Versszöveg - lánc (fórumjáték)

De íme a holdat a köd beborítja,

S álmom zivatar zaja kergeti szét,

Fáradt fejem ablakaimra szorítva

Már érzem a nyirkos üveg hidegét.

S míg éles eső sürü cseppjei mossák

A fákat, ahol ragyogott a sugár,

Úgy fáj, hogy az illatos, ifju bohóság

Nem fonja körül szivemet soha már...

Tóth árpád

"Gioconda jött,miként ha keretéből

Kilépne,Lionardo remekéből

A homlokán rubin árnyék

Szemében a titok.Ajka ég

S rejtelmes mosolyával szólni kezd..." Juhász Gyula

Dalol a perc, emléke enyém.

Dallamát magaddal vitted rég,

csak visszhangja nyilaz belém

s a szavak miket itt hagytál még.

(Timár Judith)

A király ünnepét fogom énekelni,

Mikor összegyűltek a dal fejedelmi

     Fényes Visegrádra, Mátyás udvarában,

Díjért, dicsőségért nagy versenyre kelni.

     Oh lantom! ha értél valamit korábban

     Ha egy szikra lélek volt az asszu fában:

Most, igazán most kell magadér' kitenned

Mert nem szabad nevét hiába fölvenned.

(Arany János)

Nehéz, nehéz a szívem,

Rajta csügg a szerelem,

A szerelem bánata,

Roskadozik alatta.

(Petőfi Sándor)

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár;

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

(Radnóti Miklós)

Megálltam én is és

Mélán merengek.

Merengve nézek a

Patak habjára,

Melynek nyílsebesen

Rohan le árja;

/Petőfi Sándor/

Béta-sugárban reszkető,

Sok-fejű kölyket elvető,

Tengerek habján csörtető,

Gyönyörűm, te segíts engem!

/Nagy László/

Gerincem ferdült - lépcső a hátam,

ordassá vált az én szelíd nyájam -

bordámon lépnek - egyre csak feljebb,

testemet nyomják lejjebb és lejjebb.

(Horváth Piroska)

Akinek nincs szeretője,

Bort igyék,

S hinni fogja hogy

Minden lyány érte ég.../Petőfi

Anyák napján Téged

Virággal köszöntlek,

És csak annyit mondok,

Anyukám, szeretlek!

Kicsi vagyok, mint a pont,

De a pont is sokat mond.

Azt mondja a pontocska,

Élj sokáig Anyuka!

(Ágh István)

De Lajos kerülte puha párnaszékét,

Mert neki nagy lelke nem hagy vala békét:

"Elmegyek,fordúlok egyet-kettőt" szóla,

"Hiszen én vagyok az ország számadója" Arany János

Tudod-e, kedves, mi vagy nekem,

mily gondolat szövi át fejem,

mikor kezed kezembe teszed,

ölembe hajtod fejed.

(Kocsis Gabriella)

"Laura míg ingó kegyelmed

Tiszta szívemhez hajolt,

S alva tartott szép szerelmed:

Boldogabb nálam ki volt?" Csokonai Vitéz Mihály

Bocsánat. Elnéztem. Mogyoro1-nek válaszoltam. Hozom a jót.

mikor kezünk összeér

szemed szememhez ér

hangtalan szavakkal

végtelen vágyakkal

szerelemről mesél

(Őri István)

"Vagyok mint minden ember fenség,

Észak fok,titok,idegenség..."Ady

Szomjazom. Szám kiszáradt patak medre,

Éltető csókod hiánya hornyolta cserepesre.

Hiába vágyom, hiába a kiserkenő kín,

Oly messze vagy, végtelen messze.

Szomjam hiába hív.

(Helen Bereg)

Szólok hozzá: ,,Ákombákom,

mért vitted el a kabátom?

/Zelk Zoltán/

szent mámor,

Vágyas szemünknek nyitott kapuján

Ige: a máról.

Belép az erdő széles, víg kedvvel...

Pazalja kincsét nyár és az élet:

Szedi szivébe két boldog ember,

Két boldog ember.

Sárosi Árpád

Te vagy, ki éltet engem,

s simogatja lelkem,

s tovább nem mentem,

mert nekem csak te kellesz.

Mák Milán

Tán vétkeimből nőttek e falak -

Köztük vakon vergődöm,

Némán és süketen.

Tűrnék, Uram, tudod

Békességgel más, nagy fájdalmakat -

Csak ezeket elvennéd,

Csak ezeket elvennéd!

E vastagodó kripta-falakat.

Reményik Sándor

(Ismételten kérlek, hogy ne szakítsd ketté a verssorokat! A játékszabályban benne van, hogy "Csak egész sorokat lehet idézni egy versből szóelhagyás nélkül!"

Nincs is erre szükség, mert annyi vers van, csak keresgélni kell egy kicsit!)

Titokban, hogy ne lássa, ne érezze senki,

csak Te és Én.

Csendben, a félhomályban

forró csókcsatákat vívnánk,

s újra érezném bőröd didergését,

mely bőrömön fut át.

Delila

közt, fekete tó partjainál.

Ahol sötét víz sötét korttyal kínál.

De oda senkifia el nem talál.

Nappal is, éjjel is homályban áll ez a rét.

Nem termi sohase meg a négylevelü lóherét.

Rét, mit a naptul s az éjtül a bánatnak étere véd.

Fényt csak a fekete könnyek zápora hint bele szét.

Somlyó Zoltán

Egymást átölelve alszunk csendben,

Együtt lélekben, együtt testben,

Nem mondok mást jelenleg,

Egy szót csak, hogy szeretlek!

Szőrös Mariann

Alkonyatok és délibábok

Megfogták százszor is a lelkét,

De ha virág nőtt a szívében,

A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,

Gondolt halálra, borra, nőre,

Minden más táján a világnak

Szent dalnok lett volna belőle.

Ady Endre

A hajnalicskák még nyitottak,

S rigó fütyült a körtefán,

Mikor a katonavonathoz

Kimentünk apuka után.

Dalolva ment el s azt ígérte,

Énekszóval hozzák haza...

Ragyogd be őket, irgalomnak

Aranyos csillaga!

/Móra Ferenc/

Nem ölelek többé, elég volt.

Nem ölelt vissza, eldobott

Az Élet: én szerelmesem

S dért sírt reám mindig az égbolt.

Élet, Élet: utcák leánya,

Elfonnyadt árván a karom.

Vége. Síneket ölelek

S jön a halálgép muzsikálva.

Ady Endre

Meghalni milyen szomorú lehet,

Mikor mienk még mind a kikelet.

Mikor a rózsák legszebb kora van:

Meghalni, elmenni magányosan!

/Juhász Gyula/

Közös táncunk élvezem,

bár a tánc nem könnyű velem.

Kezdő lelkem botladozik,

mégis próbálj, táncolj velem!

Sóti Zoltán