyzetbe állítja a fiát hogy ő vagy a meny.Ez nem lehet presztizskérdés,mert nem egy a férfi életében betöltött szerepük,így kár vetélkedni,megférne elvileg mindenki a saját szerepében.
Na itt jött el az a pont,amikor kiforgatod bármit is írjak.De igazad van,a családomra pazarlom az energiámat,tedd ezt te is!
És igen egy gyerek születésével minden megváltozik,átrendeződnek a viszonyok.Akik addig szülők voltak nagyszülők lesznek,és ez egy teljesen más érzés.Nehéz megvalósítani,hogy akkor szólsz a gyerekeid életébe,amikor kikérik a véleményed,a tanácsodat.A gyerekeid is gyereket nevelnek,ahogy azelőtt te őket.Vannak olyan nagyszülők akik még rá is kontráznak erre,és képtelenek békénhagyni a fiatalokat.És ha megpróbálsz velük beszélni,nem lehet,megsértődnek rád.A legjobb amit tehetsz,hogy nem kritizálod a gyereknevelési módszereket,nem folysz bele az életükbe,NINCS KISEBBSÉGI ÉRZÉSED,HANEM BÍZOL ABBAN,HOGY NAGYSZERŰ GYEREKET NEVELTÉL,AKI A TE SEGÍTSÉGED NÉLKÜL IS KÉPES FELNŐTT ÉLETÉBEN NAGYRÉSZT A TŐLED TANULT NEVELÉSI MINTÁK SZERINT NEVELNI A SAJÁTJAIT!
Én is kellőképpen át tudom érezni a problémát.
Nálunk is van éppen elég gond!
Gyakorlatilag mindig megy a kritika,és az hogy mindig bele akarnak folyni az életünkbe,de az a legnagyobb baj,hogy magának az életünknek igazából nem is részesei,nem is látnak bele,de mindent jobban tudnak!Az unokákra ezer évben egyszer kíváncsiak,főleg inkább az anyós.
Szerintem az energiádat nem rám kellene pazarolnod, hanem a családodra.
Kérdeztem egy előző hozzászólásomban már: Beszéltél már férjeddel? Döntöttél valamit? Mire jutottál a történtekkel kapcsolatban? Mi lesz a következő lépés? Lesz?
És, hogy félre értés ne essék nem az én hozzászólásaimról, nem az én stilusomról, és nem a rólam kialakult véleményedre, és a nem velem váltott szócsatával kapcsolatos döntésre gondolok!!!
Abban valóban igazad van,hogy a családban mindenki egyfelé húz,elöl az idősebbek,stb.De egymást tiszteletben tartva,megbecsülve kellene előre haladni.A fórumra azok jönnek fröcsögni,akik mindezt nem kapják meg a CSALÁDJUKBAN!
Látod! Most rajtam akarod kitölteni a dühödet!
Nem hajtogatom az igazam, azt te teszed! Nem is próbálod meg más szemszögből megközeliteni a problémát.
Valójában mondanivalód nagy részét nem lehet megérteni, mert a mondataid összefüggéstelenek, a ragozást is nehéz követni.
Aztán megyek vissza a szüleimhez sírni? Vagy ki megy vissza? Vagy eleve a lehető legrosszabból indult ki, kicsoda???? Mai fiatalokról kialakult kép??? Hogy jön ez ide????
Én már nem tudom megtapasztalni, mint írtam meghalt az anyósom, apósom és a szüleim is.
És nem győzködlek.
És megint azt mondod majd minősítelek pedig nem!
Csak hajtogatod a magadét, még véletlenül sem gondolkodsz el semmin.
További ajánlott fórumok: